Mostanában nem nagyon írtam. Nemigazán az ötletek hiánya, inkább azért mert minden szabadidőmben festettem.
Viszont itt a valentín nap!
A barátnőmmel azt beszéltük, hogy mennyi féle Stilest olvastunk már Teen Wolf ficcekben. Tündérkét, rókát, macskát, boszorkányt ... stb. Aztán rájöttünk hogy angyal még nem volt.
Nos ez egy nagyon valentínnapi (legalábbis szerintem) ficc Stilessel a szerelem angyalával.
A történet befejezett, szóval tervezem hogy még héten egymás után fel is kerülnek a darabjai.
Jó szórakozást!
Fandom: Teen Wolf (Farkasbőrben)
Szereplők: Peter Hale/ Stiles Stilinski (Steter)
Figyelmeztetés: Fura szőrös lények embereket gyilkolnak, szexelnek és csúnyán beszélnek róla. AU!
Korhatár: 18
Köszönet a bétázásért: candlelightnak és LordDraculnak.
Tartalom: Stiles egy angyal. Amit természetesen nem mondhat el senkinek, mert akkor Bob, a tanára alaposan tarkón csapja. Később kreatívabb fegyelmezési módszereket is kitalál, és a végén Stiles kénytelen Peter seggét fuvarozni minden nap. Jön egy démon, Scotték hármasban romantikáznak, és nem is az ő élete lenne, ha közben nem kellene a falka legkellemetlenebb tagjával rohangálnia.
Megjegyzés: A sztori AU! Nagyjából követi az első és második évadot, de Erica és Boyd élnek, Coráról meg egy büdös szó nem esik.
A dal: Itt van Ámor! /Presser Gábor
Jó szórakozást!Ó, itt jön Ámor
A vihar olyan hirtelen támadt, mint valami varázslat.
Stiles összehúzta magán a takarót és mélabúsan kibámult az udvarra. Odakint a szél majd felére hajlította a vékonyabb törzsű fákat és apró ágakat, leveleket szaggatott le biztosabban álló társaikról. Az ég elsötétült, szürke fellegek kergették egymást, de minden haragos hozzáállás ellenére úgy tűnt, mintha a természet nem igazán tudná eldönteni, merre is halad ezzel az egésszel. A széllökések hol meleg, hol hideg levegőt hoztak, mintha valaki találomra fujkodna innen-onnan egy tál levest.
Odalentről kopogás hallatszott, majd az apja dörmögése, ahogy álmatagon, nehézkesen ajtót nyit.
- Nem!
Az éles felkiáltás után olyan halkan érkezett a válasz, hogy ha nem siklik ki a takaró alól és nyitja ki óvatosan a szobája ajtaját, egy szót se tudott volna elkapni belőle.
- … tudod. Itt az idő.
- Ő a fiam! Nincs ideje semminek! Stiles…
- Itt az idő. Nem azért jöttem, hogy veszekedjek - közölte a higgadt női hang. - Kaptatok fél évet a gyászra. Most ki kell tanítanom.
Amíg az apja azzal volt elfoglalva, hogy a Jóistent és a sorsot szidja, Stiles kiosont a folyosóra. A lépcső tetejére kuporodva végre látta a másik felet.
Egy magas, szőke nő ácsorgott a küszöbön, szinte anyai jóindulattal szemlélte a teljesen kiborult seriffhelyettest. Mint kiderült, nincs egyedül. A mellette álló alacsony, kövér kis fickó már jóval kevésbé tűnt nyugodtnak. Csak akkor enyhült kissé morcos ábrázata, amikor kiszúrta Stilest. Szórakozottan végigmérte, mintha ritkán látna hatéves kölyköt pizsamában, aztán fontoskodó arckifejezéssel emelte tekintét társára.
- Nem kellene egyezkednünk.
A nő leintette.
- Nem visszük el örökre. Tiszteletben tartjuk, hogy félig ide tartozik.
A kövér fickó jóváhagyólag biccentett, de látszott, hogy nem tetszik neki az eljárás.
- Meséld el a fiúnak. Meséld el, mi vár rá. De aztán neki kell látnunk.
- Stiles! - Az apja hangja szomorúnak tűnt, ahogy megfordult. Tétova léptekkel közeledett, lassan mintha nem is a saját fiához, de egy riadt állathoz indulna.
Kemény dió lett volna kitalálni, melyikük a rémültebb. A titokzatos idegenek egy titokzatos vihar közepén, alig fél évvel az anyja halála után… mint egy nagyon rossz horrorfilm nyitójelenete.
- Stiles. Amikor azt mondtam, hogy anyád egy igazi angyal… nem képletesen értettem.
Fölötted repdes hangtalanul,
és közben sunyin az íjához nyúl.
Suhan a vessző, nem véti el,
jobb, ha megállsz a biciklivel.
Később kiderült, hogy az alacsony, kövér fickó neve Bob. Bob pedig angyal… méghozzá a szerelemé.
Stiles erősen próbálta tartani magát és nem elképzelni, amint pucéran egy kis íjat lengetve röpdös és szivecskés nyilakkal lődösi seggbe az embereket, de ez nem mindig sikerült.
A nyári szünetei felét azzal töltötte, hogy tanult. Nos, megtanulta, hogyan legyen a szerelem angyala, és hogyan tartsa a száját az egészről. Scott legjobb tudomása szerint önvédelmi táborban töltötte ezt az időt.
Azért Scott “legjobb barát” státuszát erősen megkérdőjelezte, hogy sose tűnt fel neki, hogy Stilest, a több éves képzés ellenére, egyszer elpáholta három ideges tízéves.
Az idő telt, és mikor Scott elkezdett Dr. Deaton mellett dolgozni, Stiles hivatalosan is gyakornok lett az “Isteni tipp” társkereső ügynökségnél.
Ahhoz képest, hogy valóban lelki társakat hoztak össze, a cég meglepően kicsi volt.
- Alig öt fedőcégünk van az egész világon. Minek legyünk nagyobbak? - puffogott Bob. - Ezzel is csak azért bajlódunk, mert te csak félig vagy angyal! Minden normális cupidó láthatatlan és észrevehetetlen. Franc érti, minek vesződünk a fajtáddal!
Mikor Scott vérfarkas lett, Stilesnak fülig ért a szája. Végre volt egy titka, amiben a legjobb barátjával osztozott és nem Bobbal, aki minden bizonnyal szivecskés alsógatyában rohangál a Mennyországban is.
Persze időnként gőze sem volt, hogyan fogják megérni a holnapot… főleg mikor visszajött Peter.
Elvégre mi a fenében legyen biztos az ember, ha már felgyújtott pszichopaták is visszajárnak?
Ó, itt jön Ámor.
Ó, itt jön Ámor.
- Fura szagod van.
- Jézus, haver! Nem lehet csak úgy szaglászni! - riadt meg Stiles.
Kellemes tavaszi délután volt, amikor annyira nem is feltűnő, ha egy csapat tinédzser félmeztelen rohangál az erdő szélén.
Mióta Scott alfa lett, a mániájává vált a csapatépítés.
Volt némi súrlódás Derekkel, aztán pár karmolt seb, amikor egy barátságos labdakergetés közben valaki megkarcolta Peter kocsiját…
Végül úgy tűnt, hogy egy kis időre minden értelemben kisüt a nap. Stiles a lábát lógázta egy padon, miközben Erica és Isaac épp megpróbálták kikerülni Boydot.
A játék eleinte focinak indult, de amióta Derek otthagyta őket, leginkább egy “Juss túl Boydon!” performance-szá vált. A magas, szikár vérfarkas többnyire csak állt a kapunak kikiáltott két kő között, de ha valaki a közelébe ért, azt irgalmatlan gyorsasággal penderítette más irányba.
- Boyd kiköpött Heimdall. Némi arany spandex, meg egy kard és ő lesz az idei con sztárja.
- Kétlem, hogy ráveszed - közölte Scott, miközben letelepedett mellé.
Boyd kimért lassúsággal feléjük fordult, tökéletes Heimdall hatást keltve.
- Szerintem van az a pénz - vigyorgott Stiles, és egy egészen halvány mosolyt kapott válaszul, mielőtt egy összehangolt támadás maga alá nem temette az ébenbőrű vérfarkast.
Scott rájuk se hederített, inkább egy kicsit közelebb hajolt és mélyet szippantott.
- Haver! Mondtam már, hogy ezt hagyd abba!
- Tényleg fura a szagod.
Stiles elgondolkodott kicsit, aztán vállat vont.
- Két napja nem vettem be Adderallt. És asszem elfelejtettem zuhanyozni.
- Eh! - újra szimatolt. - De nem vagy büdös, csak… - Scott bizonytalanul mérte végig. - Hasonlít Allisonra.
- Szerintem ugyanolyan, mint mindig - zengett mögöttük egy csúfondáros hang. - Üdítő, göndörkrumpli és kanos tizenéves.
- Mondta a gyakorló pedofil!
Peter szórakozottan horkantott és megkerülte őket. Stiles vetett rá egy pillantást és unottan nyugtázta, hogy a rohadék megint úgy néz ki mint akit skatulyából cincáltak elő. Viharszürke öltöny, fehér ing és egy gyanúsan rózsaszín nyakkendő.
- Ne álmodozz, Stiles! Nem könyörgöd magad az agyaraim közé.
- Fáj, hogy ez a lehetőség elúszott. Kiöregedtem, igaz? - szorította szívére a kezeit.
Peter oda sem nézett, inkább a vadul tekergőző Isaac-Erica-Boyd kupacot figyelte, akik egyre inkább úgy néztek ki mint egy twister baleset.
Scott nevetve indult, hogy tegyen valamit az ügyben.
- Csak így kettesben mersz hagyni vele?!
- Mondtam, hogy nem eszlek meg - biztosította Peter.
- De még mindig kitépheted a torkom, vagy felnyithatod a gyomrom, megfojthatszt…
- Riasztóan egy rugóra jár az agyunk. Gondoltál már rá, hogy pszichopata legyél?
- Sosem tudnék felnőni hozzád - ismerte be Stiles.
Utóbb, mikor belegondolt, kénytelen volt rájönni, hogy ez volt a nap fénypontja. Az égen elterpeszkedett egy méretes felhő, Lydiát pedig elrabolta egy szekta.
Beacon Hills csak akkor lehetne furcsább, ha kiderülne, hogy léteznek vámpírok.
- Szóval egy rakás belőtt egyetemista fel akarja áldozni Lydiát, hogy megkaparintsák az… az agyát?
- Valahogy úgy - nyugtázta Scott.
- Feszkós vizsgaidőszak? - tippelt Isaac.
- Az nem januárban van?
- Úgy nézek én ki neked, mint egy egyetemista?
- Kuss! - hörögte Derek és Scott szinte egyszerre.
Az egész falka egy bokor mögött kucorgott és elgondolkodva bámultak be az emberekkel teli viskóba.
Normál esetben már valószínűleg az egész csapat kiszőrösödött volna, hogy pár mozdulattal ripityára törje a helyet, de egyszerűen nem sikerült. Csak a szemük villogott, de az átváltozás sehogy sem ment a kalyiba tíz méteres körzetében.
- Akkor most mi lesz?
Isaac aggódott, Boyd a bokrot piszkálta, és Erica leginkább azon puffogott, hogy Derek leszorította a földre, nehogy valami hülyeséget csináljon.
Peter még mindig öltönyben guggolt az oldalukon, bár Stiles nagy megelégedésére, azért a jó félnapnyi hajsza rajta hagyta a nyomait.
- Speed. Mind hallucinálnak,valószínűleg azt sem tudják, mit csinálnak igazából.
- Honnan a fenéből tudod? - A kérdés többük szemében is látszott, de valahogy egyre inkább úgy tűnt, hogy csak Stilesnek van igazán ingere Peterrel kommunikálni.
- Izgalmasabb kamaszkorom volt, mint neked.
- Kétlem.
- Mesedélutánt máskorra - morgott Derek.
- Akkor van valami ötleted?
Peter feltápászkodott és lesimogatta a lábszárára ragadt faleveleket.
- Kell valami a kocsiból, aztán meglátjuk.
Lydia fél órán belül szabad volt, az egyetemisták pedig… nos, meg voltak győződve róla, hogy látták Istent. És ki játszhatta volna el jobban, mint Peter?
A Hale ház felujítása nem ment zökkenőmentesen. Nehéz volt megmagyarázni a kivitelezőknek, hogy miért vannak karomnyomok a frissen lerakott parkettán (ez egyébként egy pimasz tündér hibája volt) vagy, hogy miért törik el rendre a lépcsőkorlát.
Később a korlát megmaradt, mert Derek rászokott, hogy az ablakon hajítsa ki Petert. Ennek végeredményben mindenki örült, még Peter is, mivel a fű puhább, mint a lépcső széle. A kivitelezők azonban nem osztoztak a falka lelkesedésében és Derek kénytelen volt a saját kezével újjá építeni a házat.
A földszint már kész volt.
Egy méretes konyha, nappali, fürdő és két hálószoba. Igaz, hogy a bútorok száma még meglehetősen gyér, de mivel ilyen éjszakák után úgyis inkább együtt szerettek lenni, senki nem tiltakozott a nappaliban szerteszórt hálózsákok miatt.
Stiles kénytelen volt elismerni, hogy Peter egészen lenyűgöző volt, ahogy az ingujjába dugott füstfáklyákkal belépdelt a viskóba és kéken villogó szemekkel előadta, hogy ő Isten. Csak egyvalaki tiltakozott Lydia átadása ellen, a boszorkány, aki az egész áldozat dolgot összehozta, de miután Isten bemosott neki, a hívek úgy döntöttek, nem hallgatnak rá.
Lydia egész úton puffogott, hogy hogy a fenébe találták meg olyan lassan.
- A boszorkány lecsöpögtette viasszal a cipőm! Olyan rohadt vicces Scott?! Ez egy Christian Louboutin volt!
- Azt hittem, azt mondtad Allisonnak, hogy csak utánzat - szúrta közbe Erica.
- Ez nem változtat azon, hogy tönkrement!
A veszekedés a szokásos ütemben folyt. Olyannyira hozzátartozott a napjaikhoz, hogy sem Scott, sem Derek nem vette a fáradtságot, hogy lemorogja bármelyiket.
Kimerülten kucorodtak le a zsákokra. Derek szorosan Erica és Boyd mellé, Scott és Isaac egyértelműen majdnem a másik sarokba és Lydia valahova az egész beállítás közepére. Mint valami egyezményes békevonal. Félig hunyt szempilláin keresztül Stiles még konstatálta, hogy Peter elvonul az egyik szoba irányába a saját hálózsákjával, de inkább elaludt, minthogy átgondolja, miért is érez ettől némi bűntudatot.
Stiles reggel arra ébredt, hogy izzad. Elölről és hátulról is egy vulkánszerűen forró test szorult hozzá és a lelkesedésből amivel plüssmackónak használták, úgy tűnt, hogy nem fogják egyhamar elengedni.
- Mi, a…
- Allison - motyogta Scott a hátába.
- Hmrrr - érkezett Isaac jóváhagyó moraja szemből, és Stiles elhatározta hogy délután átnézi a kartotékokat, milyen kapcsolat is van-e között a három között.
De előbb talán jeleznie kellene,hogy ő nem Allison…
Scott lelkesen szuszogott és közelebb húzta, hogy Stiles egészen az ölébe simult.
Mielőtt még tiltakozni kezdhetett volna, vidám kuncogás zavarta meg.
- Azt hiszem valami férfiasabb illattal kellene befújnod magad. Mielőtt melléjük fekszel.
Erica egy tányér palacsintával ácsorgott mellettük és úgy csinált mintha épp moziban lenne.
- Miért jön mindenki a szagommal?
- Hm… mert jó? - tunkolta juharszirupba a következő falatot a farkas. - Olyan mint a karácsony reggel. Talán túl sok cukrot eszel.
- Még mindig büdös tinédzser! - kommentálta a konyha felől Peter, mire végre a két hálótárs is mozgolódni kezdett.
Scott úgy engedte el, mint aki tűzbe nyúlt, Isaac ellenben békésen beleszuszogott a hajába, aztán elgördült, mintha mi sem lenne temészetesebb mint szorosan Stiles mellett ébredni.
- Nah ennek is annyi - távozott unottan Erica.
Céloz és talál, nagyot nevet,
kövér kis feneke beleremeg.
Ne menekülj, fordulj meg,
nyisd ki az inged, és mutasd a szíved.
- Mi a fene van a szagommal?
Neked is jó reggelt Stiles! Remek napom volt eddig. Láthatatlanul csináltam a dolgom, szerte a világban, hogy aztán visszaröppenhessek ide és felelhessek a teljesen triviális kérdéseidre.
- Igen. Hello, Bob! Örülök hogy továbbra is Bob vagy. Szóval mi van a szagommal?
Az “Isteni tipp” irodája sose volt a legnagyobb, de az íróasztalokat ellepő kartonok miatt, indokolatlanul kicsinek látszott.
Bob finnyás arccal matatott valamit, aztán Stileshez vágott egy bőrkötéses könyvet.
- Tudtommal az emberek űzik ezt a fürdés nevű dolgot.
- Szoktam fürdeni, de a barátaim…
- A vérfakasok? - Bob lecsapott valamit és teátrálisan sóhajtott. - Folyton elfelejtem, hogy a fajtádnak a legalapvetőbb dolgokat is a szájába kell rágni.
- Mondták már, hogy rasszista vagy? - tudakolta Stiles, miközben lepakolt az asztalához.
- Szerinted mégis miért büntettek azzal, hogy téged bébiszitteljelek?
- Akkor nem kéne csak simán megváltoznod? Nem olyan nehéz toleránsnak lenni.
- Egyszerűbb, ha kivárom, amíg meghalsz - vont vállat Bob. - Olvass és okulj!
A könyv a “Féllények anatómiája” címet viselte és Stiles leginkább azt nem értette, mért nem került már hat éves korában a kezébe.
Bobnak mániája volt a kartotékrendszerezés és a “hogyan legyünk észrevehetetlenek, ha már nem vagyunk teljesen angyalok” leckék, de arról valamiért sohasem beszélt, hogy a szaga mindenki számára valami olyanhoz fog hasonlítani, amit kedvel.
Stiles csak azt bánta, hogy most először van bizonyítéka arra, hogy Peter egy perverz állat és mégse dörgölheti az orra alá. Elvégre kinek lenne a kedvenc szaga a “büdös tinédzser”, ha nem egy pedofilnak.
- Ebben azt írják, hogy megtanulhatok teleportálni!
- A féllények igen… te, te nem. Ahhoz hónapokig kell türelmesen meditálni.
Ezzel nem tudott vitába szállni.
- Rakd el és láss munkához! Nekem el kell mennem és nyolc új kapcsolatot kell iktatni. Holnap lesz egy “nagy találkozás”, azt te intézed. Csak el kell gáncsolni egy kocogót.
Bob alig látszott az asztalra tornyozott papírok mögött.
- Létezik hármas kötés?
Bob abbahagyta a neszezést.
- Mire gondolsz?
- Létezik igaz szerelem három ember között?
- Nagyon ritka. Konkrét gyanú vagy fantazmagóriákat kergetsz?
- Gyanú.
- Akkor hívd a kartonját és ne engem fárassz! - kapta fel a vizet Bob. - Minek tanítottalak idáig?
Stiles utálta ezt a részt. Legfőkép azért, mert Bob mindig annyira várta.
- Kérem Scott McCall, Isaac Lahey és Allison Argent aktáját!
Az iratszekrények kinyíltak és minden egyenesen az arcába repült. Allison papírjai alig hibázták el a szemét.
Bob magas hangon röhögcsélt mint valami herélt kakadu.
- Ezt sose fogom megunni!
Stiles belemerült az olvasásba, észre se vette, hogy közben Bob a háta mögé settenkedett és maga is olvasni kezdett.
- Ez nem hármas kötés, de még lehet. Hm… - elgondolkodva dörgölte meg az állát. - Viszont ebbe nem avatkozhatsz bele. Még mindhármuknak alakulniuk kell. A kis barátod és a vadászlány sem egészen szilárd még. Lehet hogy szétesnek valahol.
- Azt hittem, őket mi hoztuk őssze!
- Igen, de nem azért mert egymás igaz szerelmei, hanem azért mert lehetnek… stabilitás kellett… eh… csak teljesítsd, amire megbízást kapsz! Nem vagy angyal, nem tudod átlátni a lehetőségek hálóit úgy mint mi.
- A múlt héten egy sorozatgyilkost hoztál össze egy huszonkét éves lánnyal.
- Igen. Miatta fogja abbahagyni az öldöklést.
- Nem lett volna egyszerűbb...
Bob tarkón vágta, még mielőtt befejezte volna a mondatot.
- Nem ítélkezünk! Az nem a mi dolgunk. Hányszor mondjam még el neked? Isten ítél, meg a megfelelő emberi hatóság. Mi nem pofázunk bele abba, amihez semmi közünk. A lány igaz szerelme a gyilkos volt és a gyilkosé a lány.
- Mi a garancia, hogy jobb emberek lesznek együtt?
A kövér kis ámor fontoskodva megigazította a gallérját.
- Nincs garancia. Az emberek szabad akaratot kaptak és ebben benne foglaltatik, hogy annyira gonoszak lehetnek, amennyire csak akarnak. De az a tapasztalatom, hogy többnyire jobbak lesznek. Az igaz szerelem csodája… - felkapta a táskáját. - Zárj be, ha végeztél!
Stiles egyedül maradt az aktákkal és a gondolataival.
Utálta, hogy nem érti, de egyszerűen lehetetlen volt átlátni a rengeteg változót. Egy nap valaki úgy dönt, hogy jobbra fordul a sarkon és nem pedig balra, erre jön a paracs felülről, hogy össze kell boronálni a fagylaltos kisasszonnyal.
Persze vannak eleve elrendelt szerelmek. Találkozott már olyanokkal, akik gyakorlatilag egymásnak születtek. A kartonjuk sarkán ott díszelgett a nagy ő neve és az időpont, amikor a sorsuk összekapcsolódik.
Stiles úgy döntött, inkább befejezi a munkát, hogy aztán kiolvashassa a féllényes könyvet. Semmi értelme nem volt valami olyasmin görcsölni, amibe sohasem nyerhet bepillantást. Viszont a teleportálás…
Halkan füttyentet, aztán óvatosan megközelítette az iratszekrényeket. Valamiért utálták. Talán nem kellett volna olyan hangosan ecsetelni Bobnak, mennyivel hasznosabb lenne, ha mindent digitalizálnának végre. Számítógépen is lehet titokzatoskodni, nem csak papírlapokkal. Még Peternek is… Stiles megtorpant.
- Kérem Peter Hale aktáját!
Mi a fenéért nem nézett bele eddig?
Rutinosan elviselte, amikor a kért dokumentum az arcába vágódott, aztán éhes tekintettel fúrta bele magát. A felső sarokban ahol többnyire az eleve elrendelt nagy Ő-k állnak, nála csak egy kérdőjel díszelgett és Bob kis kék cetlije, ami szerint még nem menthetetlen, de kisiklott vagy legalábbis nincs ott, ahol lennie kellene. Ha eleve elrendelt, hogy magányosan hal meg, akkor fekete jelet kapott volna, és ha elvesztett minden esélyt, akkor szürkét, de Stiles elégedetten piszkálta meg a kék cetlit. Aztán összevont szemöldökkel hessengette el az érzést.
Legutóbb tízévesen próbált belekontárkodni mindenféle utasítás nélkül a szomszédasszony életébe, amit aztán Bobnak kellett rendbetennie. De ez most más, nem? Elvégre nem akarja konkrétan összehozni senkivel Petert. Csak annyi kell, hogy kompetensebb legyen.
Stiles nem volt naív abban a tekintetben, hogy nem csak jó emberek élnek Beacon Hillsben, viszont Peterhez hasonló hátborzongató pedofilt nem ismert, szóval nagy valószínűséggel a párja jobb ember mint ő. Amit nem igazán nehéz elérni, ha egy többszörös gyilkos zombihoz viszonyítanak. A lista nem nagyon szűkült.
Átfutotta a kartont, hátha segít még valami.
Kora: relatív
Oké. Milyen legyen azé, aki egyszer már elpatkolt?
Szexuális irányultsága: panszexuális
Stiles a szemét forgatta. Ez kicsit sem segít, sőt! Most már nem csak férfiak és nők, de beleférnek a körbe az unikornisok, meg a legyek röptükben.
Talán tényleg egész egyszerűen egy kicsit jobbnak kellene lennie, és a többit elintéznék odafenn. Elvégre mielőtt bekattant, Derek bizalmasa volt. Derek lehet, hogy egy irányításmániás szerencsétlen, de kicsit sem gonosz. Madarat tolláról...
Persze ezt a barát dolgot is Peter mondta, szóval van rá némi esély, hogy nem is igaz.
Stiles elképzelte, amint Peter épp jó, és kishíján röhögőgörcsöt kapott. A fickó olyan mint egy original képregény főgonosz. Bár ami azt illeti, Lex Luthor olykor adakozott a szegényeknek…
Nem is biztos hogy jobb embernek kell lennie, talán elég ha csak úgy tűnik. A fene tudja, talán ki lehet játszani valahogy a rendszert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése