Apu, Én és Anyu

cím: Apu, Én  és Anyu

fandom: Hannibal (sorozat)

korhatár: 18

műf: öhm... filozofikus szöszke?

tartalom: Abigail Hobbs és az új diszfunkcionális kis családja.
Apu - Hannibal Lecter

Én - Abigail Hobbs

Anyu - Will Graham

megjegyzés: Valami eszmefuttatás féle. Érik bennem egy Hannibál ficc, de nagyon.
xD viszont a fene se tudja hogy érdemes-e belevágnom.

BÉTÁZATLAN!  

Apu vadászni volt.

Fémes csillanás a szemében a kés, szomját oltó bor a vér, hideg test a lábainál. 
Imádság minden sóhaj egy ilyen áldozatnál. Felfelé szállnak, hogy körbecirógassák az arcát mielőtt eloszlanak a semmibe.
A kés azt mondja hasztalan, a sikoly egyetért de apu szelíd mosolya ellentmond.

Istennek szánták és őt elérte.

Élő szobor. Az arca kemény, és szögletes akár egy lusta faragó munkája, de a gesztusai puhák és megfontoltak.

Örökké táncol és élvezi. Gondosan kimunkált koreográfiát mutat be nap mint nap a világ pedig hódolattal figyeli a performanszot.

Kétballábas kóristalány vagyok hozzá képest.

Apu ölt.

Cserfes bárányt, lassú nyulat, kecses őzet, ravasz rókát... Apu szemében mindenki állat.

Én egy fénykép vagyok.

Pillanatkép Apuról egy útelágazásnál. Az élet nagy hipotetikus kérdése amit meg akar válaszolni.

Anyu egy tükör és Apu nézi magát benne.

Szórakozottan forgatja, hol jobbra, hol ballra, hol körbe körbe, mindig új oldalát mutatva. Mindig mást és mást vizsgálva.

Apu szereti önmagát, szereti önnön villanásait Anyuban.

Forgatja a tükröt amíg bele nem fér.

Apu látni akarja önmagát, hogy legyen kit szeretnie.

Van olyan kép amitől a tükör ezer darabra törik.