Stiles megtudja, hogy a tetteinek következményei vannak. Nem mintha eddig nem lett volna tisztában ezzel a ténnyel, de a tapasztalás mindig nyomatékosabb tanítómester, mint a szavak.
És kiderül hogy a farkasok ismerik a Disney dalokat. Legalábbis egy farkas biztosan.
És kiderül hogy a farkasok ismerik a Disney dalokat. Legalábbis egy farkas biztosan.
Aki nem ismerné a fejezetben elhangzó dalt, az ITT megtalálja (próbáltam olyat keresni aminek nem vágták le a végéről a "poént")
Fandom: Teen Wolf (Farkasbőrben)
Szereplők: Peter Hale/ Stiles Stilinski (Steter)
Figyelmeztetés: Fura szőrös lények embereket gyilkolnak, szexelnek és csúnyán beszélnek róla. AU!
Korhatár: 18
Köszönet a bétázásért: Candle Lightnak
Tartalom: Stiles egy angyal. Amit természetesen nem mondhat el senkinek, mert akkor Bob, a tanára alaposan tarkón csapja. Később kreatívabb fegyelmezési módszereket is kitalál, és a végén Stiles kénytelen Peter seggét fuvarozni minden nap. Jön egy démon, Scotték hármasban romantikáznak, és nem is az ő élete lenne, ha közben nem kellene a falka legkellemetlenebb tagjával rohangálnia.
Megjegyzés: A sztori AU! Nagyjából követi az első és második évadot, de Erica és Boyd élnek, Coráról meg egy büdös szó nem esik.
A dal: Itt van Ámor! /Presser Gábor
Jó szórakozást!
Ó, itt jön Ámor.
Ó, itt van Ámor.
Lista arról, amitől a gonosz is tűnhet jónak:
¤ kiscicák mentése fáról (Peter esetében már az is nagy haladás lenne, ha a jelenlétében életben maradna bármilyen kisállat… vagy csak simán maradna. Scott szerint olyan mintha kiürülne az erdő, amikor benne jár. Talán az állatok érzik a pszichopatákat?)
¤ műveltség (Peter nemrégiben elkezdte a Harry Potter sorozatot. Igyekszik pótolni a kimaradt bestsellereket. Ez még aranyos is lehet.)
¤ szimpatikus állás (Tulajdonképp mit is csinál folyton öltönyben és aktatáskával? Lehet, hogy fegyverkereskedő?)
¤ nénik átsegítése az úttesten (Azzal a kitétellel, hogy utána nem kér érte vámot.)
¤ a problémái elismerése (Mint az alkoholistáknál, de komolyan. Azt mondják a realista önkép az első lépés a javulás felé!)
¤ családszeretet (...)
¤ minimum egy cserepesnövény életbentartása
¤ tisztességes otthon (Vajon milyen a lakása?)
Stiles próbált további pontokat kiokoskodni, de azon kívül, hogy öltöztessék Petert is spandexbe és kötelezzék rá, hogy nappal életeket mentsen az éjszaka kioltottak helyett… nos, nem jutott más eszébe.
Peter jó tulajdonságai:
¤ stílusosan öltözködik (Valószínűleg a szivárvány összes árnyalatában van egy V-nyakú pulcsija.)
¤ időnként megmenti a napot (Persze van, hogy előtte Derek tíz percig ordibál vele. Vajon miért hiszi azt, hogy nem hallják?)
¤ okos (Tényleg. Zavarbaejtően intelligens, még a halálból is visszajött.)
¤ jó a humora (Egyedi és szarkasztikus, de el kell ismerni, hogy jó!)
¤ remekül főz (A tiramisuja egy rohadt nedves álom!)
¤ senkit nem ölt meg már vagy öt hete
Hát legalább van mivel dolgozni. Talán mégsem olyan piszkosul reménytelen jobb színben feltüntetni.
Vigyázz jól, vigyázz, a szíved!
Megtörténhet, hogy kilukad az inged.
- Nem!
- De én nem tudom lehozni, te meg vérfarkas vagy! Ennek két percnek se kéne lennie!
Stiles és Peter egy fa alatt álldogált és a fenn kucorgó macskát bámulták.
