Hőseink közös hobbit keresnek... a gyilkolászáson kívül, persze. ^^
Cím: 12 tipp a boldog párkapcsolathoz
Fandom: Sherlock Holmes (BBC sorozat)
Szereplők: Mormor...
Figyelmeztetés: Humor, gyilkosság, csúnya beszéd, szex, erőszak, pszichopatizmus... huh nem elég ha mindenki felkészül a legrosszabbra?
Korhatár: 18
megjegyzés: Bétázatlan
Tartalom: A JOY magazin egyik cikkjét követtem pontról pontra. Szóval van benne minden ami a karakterektől elvárható xD A fejezetcímek és a kis leírás alattuk egy az egyben onnan származik.
Jim és Seb kapcsolata. Illetve pillanatok a kapcsolatukból, ahogy én képzelem... szóval nagyon AU, ezért előre is bocs.
3. Közös hobbi, időtöltés
Találjatok magatoknak egy közös hobbit, hogy a hétköznapok szürkesége mellett ki tudjatok kapcsolódni közösen. Ha már unjátok a mozit, de szeretitek a kosárlabdát, akkor menjetek el együtt játszani vagy egy meccsre. Egymásnak új oldalatokat mutathatjátok meg, ami nagyon izgalmas!
- Örülök hogy visszajöttél. Telefonon nem vagy olyan szórakoztató. - fonta karba kezeit Jim. - idegesítő hallgatni a statikus recsegést amíg összekaparod magad egy válasz erejéig.
Moran hümmögött és leemelte válláról a puskatokot.
A verbális kommunikáció némileg javult, de még mindig nem erőltette meg magát, ha nem volt muszály.
Az úszómester irodáját fényes, kék csíkokkal világította be a medencéből felcsillogó fény, kísértetiesen mozgó árnyékokat rajzolva mindkettejükre.
“- Kettes és hármas pozícióban.” - sistergett Seb övén a rádió.
- Négyes? - morogta bele az ezredes.
“- Négyes a helyén.”
Jim elégedetten elvigyorodott.
- Most hogy az egész placc biztosítva, és van még legalább három óránk amíg Sherlock idedugja az orrát… - feltelepedett az úszómester asztalára a szétszórt sapkák és jegyzetek közé.
- Még nem vagyok kész - dörögte Moran.
Moriarty elégszer látta már, hogyan állítja fel a fegyverét, hogyan biztosítja a három rövid kis acéllábat, majd teszi fel az irányzékot és igazgatja meg újra az egész rohadt fegyvert, mintha nem amúgy is azzal töltené a legtöbb idejét, hogy a puskáit tartja rendben.
Már eggyütt laknak pár hónapja, így aztán első kézből tapasztalta. Seb képes volt egész nap ülni egy kis lámpa mellett, újra és újra átfutni a pisztolyokon, puskákon, késeken… borzalmasan unalmas fickó lehetett volna és Moriarty nem is értette pontosan miért nem az.
Karbatett kézzel, figyelte majd százezredszerre ugyanazokat a mozdulatokat. Viszketett a bőre a türelmetlenségtől, így aztán próbálta lekötni magát. A tekintete elidőzött Seb karján, az ujjain, ahogy minden ellenőrizgetés dacára komor határozottsággal mozgtak a TAC 50-es tárán. Mintha a világ legmegnyugtatóbb tevékenysége lenne töltényeket gyömöszölni bele, aztán ülni és várni mikor ér a célkeresztbe akit meg akarunk ölni.
Jobban belegondolva ebben az egyben hasonló volt az ízlésük. Bár Seb bármilyen gyilkosságot, rablást, vagy gonosz kis tréfát kivitelezett amit rábízott, azért mégis vérbeli mesterlövész volt. Kis veszélyes pont a nagy egész mögött.
Moriarty elgondolkodva félrebillentette a fejét ahogy a széles vállakra tévedt a tekintete. Dacára a közös háztartásnak, még sosem látta a férfit meztelenül. Pedig… - meggusztálta a cargonadrág takarásában is lenyűgözően formás hátsót és éhesen megnyalta az ajkait - … nos megérne egy misét a látvány. Mellkasi sebhelyek ide vagy oda.
Úgy tűnt a mesterlövész végzett, mert felegyenesedett és “pihenj” állásban Jimre meredt.
A szemei sápadtszürkén villogtak a gyér fényben, akár valami vadállaté.
Életében először Jim irigyelte kissé Sherlock agyát és módszereit. Moran néma, akár a kripta réme, még a katonai aktáinak birtokában is nehéz kiismerni.
Az alap ugyan adott. Jim jó volt benne, hogy kiszúrja a fő mozgatórugókat bárkiben. Többnyire nem is volt szükség másra hogy az ujja köré csavarja őket és kedve szerint rángassa a zsinórokat. Seb vakon engedelmeskedett, sőt mintha értené a szótlan parancsokat is. Mégis… érdekelték a részletek, a soha ki nem mondott finomságok.
- Valahogy mindig úgy alakul, hogy én beszélek - dünnyögte Jim rosszallóan, mint valami kiskölyök aki épp csak rájött hogy elfogyott a cukorkája. - El sem mesélted milyen volt Washington, pedig egy hetet rostokoltál ott.
- Maga szeret beszélni, főnök.
- Mikor lettem főnök? Én vagyok apuci!
Seb egészen nyilvánvalóan nem vonzódott semmiféle apakomplexusos fantáziához. Kérdéses hogy vonzódik-e egyáltalán bármihez.
Jim tapasztalatai szerint az impotensek sokkal dühösebbek és kegyetlenebbek voltak ennyi idős korukban. Az aszexuálisok unalmasak, lebegnek a valóság felett vagy klinikai passzivitásba vonulnak. Egyik sem igaz Moranra.
- Képzeljük el, hogy… hogy randizol. - kapart elő egy nyalókát a zakója zsebéből. - Valami bögyös, szőke ül veled szemben az asztalnál. Esetleg még agya is van, nem csak mellei. Ebben a roppant hipotetikus helyzetben ugyebár beszélned kell.
Moran együttműködőn hallgatott.
- Szóval… meséld el apucinak, mivel vennéd le lábáról a választott hölgyet! Széptevés és kegyes hazugságok, amíg a kínos csend végén beszélni kezdesz a hobbijaidról. Ugorjunk ahhoz a részhez ahol elmondod mit csinálsz szabad idődben. Hobbik, Seb? Biztosan nem vagy szűz. Mivel veszed le őket a lábukról?
Az ezredes végigmérte Jim-et, tetőtől-talpig és alaposan, mintha meg akarná tanulni az utolsó gyűrődést is az öltönyén. Ördögi pojáca.
Gonosz és éles, akár egy éhes cápa. Mindenki félt tőle, mert csúszós és alattomosan támad akár kígyó a magas fűben. Még a legnagyobb darab agyatlan zsoldos is érezte hogy jobb ha nem köt bele. Egyszerűen látszott a tekintetén.
Sebastian bejárta a világot és látott lenyűgöző dolgokat, mégsem talált egyet sem az emlékei közt, amelyik hasonlóan szörnyűséges és magávalragadó lett volna, mint Jim.
Megköszörülte a torkát és elfojtott egy kikívánkozó mosolyt ahogy az elmélyülten nassoló főnökét figyelte.
- Meleg vagyok és szeretek embereket ölni.
Moriarty szájában megállt a nyalóka és egy pillanatra elkerekedtek a szemei, aztán nevetésben tört ki.
- Ez a legrosszabb csajozós szöveg amit valaha hallottam.
Sebastian bámulta egy darabig, aztán olyan halkan tette hozzá, hogy Jim majdnem lemaradt róla: - Jól főzök.
A nevetés elhalkult és szórakozott érdeklődésnek adta át a helyét a másik arcán.
- Gnocchit akarok ebédre. Persze csak ha élek még akkor.
- Élni fog főnök.
- Amilyen az én szerencsém - vigyorodott el ismét Jim és egy obszcén “szlurp” kíséretében kivette szájából a nyalókát. - Szólj a kettesnek hogy kösse fel Watsonra a bombát.
- A találkozó három óra múlva lesz.
- Hadd szokja a kutya az idegen láncot, mielőtt ideér a gazdája. Te pedig… - újból elnyelte az édes illatú cukorgömböt. - Mesélj el nekem egy receptet! Lassan, hogy elcsábuljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése