Néma játék /1

Cím: Néma játék
Fandom: Avengers /film, rajzfilm, képregény
Szereplők: Tony Stark/Loki … és a többiek.
Tartalom: Új háború fenyeget, és az összeütközések érdekes mintát adnak ki. Thor visszahozza Lokit a földre, hogy segítsen megoldani a problémát, csakhogy ő néma. Tony pedig álmodni kezd... kivételesen nem pucér nőkről.
Figyelmeztetés: slash, és mániákus ragaszkodás egy régi legendához és Vincze Lillához. Szexjelenet található benne és némi kínzás, már amennyiben nem szereted Britney-t. Csúnya beszéd (utalás farkakra és célpontjaikra)
műf: humor, dráma, slash,
Bétázásért örök köszönet Liának! (Hős vagy!)
A fic ihletője és mozgatója Vinzce Lilla- Nem kell a zászló című száma





“Miért látszik úgy, hogy minden elveszett?
Miért, hogy minden út a pokolba vezet?”


- Menj aludni, Antony!
- De apa...
- Aludni, Antony!
Az asztalra nehezedő férfi még csak meg sem fordult, hogy szemügyre vegye a mögötte ácsorgó, könnyes szemű kisfiút.
- Ap...
- Miss Rosenfeld! - csattant az apa ideges hangja, élesebben akár a szíj. - Miss Rosenfeld, vigye ágyba Antonyt! Nincs most erre időm!
A dada végszóra érkezett, és olyan kérlelhetetlenül fogta karon a gyermeket, mintha nem is az ágyába cipelné, hanem letartóztatná.
Mr. Stark nem mozdult, csak sóhajtott, ahogy a vékony, tiltakozó hangok elhaltak. Pár ajtócsapódás, és a dolgozószobájára ismét jótékony csend borult.
Elképzelése sem volt, hol van még az óceánnak olyan zuga, amit nem kutatott át Amerika kapitány után.
- Talán a szonár nem elég erős... - dünnyögte maga elé, és automatikusan kisímította a térképet maga előtt, mintha folyvást abban bízna, hogy az egyik véletlen kis ránc a papíron majd megmutatja a megoldást.
- Nézd csak szegény kis Antonyt... - búgta egy kaján hang valahol a jelenet fölött, és egész biztosan mosolygott, mert ahogy kiejtette a kisfiú nevét, a hangja derűsen remegtette meg a levegőt. - Apuci nem szerette... nem, nem... Vajon ki nem szerette még? Elhagyott, Antony?... Átvert, Antony? …  Szeret téged egyáltalán bárki?


- Pepper!
Tony Stark verítékben fürödve ébredt, és automatikusan az ágy másik oldalára tenyerelt, de a megnyugtatóan meleg Pepper helyett csak gombóccá gyűrt takaróhalmokat tapintott.
A lány csendben távozott hónapokkal korábban, és bár még mindig vezette a Stark  Industriest, az a fajta biztonság, amit a puszta jelenlétével nyújtott, az ajtó csapódásával véget ért.
Tony megfordult, és a másik kezével felkapta az épp soron lévő konyakos üveget.
- Jarvis! Mennyi az idő?
A számítógép automatikusan kivilágosította a hálószobát, még mielőtt Tonynak ideje lehetett volna tiltakozni a vakító fényáradat ellen.
Pepper programja a gyors ébredésért... amennyire gyűlölte a hidegzuhany-szerű találkozásokat a valósággal, annyira gyorsan elfelejtette átállítani az ablakokat, mielőtt az ágyába zuhant. Persze az is elég meglepő volt, amikor eljutott odáig.
- Dél van, uram - zengett fel Jarvis. - Látogatók közelednek a déli kapunál.
Tony pislogott párat, és szinte még félvakon húzta meg a konyakot. A torkát végigkarcoló alkohol egy pillanat alatt kiűzte a maradék álmot is a szeméből.
- Kik?
- Thor és Romanoff ügynök.
- Loki?
- Biztonságban, az alagsori cellában.
Tony megdörgölte a homlokát, aztán feltápászkodott.
Az Avengers torony tetőterébe bántón áradt be a szikrázó tavaszi napfény, ő pedig büdösebb volt, mint egy rakás palatetőn aszalódó, döglött görény.

Az egész körülbelül egy évvel korábban kezdődött...
Olyan nemzetek támadtak egymásra váratlanul, amelyek már évek óta szoros együttműködésben dolgoztak, látszólag minden nyomósabb ok nélkül. A kisebb zavargások, hadmozdulatok és jelentősebb események zavaró mintát adtak ki az Avengers torony legnagyobb képernyőjén.
Tony és Bruce hosszas kísérletezéssel képes volt létrehozni egy kaput, amin át Thor segítségét kérték, a látszólag nem evilági összefüggések megfejtésére.
De a szőke nem egyedül érkezett.
Már akkor sem volt épp a toppon, de amikor Thor két nappal korábban megjelent a pórázra kötött Lokival, valahogy úgy érezte, rosszabb már nemigen jöhet.
Az azgardi kiérdemelte, hogy a legnagyobb háborús bűnösök közt tartsák számon a földön.
Bár a kormány eltusolta, kinek is köszönhették a chitauri támadását, elvégre az emberiséget már épp eléggé sokkolta az ő létük is, nem akarták még több világ létezésével rendíteni őket, de azok, akik tudták az igazat, sivatagi vándorok módjára szomjazták Loki vérét.
Thor mégis úgy döntött, hogy a legbiztosabb helye a földön lesz.
Mégis, kiket haragított még magára a rohadék?

Tony lecsúsztatta az alsógatyáját, és egy laza lábmozdulattal a szoba túlvégébe hajította. Mire lekászálódott a laborba, már teljesen pucér volt.
Bruce meglepett pillantására ügyet sem vetett, csupán elmormogott egy “jóreggelt”-et, és a gőzölgő lombikok mellé vágta a konyakosüveget, mielőtt besétált a fertőtlenítőkamrába.

- Hálás lennék, ha nem kellene többé szembesülnöm a seggeddel - közölte Bruce meglehetősen tárgyilagosan, mikor Tony végül előkerült.
- Pedig olyan kis gondoskodó vagy, mint egy igazi feleség - biccentett amaz a kikészített ruhakupac irányába, és szélesen vigyorgott a doktor zavaros arckifejezésén. - Egyszer talán utánam jössz ahelyett, hogy ruhákért szaladgálnál.
- Lehet - ismerte el Banner -, és jön velem a másik fickó is.
Tony elfintorodott.
- Oh... akkor nem hajolgatok szappanért.
- Mintha egyébként azt tennéd.
- Nem tudhatod, még sosem jöttél utánam - kacsintott pimaszul.
- Uram! Ha szabad közbevágnom - hangzott fel Jarvis kimért hangja. - Romanoff és Barton ügynökök, valamint Mr. Richards is a tárgyalóban várják önöket.
- Babazsúr lesz, Bruce! Nem késhetünk!
Mindketten meglehetősen jól tudták, hogy ez lesz az a pillanat, amikor a SHILD-es tündérke, jóbarátjával karöltve előadást fog tartani arról, miért nem lehet Lokit a toronyban tartani.
Egyikük sem várta különösebben.