- Ez egy macska! - mutatott fel a fára Peter. - Ez pedig egy igen drága öltöny rajtam. Miből gondolod, hogy fel fogok kapaszkodni és lehozni egy koszos dögöt, amelyik egyébként képes lemászni magától?
- A macskák az ősidők óta ragadnak fákon - duzzogott Stiles.
- Igen, de azokat nem hibbant tinédzserek dobálják fel.
- Gőzöm sincs, miről beszélsz!
- Stiles! Tíz percig bámultam, ahogy meggyőzöd a macskát, hogy maradjon a fán, amíg erre jövök. Elég beteges. Ha látni akarod a seggem, csak kérned kell, nem bonyolult famászási feladatokat kitalálni.
A tinédzser elvörösödött dühében, Peter pedig vigyorogva otthagyta.
Stiles próbált meditálni. Tényleg. Pont belefért az idejébe, amíg a falka többi tagjára várt, de ez egyszerűen lehetetlen, amikor az ember fejében egymást kergetik a gondolatok, és annyi mindent kellene csinálni. Az egész csak szimpla időpocsékolásnak tűnik.
Talán Bobnak van igaza és tényleg képtelen rá.
- Mi a fenét csinálsz?
Stiles duzzogva kinyitotta a szemét. Egyedül ült törökülésben a tök üres (legalábbis eddig az volt) Hale ház nappalijában és látványosan meditált.
- Önuralmat gyakorlok.
Felszabadult nevetés volt a válasz.
Stiles teljesen kinyitotta a szemét és figyelte, amint Peter a hasát fogva nevet úgy, ahogy még sohasem hallotta. Egyértelműen többet kellene csinálnia. Egyrészt évekkel fiatalabbnak tűnt tőle, másrészt zavaróan emberinek. A bosszantó rohadék helyén épp egy vonzó középkorú pasi ácsorgott, és pár pillanatig Stiles képes volt elfelejteni, hogy a kettő tulajdonképp ugyanaz a személy.
A nevetés elhalt és a csend egész hirtelen szakadt rájuk. Peter állt és a könnyeit törölgette, amíg Stiles szótlanul bámulta. Aztán nem maradt több könny és csak meredtek egymásra. A farkas arcán egy értelmezhetetlen grimasz játszott.
- Te… - krákogott Stiles és egyáltalán nem értette, miért is száradt ki a torka. - Uhm… miért vagy mindig öltönyben?
Peter felvonta a szemöldökét.
- Ügyvéd vagyok.
- Azt hittem, fegyverkereskedő.
- Azután túl sok az adó.
A csend ismét köréjük hullt.
- És… uhm… olvastál mostanában valami szépet?
Peter először letette az aktatáskáját a konyhapultra, aztán lassan megközelítette a kuporgó kölyköt, mint aki attól tart, hogy ha túl gyorsan mozog, akkor spontán felrobban. Mikor egészen elé ért, az álla alá nyúlt és…
- Viszed innen a mancsod! - hőkölt hátra Stiles.
- Már féltem, hogy a túl sok önuralom az agyadra ment.
Az ember egyszer próbál veled beszélgetni, erre máris fogdosni akarod! Franc fog veled dumálni! Hozzád se szólok!
- Ezzel már fenyegettél… mintha kibírnád öt percig, hogy befogd a szád.
- Majd beszélek valaki máshoz!
Peter vigyorogva visszavonult. Felkapta a táskáját és elvonult az egyik szoba felé, hogy aztán hosszú percekkel később egy laza melegítőnadrágban és pólóban jelenjen meg újra.
Stiles ismét meditálni próbált, így aztán lecsukta a szemét és úgy csinált, mint aki épp rohadtul átszellemül és gőze sincs, hogy mi történik körülötte.
Valójában képtelen volt bármi másra figyelni, mint a kis surrogó hangokra, ahogy Peter a konyhában mozog. Edények koccantak össze, hűtő nyílt, és egy doboz kinyitása után prüszkölés és halk káromkodás hallatszott.
Stiles kezei görcsösen a nadrágjába markoltak, ahogy próbált koncentrálni. Bár egészen biztos volt benne, hogy Peter egy porcikáját sem látja a konyhából, úgy érezte, a farkas mégis figyeli.
Lassan sikerült valami fókuszt találnia. Ha nem is ürítette ki az elméjét, ahogy kellett volna, de elveszett a gondolatai áramában. Észre sem vette, mikor csendesedett el a konyha, majd halt el minden zaj körülötte. A következő zaj, amit regisztrált, az egy ajtócsapódás volt, némi kellemesen hűvös levegő, majd két szusszantás után egy ismerős hang.
- Mi a fene folyik itt? - tudakolta Scott.
Az utána érkező érdeklődő morranás minden bizonnyal Derek volt, így aztán Stiles úgy döntött, elég biztonságos már, hogy kinyissa a szemét. De amikor két centire találta az arcát egy veszettül vigyorgó, világító szemű Petertől, hát istenuccse felsikoltott, akár egy kislány.
Stiles duzzogva vágott át a kocogók között.
- Foglalkozik a fene azzal a rohadékkal!
Scott órákkal később is azon vihogott, hogy mekkorát sikított, Peter meg nem szólt egy szót sem, csak mosolyogva üldögélt, ami ezerszer bosszantóbb volt, mint mikor Scott elmutogatta egymás után Ericának, Boydnak és Isaacnak is.
Nagyot fújt és végignézett a parkon. Nem kellett sok, hogy kiszúrja a túloldalon azt a barna tréningruhás szerencsétlent, akit keresett. A fickó alig volt 160 centi és a vastagkeretes szemüvegében pont úgy festett, mint a fiatal Rick Moranis.
A lány alig pár lépésre volt tőle, tenyeres-talpas kávébőrű teremtés. Épp bemelegített a pálya szélén. Valószínűleg fél kézzel felemeli a Moranis hasonmást, de tudja a fene, talán pont ettől lesznek jó pár.
Stiles viszont nem állt le ezen gondolkodni. Túl ideges volt. Érezte, ahogy a varázslat kis szikrái táncot járnak a bőre alatt.
Besorolt a kocogók közé, és mikor a fickó mellé ért, a vállára tapsolt.
- Jól megy ma, haver! Csak így tovább!
Futott tovább a lány felé, és újabb tasli az ő vállára is.
Stiles végre megnyugodott. Úgy érezte, mintha a pattogó, fortyogó rendetlenség elszivárgott volna valahová az éterbe, és csupán csendes bosszúság helyét hagyta maga után.
Teli torokból üvöltötte, ami épp a rádióból harsogott, és ahogy a jeep haladt az úton, egyre jobban és jobban érezte magát. Önfeledten dobolt a kormányon és kicsit sem izgatta, ki bámulja meg a pirosnál.
- Hello, Stiles!
- Szent Cornflakes! Bob!
Az angyal látványosan bosszús képet vágott. Nos, inkább csak bosszúsabbat, mint szokott.
- Neked is csodás napot! Nagy örömömre szolgál, hogy ismét találkozhatunk.
- Tényleg?
- Nem.
- Nem kéne neked mindig igazat mondanod, vagy valami ilyesmi? - kockáztatta meg Stiles.
- Nem kristálygömb vagyok, hanem angyal! És veled ellentétben nincs lelkem, amit féltsek a túlvilág szörnyűségeitől, ha rasszista vagyok és az arcodba hazudok. Én ott élek!
- És miért vagy most itt?
- Hogy megbüntesselek, mivel hiába a több évnyi tanítás, te még mindig képes vagy elszúrni egy egyszerű “nagy találkozást”.
- Minden rendben volt a két kocogóval! Megkapták a szikrát, és mikor legutóbb láttam őket, épp egymás felé futottak.
Bob rosszindulatúan felnevetett. Igazából ha Stiles nem tudta volna, hogy minden mogorva és hisztérikus monológja mögött a fickó mégiscsak egy angyal… nos, Bob egészen gonosznak tűnt volna.
- Nem szikrát kaptak, inkább erdőtüzet! - vágta tarkón a tanítványát.
- Hé! Így balesetem lehet! Mi ez a mánia, hogy mindenki a kocsiban ütlegel?!
- Csak hajts tovább és dugulj el! Megérdemelnéd, miután azok ketten most kórházban vannak.
- Mi van?
- Olyan erős vonzást adtál át egy pillanat alatt, hogy egymásba szaladtak a pályán, és a kis fickónak eltört az orra, mikor a partnere landolt rajta. Nem vigyorog! - csapott újra Bob, mikor látta, hogy Stilesnek mosolyra húzódik az ajka.
- De összejöttek, nem?
- Persze hogy össze, de a végeredmény nem mentesít a slendrián munka alól! Milliószor megmondtam, hogy indulatoktól fűtötten veszélyes ilyet csinálni!
Stiles épp mondani készült valamit, de aztán riadtan kapta el a kezét a kormányról. Az autó mindenfelé ment, csak épp arra nem, amerre kormányozta. A Knight Rider-ben minden bizonnyal normális jelenség, ha a kocsi magától kanyarodik az ellenkező irányba, de Stiles nem volt hozzászokva.
- Mi a fene történik?
- A büntetésed! Gondolom, ha eddig a taslik nem segítettek, akkor kreatívabbnak kell lennem.
- Nem törheted össze a kislányt! Azt nem teheted! - könyörgött rémülten.
Egy pillanatra úgy tűnt mintha Bob jól szórakozna az egészen, aztán látszott az angyal arcán, mikor eszébe jutott, hogy a kocsi még Stiles anyjáé volt, és mennyit jelent neki.
- Nem. Természetesen nem töröm össze. De lehet, hogy az kívánod majd, bárcsak.
A jeep felgyorsított és visító kerekekkel fordult a Hale házhoz vezető útra.
- Mi a fene? Bob!
- Csak kapaszkodj. Nem fog sokáig tartani - biztosította jóindulatúan az angyal.
Feltűnt előttük a ház. Már parkolt előtte három autó, de senki nem volt odakinn. Viszont az ereszhez támasztva egy hosszú létra állt, a tetejére pedig festékesvödrök akasztva, tele azzal a randa rózsaszín szutyokkal, amivel Derek az emeleti szigetelést ragasztotta.
- Lassíts! - kapaszkodott Stiles két kézzel a kormányba, bár egészen feleslegesen, hisz nem ő irányított.
- Még nem.
A kocsi nyílegyenesen száguldott a ház felé, aztán a fék satura nyomódott, és Stiles úgy érezte, a tüdeje szeretne kikukucskálni az orrlyukain. Sikeren megállt, alig két centire a faltól, viszont a létrát elsodorta.
Az billegett, mint egy ájulással küzdő táncosnő, aki nem tudja melyik hódolója karjaiba aléljon, aztán kecses ívben eldőlt. A tetején lévő vödrök pedig hatalmas csattanással landoltak egy fájdalmasan ismerős Ford Mustang szélvédőjén. Mindent beterített a ragacsos rózsaszín trutymó.
- Stiles!
- Annyira gyűlöllek, Bob! - sziszegte, de a kövér angyal már nem volt mellette.
Derek és a Seriff egyetértettek abban, hogyha fizetni nem is kell, azért Stilesnak legalább egy hétig el kell cipelnie a munkába Petert. Mert bár a kocsinak nem esett baja és a trutymót is sikerült levakarni mielőtt megkötött, viszont az egésznek olyan töményen hígító szaga maradt, hogy ha szélirányba került, az összes farkas tüsszögni kezdett.
Stiles reménykedett egy darabig, hogy nem lesznek teljesen kettesben, de kiderült, hogy Scott és Allison elutaznak pár napra. Viszik Isaac-et is, ami úgy tűnt, hogy mindenki számára teljesen természetes, csak neki nem. Eszébe jutott ugyan a hármas kötés elmélete, de még mindig nem voltak elég közel egymáshoz, hogy azt higgye, explicit kalandtúrára készülnek a fenyvesben.
- Haver, azt mondtad, ez Allison apjának valami erdei lakja. Minek kell Isaac?
- Egyrészt mivel anya is pont most megy továbbképzésre, szóval egyedül lenne otthon, másrészt meg neki is szüksége van egy kis plusz képzésre.
- Szóval ez most komolyan csak azért, mert te nem gyötröd úgy, mint Derek a többieket? És velem ki fog edzeni?
- Te minden nyarat önvédelmi táborban töltesz, nem?
Stiles nem tudott mit felelni, inkább csak gondolatban behúzta strigulának a “miért akarok találni egy módszert, amivel kiüthetek egy angyalt?” listára.
Hétfőn reggel engedelmesen leparkolt az egyik belvárosi bérház előtt és várt. Peter vagy tíz perces késéssel érkezett, de kicsit sem úgy nézett ki, mint aki elaludt, inkább mint aki háromszor gondolta meg magát nyakkendő ügyben.
- El fogok késni a suliból, ha rád kell várnom!
Peter vigyorogva végigmérte, minden ruhadarabján hosszadalmasan elidőzve, mintha kész bűntény lenne a kopott farmer, Ironman pólóval és piros pulcsival.
- Nekem nem mindegy, hogy hogyan jelenek meg, de kétlem, hogy megérted.
- Talán nem úgy kéne megnyerni egy ügyet, hogy a bíró rád gerjed. Van ez a jognak nevezett dolog - Stiles rémülten vette észre, hogy lassan úgy beszél, mint Bob.
- Szerintem is állati jóképű vagyok. Örülök, hogy észrevetted! És indulhatnánk végre, mert még akarok egy kávét, mielőtt elcsábítom a teljes esküdtszéket.
Stiles fintorogva kitolatott a parkolóból.
- Merre?
- Nos, először a kávézóba, aztán majd mondom tovább.
- Most szórakozol?!
- Az iránnyal nem, de egyébként remekül - vigyorgott Peter.
Tíz perccel később az ügyvéd gazdagabb volt egy kávéval és bár a fedeles csészék ritkán eresztenek, azért útban a munkahelyére Stiles igyekezett minden kis buckára ráhajtani, hátha kerül pár folt az idegesítően tökéletes nyakkendőjére.
- Merre van Scott? Isaac? Azt hittem minimum kétfős erősítéssel érkezel.
- Szupervérfarkas edzést tartanak az erdőben.
- Szomorú - jegyezte meg Peter, de elég világos volt, hogy az ellenkezőjét gondolja.
- Neked mi a jó ebben az egészben? Felnőtt ember vagy, bérelhetnél egy kocsit a helyett, hogy engem kínzol.
- Az fele ilyen érdekes sem lenne.
Stiles duzzogva felhangosította a rádiót, Peter pedig úgy tűnt, jól elvan csendben vigyorogva, ami valahogy ugyanolyan bosszantó volt, mint mikor beszélt.
- Megérkeztünk.
- De ez…
- Ez egy számítástechnikai vállalkozás, aminek mint ügyvéd, a jogi tanácsadója vagyok - fejezte be a mondatot Peter és ruganyos mozdulatokkal kipattant a jeepből.
- Azt mondtad, elcsábítasz egy esküdtszéket.
- Kis túlzás, Stiles. Ritkán járok tárgyalótermekbe. Tudod megöltem pár embert, és az önfenntartási ösztönöm azt súgja, hogy jobb, ha nem villogok a törvény szeme előtt. Az egyetlen ítélkező itt, akit elcsábíthatok, az te vagy - csapta be az ajtót és a lehúzott ablakon behajolva folytatta. – Meglepő, mennyit kérdezősködtél mostanában, csak megvan az eredmény, amit úgy kerestél.
- Bocs, hogy próbáltam beszélgetni! Ígérem, hogy leszokom róla. Ítélni pedig csak Isten és a megfelelő földi hatóság ítélhet.
Peter elgondolkodva bámulta pár pillanatig, aztán megveregette a kocsi oldalát, akár egy lóét.
- Majd észben tartom, mikor legközelebb megint én leszek Isten. Ötre gyere értem.
- Arról nem volt szó, hogy haza is viszlek!
- Most van, mivel még mindig nem tudok repülni, és itt állok kocsi nélkül. Az enyém sajnos Derek háza előtt maradt. Szóval ötkor.
- Pöcs.
- Méghozzá nagy!
Stiles több mint fél órát késett a suliból.
A délután öt gyorsabban eljött, mint Stiles szerette volna, és ismét egy parkolóban találta magát, Peterre várva.
A kormányra hajtotta a fejét, és próbálta átgondolni, mi a fenét is kellene csinálnia.
Peter bosszantó volt. Idegesítő. Valahányszor egy légtérben tartózkodtak, mintha kis hangyák mászkálnának tőle a bőre alatt, a mágia pedig dörömbölő piruetteket alakított a mellkasában.
Hátborzongató, minden értelemben.
Talán túl sokat gondolt rá az utóbbi időben. A makacs ragaszkodása ahhoz, hogy a szerelem még Peternek is jót tenne, lehet, hogy sima agyrém. A fickó olyan, mint egy rossz számítógép. Már másodjára nyomták be rajta az újraindítást, és eddig működik, de a fene tudja, mit tenne egy új hardverrel. Egyszerűbb lenne meghagyni kissé lestrapáltan, de még működőképesen.
Megrázta a fejét. Biztosan van valaki a világon, akivel összeillik. Az a dolga hogy higgyen benne, hogy van ilyen ember… vagy farkas… unikornis… de legalább egy szivárványszaró mágusmacska. És ha megvan, talán a hülye hangyák és az állandó idegesség is abbamarad.
Próbálta elképzelni Petert puhán és szerelmesen, ahogy a tenyerén hordozza a kis feleségét, de a gondolatai minduntalan ahhoz a képhez futottak ki, ahol egy nagy fehér farkas ül a küszöbön, a szájában egy döglött nyúllal és mögötte vérrel felfestve “Szeretlek!”
Tényleg ezt kívánja valakinek?
- Hallom, hogy jössz, Peter!
- Mivel úgy trappoltam idáig, mint egy orrszarvú.
Stiles felemelte a fejét és úgy érezte egyáltalán nincs most kedve beszélgetni.
Megvárta, amíg Peter beszáll, aztán benyomta a rádiót.
Már mikor kiderült, hogy kénytelen lesz fuvarozni, kitalálta, hogy összeszed egy rakás Disney betétdalt és hülyére fogja hallgatni őket, csak hogy a farkast kínozza, de amikor felcsendült Rasputyin éneke, valahogy helyénvalónak tűnt az egész.
Dal dalt követett, bámultak ki az ablakon és egyikük sem vette észre, ki kezdett előbb dúdolgatni.
- Most ez jó - dünnyögte Stiles szinkronban a felcsendülő dallal.
- Tényleg jó ez a szélvész - nyugtázta Peter.
- Elvisz és kész! - tapsolt a kormányon.
- Mert én igazán és sohase félvállról, nyitom a szívem jóóóól… - énekelték vigyorogva együtt.
Már majdnem vége volt a dalnak, mikor Stiles leparkolta a kocsit a bérház előtt.
- Sohase félvállról
- Nagyon
- Nagyon
- Neked!
- Nyitom a szívem jóóóóóól!
- Mondhatok egy őrültséget? - folytatta Peter anélkül, hogy regisztrálta volna, mi a fenét is csinál. - Leszel a feleségem?
- Mondhatok egy még nagyobbat? Leszek!
A dal véget ért és elkezdődött valami egész más, de Stiles alig vette észre. Feszülten farkasszemet bámult Peterrel, akinek ugyan az a megfejthetetlen grimasz játszott az arcán, mint nemrég, mikor meditálni próbált.
- Lehet, hogy erről soha nem kellene említést tennünk senkinek - nyögte, a száraz torka ellenére meglepően folyékonyan.
- Miről is pontosan? - húzódott élveteg mosolyra a farkas szája.
- Az éneklésről.
- Kár. Pedig egész tisztességes hangod van, ha hanyagoljuk, hogy gyatrán utánzol nőt.
- Húzz el a kocsimból, Peter!
- Hajlamos vagy a családon belüli erőszakra? Mert az unokaöcsém vérfarkas és nem örülne, ha vernél - rebegtette meg a szempilláit, majd a körmeit piszkálta, akár egy elkényeztetett maffiafeleség.
- Mikor lettél te a bántalmazott fél ebben a kapcsolatban?!
- Amikor elkezdtél ilyen ingerülten beszélni hozzám. Valld be, hogy az zavar, hogy többet keresek nálad!
- Középiskolás vagyok! - sivította Stiles.
- Oh, édesem! Ígérem, kinövöd.
Stiles próbálta elrejteni a vigyorát, de a másik elégedett arcából úgy tűnt, hogy sikertelenül.
- Tényleg tünés, és holnap ne várakoztass! Lehet, hogy a kínzásommal rendben van, de a késést az órákról még Derek sem támogatja.
Peter fujtatott, de nem volt igazi bosszúság benne, inkább valami szórakozott szimpátia, aztán kicsusszant az anyósülésből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése