Kissé rendhagyóan használtam fel a címet. Hm... mert Két holdról csak Wayne Chapman könyve és Vincze Lilla albuma jut eszembe. Mindkettőt melegen ajánlom mindenkinek mert nagyon jók ^^
Szóval a felhasznált dal, amikből a részletek vannak az Vincze Lilla - Így lobban fel című száma.
A klipp rémes, de a dal nagyon jó.
CÍM: Két hold
KULCSOK: arcpakolás, kőkatona
SZAVAK SZÁMA: passz... nem tom a google docs hol mutat ilyesmit.
MŰFAJ: kaland, fantasy...
KORHATÁR: 18
FIGYELMEZTETÉSEK: slash, csúnya beszéd
Megjegyzés: Béta nem látta, előre is bocsánat!
“Hány éven át kell kóborolnunk együtt
Lidérces álmok űznek így tovább
Nézd a Hold Havában örvényben pörögtünk
Elnyelt egy végtelennek tűnő vágy”
Nehezen találom a helyem Arathea kastélyában.
Pedig van nyúl. Minden ujjama egy karély vaddisznósült, arcpakolás a foltjaimra, pehelypaplan és forróvizes palack az ágy végében. Lesik a kívánságaimat.
Ha másban nem is tűnik ki igazán, de a hercegnő mindig remek vendéglátó volt. Egyébként meg egy közveszélyes hisztérika.
Csak két percig fogadott tegnap, de azonnal visszavágytam Dharr mellé.
Van az a mondás, hogy “Vagy megölöm vagy beleszeretek” de Arathea az a típus akit elvesz az ember és csak aztán nyírja ki. Kell a pénze, kell a státusza... kell hogy visszaszerezhessem a királyságomat.
Tényleg... tényleg király akarok lenni?
Dharr az istálló mellett üldögél egy farönkön és a fegyvereti tisztogatja. Remekül látom a szobám ablakából.
Gyakorlatilag órák óta bámulom és irigylem.
Átrángatott három erdőn,folyókon és egy hatalmas hegyen, hogy eljuthassunk ide és bár fizetésért, de a maga ura volt. Úgy és akkor tette amit tett, amikor ő akarta. Szabadság és felelősség.
Én csak felelős lehetek királyként, de szabad sohasem.
Mi lenne ha hagynék mindent a fenébe és egyszerűen lelépnék?
Az nem megy... szeretem az országom. Inkább vissza akarok menni az árnyas fák és lombok vidékére, mint hogy itt fagyasszam a seggem északon és miután megnyertem magamnak a világ legidegesítőbb feleségét, felégessek mindent egy háborúban. Mindezt persze pusztán azért hogy majd uralkodhassak a füstölgő romok felett.
Persze megvan az a lehetőség is hogy visszakullogok a nagybátyámhoz és hűséget esküdök neki. Mégis mekkora az esély hogy nem öl meg, miután nem fogadtam a vár kapujában mikor győzedelmesen bevonult, hanem megszöktem.
Dharr kicsit félrehúzódik ahogy egy újabb díszruhás különítmény elmasírozik mellette.
Gondolom jegyajándékok Aratheának. Egymást érik a küldöttségek mióta kiszivárgott hogy itt vagyok a kastélyában.
Hirtelen minden környékbeli uralkodónak feltűnt, hogy veszélyt jelenthet a koronás fehérnép.
A zsoldos felpillant rám. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy lehet már percek óta bámul anélkül hogy észrevettem volna.
A szemei villognak a lassan fölénkkúszó szürkületben.
Haza kell mennem.
“Így lobban fel az éjszaka lángja
Így hullik le a feledés fátyla
Így ébred fel a szélben az árnyék
Így ébreszt fel a feledésből az emlék.”
Azt mondanám sorsszerű, összefutni a galambtoronyban, ő valószínűleg azt mondaná hogy fogjam be.
Nincs gyertya a szobájában. Szóvá tettem, de egyszerűen lenyomott az ágyra. Már ha azt kőkemény deszkadarabot annak lehet nevezni.
- Lemehetnénk hoz...
Elhalgattat. Ebben profi.
Egy pillanatra sem engedi el az ajkaimat, mintha attól félne hogy ha megszólalok tényleg ki kell tekernie a nyakamat.
Dühös.
Minden alkalommal addig kell húznom az idegeit, amíg a nyakán ki nem dagad az ér és figyelmeztetően lüktetni nem kezd. Olyankor már nem igazán érdekli semmi.
Mozdul, maga alá teper, leigáz.
Most először cukkoltam fel mióta a kastélyba érünk. Egyre könnyebben megy, pedig igyekszik megőrizni az önuralmát, látványosan kimért és olyan messzire kerül amennyire csak képes rá.
Nem tudom miért nem ment még el. Talán nem kapta még ki a bérét Aratheától...
- Hazamegyek - közlöm, mikor lecsusszanok a mellkasáról. - Kaptam választ Kankalintól. Hajlandó megbocsájtani nekem ha a főtéren esküszök hűséget. Én...
- Mi közöm nekem ehhez? - morogja és befordul a fal felé.
Üldögélek a priccse szélén amíg el nem kezd odakinn világosodni és a kastély kőkatonáin eloltják a tüzeket.
Nappal más szabályok érvényesek.
“Hány karral fonhat át egy kéjes éjjel
Ingedben mennyi kéz nyúl tűz után
A kard úgy suhan mint sólyom száll az égen
Keményen célra tart és eltalál”
- Nem veszem el Aratheát.
Dharr megfordul az ágyon és rám emeli a tekintetét.
- Ez elég világos volt abból, hogy tegnap közölted, hazamész.
A nadrágom rángatom és próbálok nem grimaszolni ahogy a csípőmön díszelgő ujjnyomokra simul az anyag. Persze minek cukkol vadállatot aki nem számol a következményekkel?
- Szeretnélek felfogadni testőrömnek.
Felhorkant és megint befordul a fal felé.
Gyűlölöm azt a rohadt falat!
- Nem vagyok testőr, és nincs egy megveszekedett vasad sem hogy bármire is felfogadj.
- Talpraesett fickó vagy. Hasznodat venném.
Próbálok annyira hinni ebben amilyen határozottan mondom, de felröhög. Azon az irritálóan vonzó, de egyszersmind hátborzongató hangon.
- Te vagy az utolsó ember a földön akit nyugodt szívvel szolgálni tudnék. Ha az kell hogy valaki belédverje a faszát, találsz rá embert bármikor. Nem kell semmiféle szentimentális marhaságot kreálnod amivel megindoklod. Egyszerűen csak élvezed amikor duglak. Nézz inkább asszony után... királyfi - az utolsó szót szinte köpi.
- Ennek semmi köze...
- Magadnak hazudhatsz akármennyit, de engem kímélj meg tőle. Én se hazudtam neked mikor azt mondtam hogy legszívesebben megfujtanálak. Ne keverj bele semmiféle romantikus képzelgésbe. Vedd a csizmád és kotródj!
- Holnap indulok.
- Én holnap alszom.
“Érzem meggyötör tudom nem enged, már nem enged
Amíg él, még él, még él, még él, csak a lelkemből nem kér”
Tényleg aludt.
Még sose láttam senkit aki ilyen pózban hortyogott volna a lova hátán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése