Veszélyforrás

Cím: Veszélyforrás

Fandom: Star Trek (film 2009 és 2013)

Szereplők: Kirk/Spock

Tartalom: Spock aggódik a hatékonyság csökkenése miatt, Kirk pedig ugratja.

műf: slash, scifi, PWP, csúnya szavak... Fluff! (asszem)

Figyelmeztetés: SPOILER ALERT! A Sötétségben egyik jelenetével kezdődik (a képen láthatóval. próbáltam emlékezetből leírni), és közvetlen a film után folytatódik. Szóval vannak benne utalások, de ha nem félsz a spoilertől akkor is érteni fogod ha nem láttad a filmet.

Korhatár: 18

megjegyzés: Bétázatlan

megjegyzés2: irdatlan rég nem írtam PWP-t. Ne öljetek meg! (újra bele kell jönnöm)
Ne kíméljetek, tessék elverni rajtam a port ha valamit nagyon elszúrtam. Főleg, mert még mindig őrlődöm hogy Carol Wallace neve végül is Carol Wallace, vagy mikor kiderül hogy ki az apja akkor bevallja hogy Carol Marcus... uh... remélem így volt, de ezt pont nem sikerült megjegyezni a filmből.

- Kirk kapitány? - szólalt meg egy ismeretlen női hang.  

Spock ingerülten préselte össze a száját. Egyrészt modortalanságnak tartotta ha félbeszakítják, másrészt a hosszúcombú szőke szépség aki belecsicsergett a mondandójába, határozottan úgy nézett ki mint azok a nők akik miatt Jim Kirk képes elveszteni a józan eszét. Épp egy roppant kényes küldetésre indultak és nagyon nem hiányzott hogy a kapitány hatékonysága megcsappanjon.

- Wallace tudományos tiszt vagyok. Marcus admirális helyezett át az Enterprisera - csivitelte a szőkeség és a szeme sem rebbent Spock elsötétülő tekintetének láttán.

- Kért egy másik tudományos tisztet, kapitány? -tudakolta élesen a hegyesfülű, de hiába küldött megsemmisítő erelyű pillantást Kirk felé, a férfi egy pillanatra sem vette le a tekintetét a szőkeség domborolutairól. Ahogy a nő gyakorlatilag felette állt ez nem is volt nehéz mutatvány.

- Hiba lehet. Nincs logikus magyarázata egy második tudományos tiszt felvételének!

- Nem, tényleg nincs - biccentett Kirk, és átvette a szőke adatait. - Carol Wallace. Hadnagy. Az alkalmazott fizika doktora... hm... fejlett fegyverekre, fegyverrendszerekre szakosodott.

- Lenyűgöző az önéletrajza - vágott közbe Spock - De most hogy én is itt vagyok, a jelenléte teljesen felesleges.

- Viszont minél többen vagyunk, annál jobb a hangulat. - vigyorgott szélesen Jim. - Üljön le miss Wallace!

A szőkeség elégedett mosollyal kettejük közé telepedett.

Spock végigmérte a maga hűvösen hátborzongató módján amitől az emberek többségét kiverte a víz, de a nő fel se vette. Ragyogó arckifejezéssel bámulta Kirk-öt és egy kicsit sem érdekelte hogy az út további részét az elsőtiszt makacsul összeszorított ajkakkal és az ablakra meredve tette meg.

Spock megszokta hogy Kirk nem hallgat rá. Ez már szinte kiszámítató reakció volt a részéről, a nők iránt tanúsított elragadtatását azonban képtelen volt felfogni.

Nem tagadta a kapitány intellektusát, akkor sem ha az ösztöneivel karöltve meglehetősen érdekes vezetői habitust eredményezett, de egy pár hosszú comb képes volt 30.5%-kal rombolni a hatékonyságát mindaddig amíg az említett combok szét nem nyíltak.

Spock úgy gondolta ez cseppet sem ehanyagolható veszélyforrás. Újból végigmérte a szőke hadnagyot. Arányos test, alabástrom bőr, széles száj, hosszú szempillák, minimum C kosár...  Kénytelen volt korrigálni magát. A hölgy nem 30,5%, legalább 35%-léknyi élő, lélegző veszélyforrás.

>>>>>>>>>>>>>>>>

Öt éves küldetés, új területek, kultúrák felfedezése... hihetetlen hogy megkapták ezt a lehetőséget.

- Izgatott vagy Spock?

A vulkáni megrezzent mikor megérezte hátán a kapitány kezét. Kicsit több mint egy év telt el azóta, hogy üldözőbe vették John Harrist. Kicsit több mint egy év Kirk halála és feltámadása óta... és épp ennyi idő, hogy először felmérte Wallace hadnagyot mint potenciális veszélyforrást. Azóta persze kiderült hogy a vezetékneve valójában Marcus, de ez cseppet sem vont le a női vonzerejéből, ami továbbra is komolyan aggasztotta Spock-ot. Főleg miután szembesült a ténnyel hogy Kirk a hajóra kérte a kisasszonyt.

- Még mindig nem értem miért kell két tudományos tiszt.

Jim szélesen elvigyorodott. Elégedett kis szikrák pattogtak a szemében, ami tekintve hogy Spock épp számonkérte, meglehetősen illogikus reakció.

- Megint a régi nóta? Ő már a családunk része. Messzire megyünk, nem hagyhattuk otthon húgocskánkat.

- A hadnagy egyikünkkel sem áll vérségi kapcsolatban - jelentette ki a vulkáni.

- Most duzzog?

- A vulkániak nem “duzzognak”.

Kirk igenis tudta hogy az első tisztje duzzog. Valahol mélyen, a logikus gondolkodás és a szenvtelen arckifejezés alá mélyen eltemetve van egy kis emberi káosz, ami épp sértett villogásra késztette a szemeit.

- Nem értem mi a problémád Marcus hadnaggyal. Kiváló az előmenetele és mi arra készülünk hogy ismeretlen területeket járjunk be. Egy fegyverszakértő igen is jól jön.

- Az érvelésed kissé erőltetett.

- De helytálló nem?

Spock nem felelt és Jim tudta hogy ezt a kört megnyerte.

<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<

- Jim! Megtennéd hogy nem rajtam keresztül próbálod meg szemmel tartani Marcus hadnagyot?

- Pont ellátok a füled mellett Spock és ezt a csodás domborulatot kár lenne kihagyni.

A vulkáni tekintete metszővé vált, de Kirköt egy pillanatig sem zavarta. Egészen immunis volt már a másik szemmelverési kísérleteire. Sőt, többnyire meglehetősen szórakoztatónak találta elképzelni épp milyen halálnemet fontolgat számára az elsőtiszt. Nah meg, tényleg kár lett volna kihagyni a látványt ahogy a szőke fegyverszakértő épp belehajol egy derékig érő plazmatartályba. Természetesen egy üresbe...

A nő védőruhája olyan engedelmesen simult a testére, hogy Jim látni vélte alatta a feszes farizmok mozgását.

- Hajlékony - dörmögte elégedetten.

Spock próbálta nem kommentálni a dolgot, de Jim még mindig az ő füle mellett bámult el ami meglehetősen kínosan érintette. A kapitány arckifejezése egyértelműen élveteg volt. A szemei élénken csillogtak, a lézése kissé felszínesebb a szokásosnál.

Az elsőtiszt a PADD-jára meredt és próbált nem gondolni arra, hogy a másik tekintete szinte égeti a fülét.  Ez egyértelműen fizikai képtelenség volt.

-  Szerinted milyen mélyre képes még hajolni?

- A hölgy válogatott tornász volt. Gondolom nem ragaszkodsz a pontos adatokhoz, így a válasz a nagystílű “bármeddig”.

Jim vigyora még szélesebbé vált és az alsóajkába harapott.

Spock nézte ahogy a puha, rózsaszín húsdarab gyűrődik az előbukkanó hegyes szemfog alatt, és lassan cseresznyeszínt ölt.

- Azt hiszem itt már nem veszi hasznomat kapitány - pattant fel.

Kirk összerezzent a hirtelen mozdulatra.

- Elmegy? Még csak most jön a jó része.

- Arra kért hogy vizsgáljam felül a fegyverraktár beléptető rendszerét. Végeztem.

McCoy épp kiszállt a liftből, így aztán Spock megragadta a lehetőséget és még azelőtt elhagyta a raktárat, hogy Jimnek ideje lett volna kitalálni valamit amivel ott tarthatja.

- Mi baja a hegyesfülű fattyúnak? Telihold? - ráncolta szemöldökét a doktor.

- Nem tudom, az utóbbi időben furcsán viselkedik - vont vállat Jim, de olyan szélesen vigyorgott a lift felé, hogy McCoy biztos volt benne hogy hazudik.

- Mi a fenét csináltál vele?

- Csak ugratom Bones. Semmi komoly.

- A humorérzéketek nem kompatibilis. Főképp mert neki egyáltalán nincs.

- Oh van, csak remekül titkolja.

A doktor megrázta a fejét hogy elhessengesse belőle a viccmesélő Spock feltámadó rémképét, és inkább szemügyre vette a raktárat.

Marcus hadnagy még mindig derékig a plazmatartályba merülve állt. A lábujjain egyensúlyozott a feneke az égben és fél kézzel kalimpált kifelé a beosztottjainak valami szerszámért.

- Már értem mit keresel idelenn.

- Mármint? - fordult el a lifttől Jim, egy pillanatig őszinte zavar tükröződött az arcán, aztán kiszúrta mire is utal Bones és újfent elmosolyodott - Igen, Carol felettébb mutatós. Nah... dolgom van a hídon. Vigyázz a hölgy testi épségére, nem lenne szép ha meghúzná valamijét és ebben a pózban maradna. Légy a lovagja, kérlek!

Vállonveregette a doktort és távozott.

Bones pedig rohadtul nem értett semmit.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Spock lefuttatott egy gyors ellenőrzést a legutóbb felfedezett faj adatain és elégedetten látta hogy minden szükséges információt megfelelően rögzítettek. A hatékonyság nagymértékben nőtt mióta változtatott a munkabeosztáson. Az emberek elkezdtek a munkájukra koncentrálni, holmi szolgálati időben lebonyolítandó flört helyett.

Persze egy kivétel mindig akadt.

Valószínűleg nem létezett az univerzumban olyan elemi erő ami Jim Kirköt megakadályozhatta volna a fentebbi tevékenységben.

Spocknak ráadásul azzal a zavaró ténnyel is szembesülnie kellett, hogy a kapitány őt használja paravánnak a nyugodt kukkoláshoz. Valahányszor Marcus hadnagy a közelükben tartózkodott Jim kihasználta az alkalmat és az elsőtiszt válla felett, a dereka mellett... vagy akárhogy, de félig a takarásából folyvást a nőt leste.

Három hónapja indultak el a küldetésre. Figyelembe véve Jim előnyös paramétereit, mint a formás fenék, kedvező derék-csípő és váll-csípő arány, a nőstények számára felettébb vonzó vezetői pozícióját, a 68 féle mosolyát és az aranymetszés szabájai szerint majdnem tökéletes arcát... nos Spock úgy számolta maximum egy hétre van szüksége hogy az ágyába vigye Carolt és megszűnjön a nyilvánvaló szexuális feszültség.

Ennek ellenére eltelt három hónap és Jim Kirk épp lyukat égetett a szemével az oldalába hogy láthassa a balján dolgozó hadnagyot.

- Beszélhetünk kapitány? - fordult szőke feletteséhez.

- Hallgatom Spock.

- A közlendőm személyes természetű kapitány.

Jim szeme vidáman felragyogott, mint aki újabb feddést sejt a háttérben. Az utóbbi időben zavaró szokásává vált, hogy szórakozni látszott Spock számonkérésein.

Még egy dolog amit meg kell majd vitatniuk.

- Akkor a műszakja végeztével várom a kabinomban parancsnok.

Spock biccentett és visszatért a munkájához, valahogy Jim bambulását is egyszerűbb volt figyelmen hagyni miután elszánta magát a nyilvánvalóan kínosnak ígérkező beszélgetésre.

<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<

- Bejöhetek kapitány?

- Nem. Minden vágyam hogy odakint ácsorogjon - hallatszott a kabinból egy szórakozott hang.

Spock zavartan vonta össze a szemöldökét, de rövid mérlegelés után arra jutott hogy megbeszélték a találkozót, tehát ez minden bizonnyal egy, a kapitány gyerekes ugratásai közül.

- Úgy emlékszem azt mondtam, minden vágyam, hogy odakint ácsorogjon - fonta karba a kezeit Kirk és vigyorogva figyelte ahogy az elsőtisztje önkéntelenül is tesz hátrafelé egy fél lépést, mielőtt átgondolja a helyzetet és dühösen elsötétülő szemekkel rámered.

- Nem értékelem túlzottan az emberi humort.

- Erre már más is figyelmeztetett, de képtelen vagyok kibújni a bőrömből. Megfelel, ha bocsánatot kérek?

- Nyilvánvaló hogy nem gondolnád komolyan, így nem.

Kirk szemében ismét felragyogtak azok a bosszantóan vidám szikrák amiktől Spocknak folyvást az a kényelmetlen érzése támadt, hogy zajlik még valami a szobában, van valami a beszélgetésükben, a levegőben, a helyzetben, vagy tudj isten hol, amit ő vulkán mivolta miatt soha nem fog megérteni. Feszültté tette az egész.

A kíváncsisága, a dolgok megismerése iránti olthatatlan vágya hajtotta afelé hogy tudományos tiszt legyen. A tény, hogy valamit pusztán a születésének körülményei okán nem fog megérteni. Folyvást az arcába vágta a korlátait.

- Miről akartál beszélni?

Jim italt töltött mindkettejüknek, aztán egy fotelbe huppant és intett Spocknak hogy foglaljon helyet mellette, de a tiszt inkább állva maradt.

- Arra kérlek, hogy hagyd abba Marcus hadnagy hiábavaló üldözését és próbáld más személlyel kiélni a szexuális flusztrációidat.

Kirk szemei levesestányér nagyságúra kerekedtek a döbbenettől, aztán mikor megemésztette a hallottakat, egy hajtásra itta ki az egész pohár whiskyjét.

- Huh! Így egyből a közepébe.

- Nincs értelme kerülgetni, ha egyszer ez a probléma forrása. Mint kapitány nem engedheted meg magadnak, hogy a munka helyett folyton a tudományos tisztet bámulod. Figyelemre méltó, hogy nem viszonozta a közeledésed, de...

- Állj! - vágott közbe Jim. - hogy érted azt hogy “figyelemre méltó”?

- A testi adottságaidat tekintve a hölgynek igazán fejlett önuralma lehet. Ezt nem tagadom.

- Szóval tetszem? - vonta fel a szemöldökét Kirk és megint pattogtak a szikrák a szemeiben.

- Vonzó jelenség vagy, de kérlek ne tereld el a témát. A hatékonyság csökkenni fog amennyiben nem hagysz fel a hadnagy hiábavaló szemmeltartásával. Érdemes lenne tenned egy látogatást Dr. Friskénél is.

- Vigyem az álló farkam pszichológushoz? Nem erre szoktad mondani hogy “illogikus”?

Spock megrezzent. A tekintete automatikusan az említett testrészre siklott.

- A szemem idefenn van Spock.

- Már az elején figyelmeztettem kapitány, hogy nem kell még egy tudományos tiszt az Enterprise-ra! - húzta ki magát.

Az arca teljesen szenvtelen maradt, csupán a járomcsontján gyülekező kis zöld szín mutatta hogy zavarba jött.

Kirk le volt nyűgözve. Még életében nem látta Spockot elpirulni, vagyis zöldülni, de ez tulajdonképp részletkérdés.

- Tehát nem is az volt a problémád, hogy meg kell osztanod vele a feladatköröd?

Spock felvonta fél szemöldökét, mint aki komolyan nem érti hogy jöhet ez egyáltalán szóba mint opció.

- Marcus hadnagy kiemelkedő a szakterületén. Zseniális tudós és remek tiszt.

- Szóval az volt a bajod vele hogy... hogy az esetem? - nevetett fel Kirk.

- Nem értem a nevetség tárgyát. Mint elsőtiszt a feladatkörömbe tartozik a legénység és a kapitány hatékony munkájának elősegítése és szemmeltartása.

- És potenciális veszélyforrásként azonosítottad Marcus hadnagyot? - képtelen volt abbahagyni a röhögést, sose hitte volna hogy egyszer valamiféle vulkáni erényövet fog kapni.

Spock dermedten állt, amíg a kapitány a térdét csapkodta. Elképzelése sem volt miért olyan mulatságos az, hogy aggódott a küldetésükért.

Végül Jim abbahagyta a nevetést és inkább érdeklődőn végigmérte az elsőtisztet.

- Igazad van hogy szexuálisan flusztrált vagyok, de nem fogok ezzel Friskéhez rohanni. Egyedül is meg tudom oldani a problémát.

- A viselkedésed alapján azt kell mondjam az önkielégítés nem megfelelő alternatíva a számodra.

Kirk képtelen volt elfojtani a vigyorát.

Spock, a világegyetem egyik legokosabb teremtménye, és mégsem képes összerakni a darabkákat. Hónapok óta úgy csinál, mintha a hadnagyot bámulná a háta mögött, és a vulkániban egyszer sem merült fel, hogy a megfigyelés tárgya nem Carol, hanem éppen ő. Pedig ismerik egymást. Mikor esett meg olyasmi a világtörténelemben, hogy Jim Kirk titokban próbál szemmeltartani egy feszes feneket? Azt hitte ez már elég nyom lesz Spocnak, hogy rájöjjön, de úgy fest az elsőtiszt teljesen kizárta annak lehetőségét hogy iránta érdeklődik.

Mulatságos hónapok voltak, de tény hogy eljött a szembesítés ideje.

Főleg ahogy Spock előtte áll... vajon felfogja hogy akárhányszor valamijen szexuális tevékenységre utal a tekintete az ágyékára rebben?

Egy egészen apró pillanat az egész, de Jimet elégedettséggel tölti el.

- Van valami javaslatod? Itt üldögélek, nyilvánvalóan rágerjedve a tudományos tisztemre, aki épp arról próbál meggyőzni, hogy valami komolyabb lepedőmutatványt kéne bemutatnom mint a maszturbálás. Van erre érvényes protokoll?

Spock orrcimpái megremegtek ahogy élesen beszívta a levegőt.

- Azt mondod a vonzalmad tárgya nem Marcus hadnagy?

- Azt. A vonzalmam tárgya - húzta el pimaszul a szavakat. - egyértelműen nem a hadnagy. Bár a szemnek valóban kellemes, egy percig sem tagadom.

- Szeretném idézni a  F-1941-es Csillagflotta rendeletet amely az azonos parancsnoki láncban elhelyezkedő tisztek kapcsolatait szabályozza...

- Akkor nem idézted, amikor felszólítottál, hogy dugjak meg valaki mást a hadnagy helyett - Jim tekintete egyszerre volt bosszús és érdeklődő. - Szóval... a rendeletekkel igazán kitörölhetem nemde? Ez egy öt éves küldetés Spock. Még két hét, és ha vágsz egy lyukat a szabályzatba hát a magamévá teszem. Esküszöm, rád fogok közben gondolni! Ez kielégítő?

- Feltételezem, nem.

- Felt... inkább hagyjuk - legyintett Kirk. Felállt és pár lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot. - Az az igazság parancsnok, hogy megveszek a hegyes kis koboldfüleidért. Szóval... két másodperced van elhagyni ezt a helyiséget, mielőtt megcsókollak és az ágyamba rángatlak. Ha elmész, erről nem beszélünk többet és esküszöm találok valakit akivel levezetem a flusztrációmat. Még a szent szabályzatot sem fogom rongálni.

Spock rezzenéstelen tekintettel meredt rá, csak az álkapcsán rándult meg egy izom, jelezve hogy komoly érzelmek vihara dúl a felszín mögött. És nem mozdult.

Bőven eltelt már két másodperc, de csak álltak és nézték egymást.

- Szándékozol beváltani az ígéreted, vagy csak blöfföltél? - törte meg végül a csendet Spock.

Jim diadalittas szemekkel nézett rá, és azonnal átkarolta hogy magához húzza egy csókra.

- A fenébe - nyöszörögte boldogan a vulkáni ajkai közé. - Ez sokkal jobb, mint gondoltam! Spock... tényleg? Tényleg akarod? Ha bemagyarázol magadnak valami kötelességtudatos szart, akkor le fogom tépni a golyóidat!

Az elsőtiszt lehunyta a szemét.

Jim volt az egyetlen barátja. Soha nem gondolta volna hogy lehet ezt a kapcsolatot tovább fokozni, de ahogy a másik karcsú derekát a karjai közt tartotta érezte, hogy a szíve 30%-al gyorsabban ver, a vérében pedig dühödt zúgásnak indul az adrenalin és a tesztoszteron. A teste nyilvánvalóan el volt ragadtatva a lehetőségtől.

- A vulcániak nem szoktak bema... - nem tudta befejezni a mondatot mert Jim követelőző ajkai betakarták az övét.

- Szánalmas hogy mennyire akarom ezt igaz? - dünnyögte a kapitány mikor szétváltak egy lélegzetvételnyi időre.

Spock figyelte ahogy a másik duzzadtra csókolt ajkai formálják a szavakat és kellett pár pillanat mire képes is volt felfogni őket.

- Nem, egyáltalán nem az - közelebb húzta Jimet, és a fenekébe markolt, hogy a megfelelő gamasságba tudja rántani. Az ágyékuk egymásnak feszült a nadrág szövetén keresztül és elégedetten látta hogy a szőkeség vakítóan kék szemei elfelhősödnek a vágytól.

- Nem szánalmas Jim - mormolta és élvezettel maszírozta a kapitány feszes halmocskáit a tenyere alatt. - Csak mond el pontosan mit is akarsz annyira.

- Oh, nem vagy tisztában az emberi szexualitás alapelveivel? - vigyorgott pimaszul Kirk. Próbálta erőteljesebben ringatni magát Spoc farkához nyomódva, de az elsőtiszt kezei elhagyták a fenekét és a csípőjére markoltak, hogy egy helyben tartsák.

Nyöszörgött a szükségtől, de nem tudott mozdulni.

- Elég sokrétű a téma - rándult meg a vulkáni ajka amit az elragadtatott kapitány egyértelműen mosolyként regisztrált.

- Nos... elég sokrétűek a fantáziáim is, de Spock... arra ráérünk. Annyit kutathatsz a témában amennyit csak akarsz, de most - sikerült utat találnia kettejük közé és a keze elmerült Spock nadrágjában. Ujjaival végigcirógatta a tekintélyes méretű férfiasságot, mielőtt felemelte az állát és mélyen a parancsnok szemébe nézve közölte - most csak a farkadat akarom magamban tudni.

Ahogy ezután viselkedett arra Spock képtelen volt logikus mentséget találni. Persze Jim reakcóiból úgy tűnt, hogy nincs is szükség semmiféle mentségre, de akkor is kivetkőzött magából.

Tudatában volt, hogy cseppet sem gyengéd ahogy a másikat csókolja. Szinte felfalta a száját a sajátjával.

- Ágy... asztal... föld...? - dörmögte Jim elégedetten két csók között.

- Ágy.

- Messze van.

- Tizenöt lépés - becsülte, mielőtt a kapitány fenekébe markolt és egyszerűen az ölébe vette.

Kirk, még soha életében nem volt olyan hálás a vulkáni szupertulajdonságoknak, mint az alatt a pár lépés alatt. Úgy tervezte mindet megörökíti Spock nyakán, de alig jutott el a második lila folt szívásáig a sápadt kulccsontra, amikor hanyattfekve találta magát az ágyán.

A parancsnok megállt előtte, közvetlen a lelógó két lába közt és vetkőzni kezdett. Jim szeretett volna csatlakozni a mutatványhoz, de ha elkezdte volna átszenvedni a fején az egyenruhát, félő hogy lemaradt volna valamiről. Így aztán csak feküdt és bámulta Spock feltáruló bőrfelületeit.

Az elsőtiszt vékonyabb volt nála, de nem igazán sovány, inkább szálkás. A bőre egészen világos, alabástrom szerű, és ahogy letolta a nadrágját, végre szemtől szembe találkozhatott az impozáns merevedéssel is amit eddig csak cirógatni tudott az alsó szorításában.

Nos tény, hogy Spock jóval nagyobb volt nála, de ebben a helyzetben nem volt kedve irígykedni. Főleg hogy az egész zöldesszín keménység csak arra várt, hogy elmerüljön benne.

Spock lehajolt, türelmetlenül lerángatta Jim ruháit mielőtt csatlakozott volna hozzá. Test feszült test ellen és a kapitány agyát fénylő hullámokban mosta át a vágy. Nehéz volt gondolkodni, ha kellett egyáltalán.

Spock nem tudott betelni vele. Legszívesebben mindenhol egyszerre érintette volna. Gyötörni akarta a sima vállakat, a tenyere alatt hetykén meredő bimbókat, Jim lapos hasának halvány kockáit. Azon kapta magát hogy lefelé csúszik a kissebb testen, le, amíg a kapitány merev farka nem került közvetlen az ajkai elé.

Lehajolt, hogy megízlelje, végigfuttassa a nyelvét az egyik kidagadó éren, le a csúcsától a tövéig és amikor megtette tudta hogy többé képtelen lesz betelni vele.

Jim úgy nyögött alatta mint akit nyúznak, a csípőjét dobálta az erősebb kontaktus reményében, de Spock nem adta meg neki amire vágyott, csak választott egy másik utat és önuralmának utolsó morzsáit összekaparva lassan végignyalta a parancsnok merevségét visszafelé.

Jim morgott, a körmei vörös csíkokat szántottak a vulcáni lapockájára. Az egész világa beszűkült a combjait széttáró és maszírozó ujjakra, és a farkát kóstolgató szájra. Minden más elmosódott, jelentéktelen folt volt a világban.

- Gyerünk Spock! Nem tudok tovább várni! Akarod nem? Akarsz...

Hallotta hogy a parancsnok fojtott hangon mormol valamit a bőrének, de egybefolytak a szavak, nem értette őket. Aztán mikor egy erőteljes mozdulattal megfordította és széthúzta a feneke két halmát, nem is érdekelte.

Szűkölve, kérlelve tolta magát a bejáratát cirógató nyelvvel szemben, majd a vulkáni ujjaival amíg a másik előkészítette.

- Gyerünk már! - követelte, de egy csípős tasli a fenekén beléfolytotta a szót. A fájdalom és a gyönyör egyvelege megdöbbentette.

- Spock!

Újabb csapás volt a jutalma és párnába kellett harapnia hogy elfojtsa a torkába toluló szitkokat és könyörgéseket. A teste zsibongott az izgalomtól, szinte észre sem vette, mikor egy második, majd egy harmadik ujj is elmerült benne.

Zihálva tűrt amíg tudott, de végül győzött a szükség.

- Kész vagyok Spock! Tényleg kész! Gyere!

Súlytalannak érezte magát ahogy a vulkáni szinte erőfeszítés nélkül megfordította, hogy újra szembenézhessenek.

- Látni akarom közben az arcod, Jim!

A kapitán úgy érezte a szavak a mellkasában remegnek tovább, egyenként hozzáadódva a sürgető vágy izzó folyamához a testében.

Spock hatalmas és forró volt a lába között, egyszerűen hihetetlennek tűnt hogy elfér benne. Olyan lassan és odafigyelve csinálta amennyire csak lehetett, Jim mégis úgy érezte menten szétszakad.

Könnyek gyűltek a szemébe, így lehunyta őket.

- Jim! Jim, nézz rám! Nézz a szemembe! - megmarkolta a kapitány farkát és lusta tempót diktált rajta, hogy elterelje a figyelmét.

Kirk engedelmeskedett, egy pillanatra sem engedte el a tekintetével a másik szénszínben ízzó szemeit. A teste pedig úgy tűnt hozzászokik az őt elfoglaló gerjedelemhez.

- Jól vagyok, gyere, kérlek...

- Biztos vagy benne?

- Nem vagyok egy kibaszott szűzlány! Tudom mikor akarom hogy ájultra kefélj és most van az a pillanat!

Spock szeme üvegessé vált a vágytól.

- Ne feledd, hogy adtam lehe...

- Bassz meg Spock! - nyögte Jim. - Ez parancs!

Az elsőtiszt engedelmeskedett, kihúzódott a másik testéből, hogy aztán durván visszalökje magát.

- Erősebben... nem vagyok cukorból.

Egyáltalán nem volt ellenére teljesíteni a kérést. Újra és újra, egyre durvábban csapódott Jim testébe, keresve a megfelelő szöget hogy még több élvezetet okozzon.

Mikor a kapitány felkiáltott, tudta hogy jó helyen jár. Annyiszor ismételte meg a mozdulatot amennyiszer csak tudta, mielőtt a szőkeséget elragadta alatta a gyönyör és őt is átlendítette.

Jim elvesztette az időérzékét, órák, vagy percek, képtelen lett volna megmondani. Csak arra koncentrált ahogy Spock egy utolsó lökéssel, mély nyögéssel elmerült benne és égő forrósággal töltötte meg a testét.

A vulcáni gyakorlatilag rázuhant, lihegve kapkodott levegő után. A homlokát Jimének támasztotta, egymás szájából lopták azt a kis oxigént is amit sikerült.

- Ez... huh. Huhuhuhúúúúúú!

- Ékesszóló kapitány - dünnyögte Spock, miközben legördült róla.

- Tudod, erre rohadtul megérte három hónapot várni! - vigyorgott szélesen.

- A következőre is ennyit akarsz?

- Meg ne próbáld! - sziszegte Jim, de képtelen volt bármiféle fenyegető élt a hangjába csempészni. Túl elégedett volt hozzá. - Nagy barom vagy Spock - dünnyögte megenyhülten. - Itt maradtál és ki foglak használni.

- Nem érzem úgy, hogy most ki lennék használva.

- Vulkáni állóképesség mi?

Jim átkarolta mint egy plüssmackót és kényelmesen elhelyezkedett mellette. Spock először megfeszült. A gyengédség kinyilvánítása nem tartozott a normál tevékenységei közé. Elképzelése sem volt mit kéne tennie. Mikor Nyota próbálkozott ilyesmivel, egyszerűen megkérte hogy ne tegye, de Jim... valahogy nem érezte szükségét ugyanennek.

- Lazíts Spock! Nem foglak álmodban felfalni. Még egy csomó időnk van a következő műszakig és amint felébredek érezni fogod, hogy ki vagy használva.

- Ez ígéret, vagy fenyegetés? - tudakolta a vulkáni miközben próbált “lazítani”. Zavarta hogy nem értette mit is jelent ez pontosan, de ahogy Jim szőke sörtéi között futtatta az ujjait némileg csökkent a testében a feszültség.

- Tudod... nem hittem hogy itt maradsz.

- Nem számítottam rá, hogy ilyesmire kérsz.

- Még mindig meggondolhatod magad, ha úgygondolod, hogy...

- Jim! Felnőtt férfi vagyok, aki képes alaposan mérlegelni és meghozni a saját döntéseit.

- Nem úgy tűnt hogy volt időd mérlegelni.

- Ettől függetlenül jó döntés volt. Most pedig pihenj, amíg megteheted!

Jim még soha nem teljesítette ilyen engedelmesen a kérését.

Vigyorogva nyugtázta Spock szavait. “Jó döntés” visszhangzotta magában ahogy elkucorodott.

Spock pedig feküdt, simogatta a haját és hallgatta a lassan egyenletessé váló légvételeit. A teste lassan felengedett, az izmai ellazultak és különös béke uralta el a gondolatait, amit egyébként csak meditáció közben tapasztalt mindaddig.

Az a logikátlan gondolat férkőzött a fejébe, hogy ennek így kellett történnie. Bosszúsan ráncolta a homlokát és róbálta elhessengetni, de nem sikerült. Ami azt illeti lesz is még elég ideje hogy megbírkózzon vele. Inkább hátrahajtotta a fejét és követte Jimet az elégedett öntudatlanságba.