- Nem!
Clint olyan elánnal csapott az asztalra, hogy Tony elkezdett aggódni az üveglap alá épített, finom elektronikáért.
- Mi ezen olyan nagy was ist das? Egy kétszer olyan erős kutricába van bezárva, mint anno a helicopin, és ráadásul még mindig az arcán van az a hülye maszk. Képtelen megszólalni.
- Anélkül se tud - érkezett egy dörmögő, bosszús hang a háttérből, és pillanatokkal később Loki maszkja csörömpölve csúszott végig az asztalon, hogy aztán rezegve megálljon Clint ökle mellett.
Thor egyébként sem arról volt ismeretes a csapatban, hogy örökös vidámságával hozná el a tavasz melegségét a lelkükbe, de ezúttal a szokásosnál is komorabbnak tűnt.
- Azért hoztam ide a testvérem, mert itt biztonságban van, és mert ő az egyetlen, aki segíthet nektek.
- Nézd, Thor... én már akkor is megmondtam, mikor megérkeztetek, hogy bármelyikünk szívesen kicsinálná. Továbbra sem értem, mi a lényeg? Clint íja nem olyan erős, mint egy asgardié? Szűk gatyás barátunk akkor is lecsapja - intett Amerika kapitány felé Tony. - Persze a segítségét...
- Loki a testvérem! - vágott a szavába a szőke.
Natasa a kezébe temette arcát, és mind egyetértettek abban, hogy ez az a nóta, amit már irgalmatlanul unnak.
- Ott a pont - huppant le egy székre Stark. - Mivel egyikünknek sincsenek háborús bűnös rokonai, képtelenek vagyunk átérezni a helyzeted, de legalább elmagyarázhatnád, mi elől menekíted?
Romanoff ügynök megrezzent.
- Miért nem tud beszélni? - vette fel a vékony fém maszkot az asztalról Rogers.
- Bevarrták a száját - suttogta Banner.  - A legendákban így büntették...
Mindannyiuk meglepetésére Thor bólintott.
Tony olykor elgondolkodott rajta, hogy miként lehetséges, hogy a több száz éves földi legendák szinte aktuálisak Asgardon, de jobban lekötötték a ketyeréi, mint hogy erre fordítsa a zsenialitását.
- Loki csínytevései sokaknak okoztak kellemetlenségeket.
A milliárdos szórakozott arckifejezéssel birizgálta a szakállát, ahogy a halottakra és leomlott épületekre gondolt, de a többieknek szinte varázsütésre sötétedett el a tekintete.
- Csíny?
- Brokk törp elnyerte Loki fejét, de az öcsém addig csavarta a szavakat, míg végül a törp nem kaphatta meg a díjat. Miután Loki visszakerült Asgardba, ő volt az első, aki jeletkezett, hogy kárpótlást követel.
- Tisztázzuk. Elnyerte a fejét, és összevarrta a száját? Igazából jutányos. Akár meg is csonkíthatta volna, elvégre övé a feje - összegezte Tony.
Clint most először elmosolyodott, de Natasa rosszalló arckifejezésére lelohadt az arcáról. A nők mániákus igazságtudata kissé bosszantó volt az adott helyzetben. Nem érezte úgy, hogy a “ne röhögj a kriplin” szabály Lokira is vonatkozik.
- A tiédet is összevarrhatná valaki, fémember, de én nem értek az asszonyi munkákhoz - morogta Thor, és bár a milliárdosnak erre lett volna egy igazán frappáns replikája, a másik pöröly felé csúszó keze a torkára forrasztotta a szót.
- Szóval Brokk törp - látszott, hogy Rogersnek mennyire nehezére esik megemészteni ezt az információt -, elintézte, de miért hoztad ide? Hogyan segíthetne, ha nem képes beszélni? Ha nem járatja folyton a száját, képtelenség kiszedni belőle bármit! Javíts ki, ha tévednék, de nem az a típus, aki lefirkantja egy cetlire, hogy hogyan oldjuk meg a problémát.
- Mások is szeretnék kitölteni rajta a haragjukat, de amíg nem képes ismét a boszorkányosságaira, addig nem hagyhatom, hogy érvényesítsék a kéréseiket.
- Attól tartasz, hogy így nem tudja megvédeni magát, és kinyírják?
Bár Natasa megfogalmazása láthatóan nem volt különösebben ínyére Thornak, de nagylelkűen biccentett.
- Oh, akkor ezzel eldöntetett! Ennyit megtehetünk drága barátunkért, nem igaz? - pörgött a széken Tony.
Thor láthatólag jobb kedvre derült, hogy támogatóra talált, de mindenki más véres késként meredt a milliárdosra.
- No, és mi lesz a mi kis kitörni készülő világháborúnkkal?


- Thor és Natasa elment, hogy megvizsgálják a francia történéseket.
Rogers lazán letörölte a verítéket a homlokáról, és megpörgette mutatóujján a kosárlabdát.
- Sosem pihensz? - nyújtózott Stark, és a vetett egy megértő pillantást az edzőterem túlvégében pihegő Bruce-ra. Mikor nem épp Hulk képében rombolta a várost, a doktor meglehetősen puhány fickó volt, legalábbis szuperkatonához képest mindenképp. Elképzelni is nehéz, hogy Rogersnek mivel sikerült rávennie az edzésre.
- Formában kell lenni. Thor kihívott délután egy baráti birkózásra.
- Legutóbb összetörtétek a második emeletet. Mi lenne, ha a pincében gyakorolnátok, vagy a harci szimulátor szobában?
- Sokba került a felújítás?
- Áh, csak Pepper... - Elhalkult a hangja, végül is Pepper már nem fogja többé leszedni a fejét a munkások miatt, és nem fogja bosszúból felküldeni őket hajnalban a lakosztályába. - Zavar a... por.
Steve körbepattogtatta a labdát, boszorkányos ügyességgel emelte át a lába között, majd egy félfordulat és három lépés után lazán kosárra dobott.

- Apuci nem kosarazott veled, Antony.

- Jah... Kereste a sápadt Jordant a víz alatt - felelte, önkéntelenül is hangosan a fejében visszhangzó, gunyoros kis rohadéknak.
- Hogy?
- Michael Jordan... Áh, hagyjuk! - legyintett a milliárdos. - Folyton elfelejtem, hogy kimaradt egy fél évszázad.
Igazából a hideg rázta ki, ahogy Rogersre nézett. Az álma minduntalan a fejébe lopakodott, és képtelen volt elvonatkoztatni az apja roggyant vállától, ahogy nap-nap után, a térképek fölé görnyed.
Jól ismerte a megszállottság minden formáját, évekig képes volt mentségeket találni az öreg tetteire, de az álom befurakodott a gondolataiba, felidézve több hasonló éjszakát.
- Nekem ötven év, neked egy illemtankönyv.
- Tusé! - rikkantott a háttérből a doktor.


Egy újabb éjszaka, egy újabb emlék.
Tony kezdte úgy érzeni, az álomvilága lassan nem más, mint egy gonosz, titán leporelló. Kinyílik, és ontja magából a borzalmakat. Elpusztíthatatlan rémgyár. Sehogy sem tudott felébredni belőle, pedig amikor meglátta, hogy épp az Avengers torony kommunkációs antennáját illeszti a helyére, már tudta, mi lesz a kis történet vége.
Nem volt egy leányálom újra végignézni, amint Hulk több hónapnyi munkát tesz tönkre, egyetlen kézmozdulattal.
- Hulk zúz! - mennydörögte kaján vigyorral az arcán, hogy majommódra csimpaszkodva körbeforogta a torony csúcsát, hogy ráadásként otthagyjon még pár lábnyomot is, amíg Bruce nem képes visszavenni felette az uralmat, és le nem bucskázik a tetőteraszra.
Újra összeszorította mellkasát a düh, amit a zöld fickó iránt érzett.

- Szörnyű, hogy nem tudsz rá haragudni, Anthony. Érzelgős vagy és puhány. Bármit megbocsájtasz, amint visszaváltozik, és rádnéz azokkal a borjúszerű, barna szemekkel. Vajon mitől vagy ilyen lágy és szirupos?

Tony fogai megcsikordultak, és tisztában volt vele, hogy ez a valóságban is épp megtörténik. A teste minden izma megfeszült, ívbe hajlott az ágyon.

- Obadiah... Apád helyett apád... elárult... - suttogta a hang, majd élesen felkacagott. Minden vidám kis hang visszhangot vert Tony koponyájában, mintha egy soha el nem süllyedő kavics pattogna a víz színén.
A tagjai enyhülésért könyörögtek, de nem tudta megadni nekik. Kifeszült a lepedőn, és amíg a teste görcsbe rándult, az álmában szakadatlan folyt a vetítés.
Újra át kellett élnie a férfi árulását, minden kis mozzanatot, amit annyira igyekezett elfelejteni. Yinsen halála... az anyja óta ez az első, ami komolyan megérintette.
Aztán a hang mélyebbre nyúlt, mintha azt keresné, mi az, ami még ennél is jobban tud fájni?

Üvöltött, amikor újra átélte a robbanást.
A “bulikocsi” romjait, és a köröskörül haldokló katonákat... a repeszeket, amik apró tűszúrásoknak tetszettek csupán, aztán, ahogy a vér átütött az ingén, robbant a fájdalom is.
Ezernyi apró tű, mint ezernyi késszúrás... és forogtak a pengék a sebben...
Nem emlékezett rá, hogy ilyen sokáig tartott elájulni a fájdalomtól. Végtelen pillanatnak tetszett, ahogy az ingéhez nyúlt, és hitetlenkedve szétmorzsolt az ujján egy csepp meleg vörösséget, mielőtt a csontjait is megremegteti a kín.

- Tony! Tony! Tonytonytonytonytonytony... - kétségbeesett hang lüktetett valahol az álom és a kínlódás perifériáján, mintha bura mögül hangzana.
A fájdalom némiképp enyhült, de épp csak annyira, hogy az álombéli Tony ne ájuljon el, és megint végignézhesse a robbanást... és megint...

- Ébredj, te fasz! Tony! Tonytonytonytonytony....

- Fel kellene kelned, Antony - érkezett a zavaró tényező gunyoros nyugtázása.

A valóság olyan hirtelen tért vissza, hogy Stark fülei bedugultak.
Egy percig azt hitte, hogy némán tátog, mint valami partra vetett hal, de amikor egy fájdalmas pukkanással ismét kitisztultak a hallójáratai, rá kellett jönnie, hogy üvölt, és a zuhanyzója padlóján fekszik vizesen, egy szál alsógatyában.
A vészesen feldúltnak tűnő doktor hajolt fölé, nagyra nyílt, őzbarna íriszekkel. Olyan közel, hogy még a kis, zöld pöttyöket is látta.
Vajon gyárilag benne voltak, vagy azok Hulk nyomai? Bruce Banner minden kis titka, pöttyökre redukálva.

- Mi a franc történt? - krákogta Stark.
Bruce akkorát sóhajtott, hogy a mellkasa szinte kétszeresére emelkedni látszott a beszívott levegőtől.
Már percek óta folyatta a hideg vizet a másik arcába, de az nem akarta abbahagyni a rángatózást, és a szemeit sem nyitotta ki.
Pedig nem volt rohama... ezt az egyet azonnal megállapította, amint belépett az alkohol és izzadtságszagú hálószobába, hogy megkeresse.
Csak aludt... de vagy nagyon mélyen, vagy olyasmivel segített rá, amivel még sosem találkozott pályafutása során, és sajnos a milliárdost ismerve, mindkét lehetőség nagyon valósnak tűnt.
- A frászt hoztad rám! Az! Mivel lőtted be magad? A pia már nem volt elég?
Tony elég lassan asszimilálódott a valósággal, de abban egészen biztos volt, hogy nem szedett be semmit, és igencsak zokon kéne vennie, hogy Bruce mégis azt hiszi.
- Nem vagyok drogos, dokikám... hogy kerültem ide? Nem lehetett volna csókkal ébreszteni, mint Hamupipőkét?
- Az Hófehérke volt! - nyújtott neki a kezét morcosan megmentője. - Jarvis leszólt a laborba, hogy az életjeleid nem egyenletesek. Mire feljöttem, az ágyon vonaglottál.
- “Ördögűzős” vagy “ponyvaregényes” vonaglás?
A doki egy pillanatra zavartnak látszott, de ez attól is lehetett, hogy Tony csontjai puskaropogáshoz hasonlatos hangot adtak, ahogy kihúzta magát.
- Ördögűzős - találta meg ismét a hangját.
- Az ronda - ismerte el Tony. - De mint látod, már minden a legnagyobb rendben.
Hihető is lett volna, ha nem csuromvizes, és nincs tele a teste kék-zöld foltokkal.
- Szerintem egyáltalán nincs semmi rendben. Komolyan meg kell kérdeznem még egyszer, hogy szedsz-e valamit, vagy van-e valami hihetetlenül erős új piád, ami ilyen reakciókat váltott ki?
- Nem vagy a háziorvosom, jó? Az Dr... Dr... hogyishívják! Pepper tudja a nevét, ha baj van, és ennyi a lényeg, nekem nem is kell több.
- De Pepper nincs itt, te pedig láthatóan szarul vagy. Ez a baj? Még mindig őt siratod?
- Ennek semmi köze hozzá! - mordult fel, és dühösen kicsörtetett a fürdőszobából.
Bruce levakarhatatlan árnyékként követte, a szemei pedig apróra vették a hálóban szétdobált holmikat.
Üvegeket a földön, a legalább kéthetes pizzásdobozt, a földre hányt lepedőt, és a törött üvegcserepeket a szoba sarkában. Minden bizonnyal egy képkeret lehetett... valamikor.
- Nem úgy néz ki ez a hely. Van takarítónőd, nem? Ide nem jár?
- Jarvis nem enged be senkit.
- Akkor ezen változtatnod kéne. Szerintem egyszer a saját padlószőnyegedtől fogsz elkapni egy halálos vírust.
Stark flegmán vállat vont, pedig Bruce remélte, hogy legalább kikéri magának, amiért ilyen gyatrán utánozza a beszédstílusát, de úgy festett, észre sem vette.
- Ki kell vizsgáltatnod magad.
- Nem! Egyáltalán nincs semmiféle orvosra szükségem! Rád sem, Banner! Rosszat álmodtam, és most szétrohad a fejem, ennyi az egész. Engem ne próbálj meg kordában tartani. Nem vagyok a Hulkod!
Bruce nagyot nyelt.

- Ne haragudj, ez erős volt! - Tony magára ráncigált egy nadrágot az illendőség nevében. - Sétálok egyet, és kiszellőztetem a fejem.
A doki szótlanul nézte, amint pőre mellkassal, mezítláb kicsattog a hálóból, vizesen úgy, ahogy volt, de gyanította, csak súlyosbítaná a helyzetet, ha megkérné, hogy vegyen még fel valamit.
- Rohadtul meg fogsz fázni - suttogta mégis a már üres szobának, ha másért nem, hát a saját lelkiismerete kedvéért.