Csak egy törölt fájl

Pocsék nap, pocsék idő és pénteken jönnek a vizsgák. SOS kell a fluff az életembe...

Cím: Csak egy törölt fájl

Fandom: Star Trek (film 2009 és 2013)

Szereplők: Kirk/Spock

Tartalom: Jim Kirk nem akar felébredni.

műf: slash, scifi, PWP, csúnya szavak...

Figyelmeztetés: én írtam!

Korhatár: 18

megjegyzés: Bétázatlan

- Kirk! Kirk! Hé haver válaszolj!

- Kétlem hogy javulna az állapota, ha pofozgatja doktor.

Dr. McCoy elfintorodott. Már vagy tíz perce ácsorogtak kettesben az elsőtiszttel és az alvó kapitányt figyelték, aki semmilyen idegstimuláns hatására sem volt hajlandó kinyitni a szemeit.

- A monitorok szerint semmi baja, csak alszik. Semmi más, csak alszik. Mellesleg az orvosa én vagyok és nem maga. El se hinné egy-egy jól irányzott balhorog milyen csodákat képes tenni James Kirkkel!

- Ez esetben nem értem miért csak pofozgatja.

McCoy arca idegesen megvonaglott.

- Szeretné maga a lehetőséget? - tudakolta két újabb tasli között.

Spock érdeklődőn emelte fel a szemöldökét, de nem mondott se igent, se nemet. Jobb napokon a doki megállt volna röhögni egy kört azon, hogy a vulkáni mennyire nyilvánvalóan kecsegtetőnek tartja a kapitány bántalmazását, de épp túlságosan aggódott hozzá.

Öt perccel és két sajgó tenyérrel később kénytelen volt belátni, hogy az ortodox és modern módszerek egyaránt csúfos kudarcot vallottak.

- Nos...

- Nos?

- Most maga jön. Próbálja az elme trükköt.

- Doktor...

- Ne, kérem! - intette le az elsőtisztet, mielőtt az belekezd egy teljesen felesleges pontosításba a vulkáni telepaták módszereiről. - Egyszerűen csak csinálja. Nézzen bele, miért nem akar felébredni.

Figyelte Spockot, amint négy ujját a kapitány arcára helyezi és ráhangolódik a tudatára. A látvány... maga sem tudta volna megmondani miért, de kényelmetlenül érintette. Épp odaadta a legjobb barátját a nyomorult koboldnak, hogy felnyissa mint valami kincsesládát. Az egyetlen dolog ami némi vígasszal töltötte el, az, az hogy Kirk talán épp egy fantasztikus orgia közepén pihenteti a szinapszisait és a karótnyelt elsőtiszt épp a közepébe fog csöppenni.

Vulkáni az orgián... mintha papot vinnél egy termékenységi ünnepre...

- Te szent...

- Van valami ellenvetésed?

- Semmi! - sietett leszögezni Kirk. - Egyáltalán semmi!

- Csak mert a hangod...

- Le vagyok nyűgözve - szöszörögte a kapitány. - Ilyen a hangom ha le vagyok nyű-göz-ve...

A végét már csak szótagolni volt képes, mert a látvány, ahogy Spock előtte térdel és épp szemrevételezi a farkát... nos az valóban minden szinten lenyűgöző volt.

- Akkor ha nem bánod, folytatom.

- Le.. hm... le érzem magam... vagyok... kötelezve nah! Mi lenne, ha... - az elsőtiszt hosszú ujjai végigzongorázták a merevedését és képtelen volt befejezni a mondatot.

Egyáltalában, gőze nem volt, hogyan került a hídra. Pár pillanattal korábban valami banyával csevegett egy újonnan felfedezett bolygón. Az egészből annyi volt biztos hogy nem értették egymás szavát. Aztán a banya felemelte a botját...

Ez nem a valóság.

Ebben az egy dologban úgy is biztos volt, hogy épp roppant kevés vér ficergett a fejében, és a maradék is magára hagyta a szürkeállományát amikor Spock túljutott a puszta megfigyelésen és a tövétől végignyalta a farkát.

- Ez tuti, tuti nem valóság! - lehelte vigyorogva.

Az elsőtisz nyelve fénylő csíkot hagyott maga után a bőrén.

Hányszor elképzelte már ezt... Spock amint legalább akkora figyelmet fordít rá, mint egy vadonat új csillaghalmazra. A szemei érdeklődőn fénylenek, ahogy tudatának majdnem 90 egész rohadt zsázalékát kitölti a kapitány élvezetének növelése.

Jim az alsóajkába harapott és előrébb csusszant a székében.

Az Enterprise hídja üresen és valahogy hidegen várakozott körülöttük. Az egyetlen forróság az a lelkes száj volt ami elnyelte és a kíváncsi nyelv ami nyugodt alapossággal táncolta körbe a makkját.

- Atyaisten!  - szuszogta elégedetten és a parancsnok szénszín hajába túrt, hogy gyorsabb tempóra ösztönözze a még mindig vizsgálódni látszó férfit. - Gyerünk Spock... hadd dugjam a szád. Évek óta nem volt ilyen... ilyen eszméletlen álmom!

- Ezért nem akar felébredni?

A kérdés Spock hangján érkezett, de egészen nyilvánvalóan nem a lábai közt térdelőén. Hülye dolog, de teli torokkal még a vulkániak sem beszélnek.

- Ööö...

- A jobbodon Jim, és igen, én valódi vagyok.

Kirk lassan, tényleg baromi lassan fordította el a tekintetét az eddig csodált látványtól, hogy megpillanthassa az elsőtisztjét.

- Ööö... Ez egy álom. Egy álom igaz? Nem én irányítom. Emberi álmok...

Spock felvonta a szemöldökét és önnön másolatára meredt aki ezt a pillanatot választotta, hogy gyengéden masszírozni kezdje Jim golyóit. A kapitány torkából feltörő artikulálatlan hangok tanúsága szerint a nyelvével is csinálhatott valami egészen újat. Kirk szeme elfátyolosodott a vágytól és vagy öt centit csúszott le a székben.

- Mi az utolsó amire emlékszik a bolygóról?

- Mi van? Egy perc és arra se fogok, hogy ki vagyok - nyöszörögte. - Szívd meg jobban! Ótejóég!

- Parancsol?

- Nem te! Ő! Mármint... - elég hamar elvesztette a fonalat.

- Kapitány, lehetséges hogy, idegen befolyás alatt áll?

- Egy vulkáni szopja a farkam. Ennél jobb idegen bef... befo... a picsába Spock, nem lehetne utána?

- Szóval nem áll semmilyen befolyás alatt. - állapította meg az igazi elsőtiszt és képtelen volt nem elismerően meredni önnön képmására.

Még sosem volt tanúja orális aktusnak, de aból ítélve, hogy nyöszörgő, ösztönlénnyé redukálta a kapitányt, az álombéli énje minden bizonnyal remekül csinálta.

- Neeem... neeemmm... mmmm...

- Mi! Mi a franc van! Hogy a fenébe kerülök ide?

- Nyugodj meg Jim! Képtelenek voltunk felébreszteni. Spock visszahozott - próbálta csillapítani McCoy a hirtelen magához térő kapitányt.

- Cseszd meg Spock! Nem várhatott volna két másodpercet?! Épp a szádba élveztem! A rohadt élet!

- Javasolhatom hogy ezt ne itt beszéljük meg? - indítványozta óvatosan Spock.

- Mi? Miért? Én most akarlak meg... lebaszni!

- De a doktor egyre érdekesebb pánikreakciókat mutat, az egészségére való tekintettel...

Jim leugrott a vizsgáló asztalról és megragadta az elsőtiszt könyökét.

- Remekül vagyok doki! Pikk-pakk rendbejöttem! Erő, izom, miegymás... majd holnap benézek kontrollra. A parancsnoknak jelentenivalója van.

- Valóban? - kérdezte kissé hökkenten Spock, de Jim már húzta is kifelé a gyengélkedőből. Ráér majd a liftben meghallgatni a fillefrancos körmondatait. Hm... vagy nem. Elvégre több módon is be lehet fogni valaki száját.

Doktor McCoy állt egy darabig az automatikusan záródó ajtóra meredve, aztán úgy döntött a leghelyesebb az lesz ha törli az esetről készült audio fájlokat és csak az orvosi jelentést tartja meg. Amúgy is... úgy érezte, ez a rohadt félmásodperc örökre a tudatába égett.