Big Jim

Vizsgák jönnek nah... eh... ilyenkor ontom magamból a marhaságokat hogy ne stresszeljek annyit. A klaviatúrám ribije vagyok... szóval ne öljetek meg ezért xD Kérlek!

Cím: Big Jim

Fandom: Star Trek (film 2009 és 2013)

Szereplők: Kirk/Spock

Tartalom: Avagy Kirk kapitány legszemélyesebb testrészének személyes nalója.

műf: slash, scifi, PWP, csúnya szavak...

Figyelmeztetés: ez gyakorlatilag egy péniszmonológ. Kell részleteznem? Semmiféle felelősséget nem vállalok!

Korhatár: 18

megjegyzés: Bétázatlan

Kedves naplóm! Csillagidő ponténtudjam?... szóval tespedek. Egy ideje nincs szórakozás a láthatáron. Naplóírásba is csak emiatt fogtam.

Pár hónapja még majd minden este akadt társaságom. Mindenféle társaságom... most viszont Mr. Jobb és Mr. Bal az egyedüli barátaim és azt kell mondjam a kapcsolatunk elég hm... szimpla. Mintha öreg házasok lennénk akiknek receptre írták fel a rejszolást, ezért tessék-lássék alapon segítünk egymáson.

Persze megértem én! Oh megértem persze. A világűr felfedezése, meg nagy érzelmi nyomás, nagy felelősség... tudom hogy mi nehezedik a központi idegrendszerre, de ettől függetlenül még kínosan elhanyagoltnak érzem magam.

Csak tíz percet egy csodás, zöld, orioni cafkával! Könyörgöm!
Lassan visszasírom azt is amikor beszorultam abba a... nem, mégsem sírom vissza, annyira még nem szar a helyzet.


Kedves naplóm!
Visszasírom...

Kedves naplóm! A csillagidővel már meg sem próbálkozom...

Úgy döntöttem sztrájkba kezdek. Állóhadjáratot folytatok a központi idegrendszer elnyomó taktikája ellen és kikövetelem a nekem járó figyelmet!

Rögtön reggel nekikezdtem, még az előtt, hogy teljesen bebútolta volna a test ébredési paramétereit. Megelőztem!

Persze az eredmény egy gyors reggeli randi lett Mr. Jobbbal.

A nap további részében random vigyázzba vágtam magam.

Egyenlőre azt hiszi Mr. Jobb majd megtöri a sztrájkomat, de nem olyan fából faragtak, hogy ilyen könnyen feladjam.

Kedves naplóm!

Ez a sztrájkom harmadik napja.

Sikerült elérnem, hogy Mr. Jobb és Mr. Bal egyaránt beszálljanak a kiengesztelésemre tett kísérletekbe. A központi idegrendszer feszültnek tűnik.

Nem adom fel! Puncit akarok!

Kedves naplóm!

Letört vagyok. Ez a sztrájkom tizedik napja, és ami azt illeti a vége.

Kész. Feladom! Itt fogok megposhadni a csillagflotta egyenruha és egy szürke boxernadrág takarásában. Kihasználatlanul... magányosan... nem is fogok én hiányozni senkinek!

Szégyent hoztam az egész testre! Szégyent hoztam Jim Kirk kapitányra aki pedig mindig szeretett, Big Jimnek hívott és éveken át behódolt a hóbortjaimnak. Ha tehetném világgá mennék.

A dolog úgy esett, hogy a központi idegrendszer megadta magát. Győztem!

Azt az örömet, ami elfogott, mikor egy csinos női kéz körém simult... nah azt nehéz leírni. De... nem is tudom hogy eshetett ez meg tíz napnyi állósztrájk után... de éreztem az idegrendszeren hogy nem akarja. Semmi lelkesedés... semmi vágy... csak olyan tessék-lássék... szóval... istenemelsehiszemhogyeztörtént... én... lekonyultam.

MÉG SOSE TÖRTÉNT VELEM ILYEN!!!

Kedves naplóm!

Gyászolok. Az idegrendszer egyre flusztráltabb, mostmár nem tudja mihez kezdjen velem. Gyanítom ez komoly hatással van a nadrágon kívüli nagyvilágra is, mert ennyi ordibálást én azóta nem hallottam magunk körül, hogy felhagytunk a kocsmai verekedésekkel.

Kedves naplóm!

A kellemes női kéz ma ismét próbálkozott, ami azt illeti ajkakkal is volt szerencsém találkozni, de a múltkori eset... nem is tudom, azt hiszem kísért. Képtelen voltam ellazulni!

Szóval merevedés 0.

Gyanítom le fognak vágni Jim Kirk testéről. Semmi, de semmi hasznom.

Le kéne rohadnom tényleg.

Kedves naplóm!

Ma megdöbbentő dolog történt. Illetve, az a meg... inkább elmondom hogy volt.

Szóval Kirk a vezérlőben üldögélt és az idegrendszer pattogó jelei alapján még mindig nem volt túl kiegyensúlyozott... aztán megjelent valaki!

Ezt a hangot már milliószor hallottam, a napjaink része a duruzsolása, vagy az okvetlenkedése, de most először vettem észre hogy az idegrendszer egyszerűen lelazult tőle. Több napnyi felhalmozódott flusztráció egyszerűen távozott a nagy nadrágon túli semmibe.

Olyan eszméletlenül boldog voltam hogy... nos... sikerült életre kelnem!

Mégsem fogok lerohadni!

Kedves Naplóm!

A mai reggelt vigyázállással kezdtem. Próbálom bizonyítani hogy igen is érek valamit!

Azt hiszem Kirk is megbocsájtott, mert hosszan simogatott a zuhany alatt. Mr. Jobb és Mr. Bal igazán kitett magáért, rég nem éreztem magam ennyire jól a társaságukban!

Délután mégis kénytelen voltam mozgolódni. Pedig most igazán nem volt semmiféle alattomos célom, jobbnak láttam ha meghúzom magam egy időre és átlagos, de megbízható teljesítményt nyújtok... de az idegrendszer... furcsán viselkedik.

Kedves naplóm!

Lassan két hét telt el azóta hogy hivatalosan visszatértem az életbe, és a dolgok kezdenek kicsúszni az irányításom alól.

Esküszöm ez most nem az én hibám! Az a “hang” az oka...

Valahányszor felhangzik, az idegrendszer veszett készültségbe mozgatja az egész testet. Ami kicsiben, az én baszogatásommal kezdődött, mára egészen kinőtte magát.

A szív és a gyomor fontolgatja hogy hivatalos panaszt fognak benyújtani. Azéletvitelünk amúgy is elég stresszes, ez a mélyűri felfedezősdi mindannyiunktól (kivéve persze tőlem bah!) teljes odafigyelést igényel, hogy 100%-osan működjünk. Elvégre mi vagyunk Jim Kirk kapitány!

A szív neheztel hogy mindemellett még rá kell szaporáznia mikor meghalljuk a “hangot” a gyomornak meg tele a hócipője a pillangókkal. Amit természetesen nem tudok hová tenni. Csak bugyikon találkoztam pillékkel és egyáltalán nem zavartak. Gőzöm sincs mi a baja. Ez olyan gyomros dolog lehet...

Kedves naplóm!

KÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSZ! Én nem tudom milyen játékot játszunk, de úgy érzem valami nem stimmel.

Mikor ma meghallottuk a “hangot” és az egész szervezet befűtött az idegrendszer parancsára... nos, ma kiszabadultam kicsit a nadrág takarásából.

ÉS NEM TALÁLKOZTAM NŐVEL!

Hosszú ujjai vannak ez tény, de... de szerintem pasi. Elismerem, egy nagyon ügyes pasi... szóval nem panasz vagy ilyesmi... de... szentfallikusszuperszimbólumok! Egy férfi könnyített rajtam. Rajtunk... JIM KIRK KAPITÁNYON!

És a legrosszabb az hogy soha nem volt még ennyire szuper.

Gőzöm sincs, sírjak-e vagy nevessek.

Kedves naplóm!

Visszanyertem becsületem a szervezet szemében. Sikeresen levezetem a központi idegrendszerre nehezedő stresszt és úgy működök mintha vadonat új lennék!

A dolog engem is meglep... oké, főleg engem lep meg, mivel ebben sem Mr. Jobb, sem Mr. Bal nincs a segítségemre. Jim Kirk továbbra is a “hang” gazdájával szórakozik, így aztán velem is ő szórakozik.

Így utólag el kell ismernem az első kapcsolatfelvétel kissé döcögős volt, legalábbis ahhoz az észvesztő kézimunkához képest amiben mostanában részesít... nah ahhoz képest minden döcögős.

Még mindig flusztrál kicsit a gondolat hogy pasi. A puncikkal sosem volt gondom. Ők olyan befogadó típusú személyiségek. Mi lesz ha talákozom a farkával és egy barom?

Nem akarok ismét szégyent hozni a testre!

Kedves naplóm!

Minden a legeslegeslegesleges...huhuhuhhúúúú szóval minden rendben.

Találkoztam a másik farokkal.

Egy orbitálisan nagy, zöldes színű barom. A herék úgy vélik hogy egy igazi hamisítatlan Pöcs.

És imádom!

Nem tudom ez hogy történt, de egészen újszerű élmény volt az egész.

Meg fogjuk ismételni! Meg akarom ismételni!

Az idegrendszer szerint nem kell annyira kapkodni, de mereven elutasítom a véleményét. Megtaláltam amit akartam, és most repetát követelek! Sokat!

James Tiberius Kirk, te vagy az én ribiiiiiim!