Cím: Mindennapi szappanoperánk
fandom: original
korhatár: nincs
műf.: humor, paródia
Tartalom: Elképzelt szappanoperám tömör forgatókönyve
Sofia a kedves, visszahúzódó lány egyedül élt egy szeméttelep szomszédságában. Romantikus lelke az igazit kereste, minden arra vetődő kamion sofőrben, de sohasem találta meg. Egészen hat éves kora óta egyedül élt itt, mióta Olimpiana a kedves mama meghalt AIDS-ben.
De a változás már a küszöbön állt!
Alehandro a jó nevű vállalkozó, és nagy állatgyűjtő, épp Mexico város felé tartott, hogy megkössön egy üzletet, amikor a kocsija defektet kapott a szeméttelep mellett. És lévén Alehandro igazi aristokrata, el sem tudta képzelni, hogy mit tehetne most. Kétségbeesetten próbált stoppolni, de hát errefelé, csak kamionosok jártak, akik középszerű stíljükkel csak taszították, magasabb helyről szalajtott hősünket. Előkapta a legújabb divat szerinti kamerás mobilját, és felhívta az autómentő szolgálatot. A sárga angyalosok először kiröhögték, majd közölték, hogy úgy egy órán belül érte mennek. Alehandro tehát lezserül a merdzsójának dőlt, meggyújtott egy szál cigit, és előkelően a távolba révedt.
Azaz hogy csak réved volna, mert hirtelen egy olyan különös dolgot pillantott meg, hogy épphogy megúszta, hogy a cigaretta a szájából a méretre szabott Armanijára essen.
Az út másik oldalán egy kis viskó álldogált. Fém és papírhulladékból összeeszkábált teteje leginkább egy kubista rémálomra emlékeztetett. A legfurcsább azonban nem is a viskó, hanem annak lakója volt.
Alehandro elképedve bámulta a lassan felé közeledő koszos, szőrös, kócos teremtményt. Lelógó rongyai is épp oly mocskosak voltak, mint ő maga, így hősünk joggal hihette, hogy nem emberrel, hanem egy új állatfajjal áll szemben. Előkapott hát a farzsebéből egy doboz méregdrága bonbont, amit eredetileg a kedvesének szánt, és a csomagtartóba édesgette a különös teremtményt. Mikor bent volt, egy hirtelen mozdulattal rácsapta a tetőt, és abbéli örömében, hogy felfedezett egy új fajt, vitustáncot lejtett a kocsija körül. Aztán megemberelte magát, komoly képpel megigazította a nyakkendőjét, és újfent a merdzso oldalának dőlt. Próbált nem odafigyelni a csomagtartóból kiszűrődő hangos könyörgésre.
„ Oh uram! Kérem, engedjen szabadon, én csak egy gyönge lány vagyok, akit a csokoládé iránti szerelme taszított most az ön automobiljába. Kérem, engedje el szegény lelkem!”
Alehandro végleg meggyőződhetett róla, hogy idegen fajjal van dolga, hiszen nem hallott még embert ilyen furcsán beszélni.
Ő azonban nem tudhatta azt, hogy szegény kitaszított Sofia egy Dante összes spanyolul kötetből tanult meg beszélni. Hisz anyja már rég a túlvilágra költözött, és ezt az egy könyvet tudta kibogarászni a szemétből. Mert ez senkinek sem kellett.
A sárga angyal nemsokára megérkezett, és a munkások nagy vigyorral az arcukon jól megkopasztották a szegény tudatlan milliomost. Majd otthagyták az úton az immár megjavított kocsijával. Hogy hallották-e a kiáltozást, vagy nem, örök rejtély marad az emberiségnek…
Kb. egy nappal később, mikor Alehandro végre hazaért kicsiny, százholdas birtokára, a szolgálókra bízta vadonát, új állatkáját. A villájába benyitva azonnal a nyakába ugrott valaki. Ez a valaki nem volt más, mint kedvese a nagyon buta, és nagyon gonosz, meg pénzéhes Manuéla. Manuéla agyszintjéhez mérten hidrogénszőke fejecskéjét jövendő ura mellkasának szorította, és vidáman rikkantott:
„Üdv itthon szerelmem!”
Alehandro kedvesen mosolygott, majd lefeszegette magáról a lány karcsú ujjait. Csókot nyomott annak agyonplasztikázott arcoskájára, és szórakozott képpel megsürgette a szolgálókat, mert végre teljes valójában akarta látni új szerzeményét. Amint kitette a lábát az előszobából, Manuéla csábosan megigazgatta a melleit, majd mélyet sóhajtott. Sóhajára azonnal megjelent anyja a néhai Izaura, aki ma már elszabadulván az ültetvényről, sikerrel eladta élete történetét, egy filmgyárnak, amiből igencsak meggazdagodott. Hogy senki se tudja, hogy ő egykor egy szegény esetlen lány volt, aki csak az öregasszonyok által összegyűjtött pénzből tudott kijönni a börtönből, nevet változtatott. Ma Izidórának hívják. Szóval a jól elhízott Izidóra a néhai Izaura megjelent, hogy vigaszt nyújtson csökkent értelmiségű lányának, és ketten ördögi tervet eszeljenek ki, Alehandro szívének teljes leigázására.
Mindeközben odakint Hugo a sofőr egy slag segítségével leverette Sofiáról a rengeteg koszt, és ennek hatására rájött, hogy egy emberi lénnyel áll szemben. Rettenetesen megrémült, és a víztől csöpögő lányt az első arra járkáló szobalány gondjaira bízta. A lány megmosdatta, és a Manuéla szobájából elcsórt kiskosztümbe öltöztette. Majd vigyorogva megállapította, hogy egy kis sminkkel sikerült igazi szépséget varázsolnia ebből a csúnya lányból. Hugo félve kopogtatott ura ajtaján, majd mivel onnan egy hang sem szűrődött ki, óvatosan beslisszolt, és ellopott pár cigit a dolgozóasztalról. Mire Alehandro felfedezte a lopást, a szerencsétlen sofőrt már régen kórházba szállították nikotinmérgezéssel.
Sofia kissé kínosan érezte magát az újruhájában, így gyorsan sírt pár órát régi kis koszfészke után… Alehandro, miután értesült róla, hogy egy embert hozott haza, elhatározta, hogy megnézi a jövevényt. Szelíd nemtörődömséggel kivágta a lány kijelölt szobájának ajtaját.
Amint meglátta a pityergő Sofit, azonnal beleszeretett, hiszen nem találkozott még olyan nővel, akinek nem szőke a haja, nem tökéletes az alkata, nem hosszúak a combjai, és ilyen intelligens arccal tud sírni.
Elhatározta, hogy megteszi titkárnőjének a lányt.
Sofi pár nap után belejött a munkába, és már rutinosan segített Alehandronak a sikkasztásban, és némi adócsalásban. Alehandro ezért nagyon hálás volt, és azonnal megkérte a lány kezét.
Azonban Sofi nem fogadhatta el azt, mert jó barátságba került az álnok Manuélával, és anyjával, Izidórával, a néhai Izaurával, akik beetették vele, hogy ha Manuéla nem tud hozzámenni Alehandrohoz, akkor az utcára kerülnek…
Az elkeseredett, és kikosarazott férfi persze Manuéla karjaiba rohan, és egy átszeretkezett éjszaka után elgondolkodik az életén.
Manuéla reggel közli Alehandroval, hogy terhes. A férfi nem nagyon érti a helyzetet, hiszen most feküdt le először a nővel, ráadásul, már évekkel ezelőtt elköttette az ondóvezetékét. Minden esetre belemegy a házasságba, amit a pénzéhes Manuéla egy hónap múlvára tervez.
Sofi egész éjjel sírt a kedvese után, de megértette, hogy fel kell áldoznia szerelmét a jó ügy érdekében. Mikor másnap összefut Alehandroval igyekszik hűvösen viselkedni a férfival, de az észreveszi a nő szemeiben csillogó tengernyi bánatot…
Fiatal és elkeseredett hősnőnk, épp hazafelé sétál a munkából, mikor egy étterem wc-jébe betérve megpillant egy takarítónőt, aki nagyon emlékezteti valakire… Kb. fél óra múltán, rájön, hogy a szorgos hölgyemény, pont úgy néz ki, mint ő.
Boldogan a karjaiba omlik, és azonnal felmondat a lánnyal, mert mérhetetlenül örül, hogy megtalálta elveszettnek hitt ikertestvérét. A bajok akkor kezdődnek, mikor Sofi rájön, hogy a testvére sehogyan sem tudja aláírni a felmondólevelét. A probléma még nyilvánvalóbbá válik, mikor húga teljes nyugalommal nekimegy az ajtófélfának.
Sofi rájön, hogy húga Paulina vak!
Borzalmasan elkeseredik, és miután aláhamisította a szignóját a felmondólevélre, taxiba pakolja, zsebkendőnyi cókmókjával együtt, majd magával viszi Alehandro birtokára.
Alehandro nem tudja még, hogy Sofi kit hozott haza, így mikor este feldúltan beront a lány szobájába, Paulinát csókolja meg a szerelme helyett. Bertha a gonosz, és igencsak fiatal konyhalány mindent lát, és azonnal elmeséli a dolgot Izidórának, a néhai Izaurának…
Mikor Manuéla értesül minderről, azonnal Alehandróhoz rohan, és közli a férfival, hogy ikreket vár.
Sofi elkeseredetten próbálja túltenni magát Alehandrón, így miután megnyeri a férfi beleegyezését, a húga ott tartásához, azonnal beleveti magát az éjszakába.
Reggel másnaposan, és nyúzottan, de időben beér a munkahelyére. Nem emlékszik semmire az előző estéről, egy ismeretlen hotelban ébredt ruhák nélkül, de nem merült fel benne, hogy valami rémséget csinálhatott volna. Pár héttel később, Alehandro halogatja az esküvőt, amitől Manuéla teljesen bedühödik, és az anyjához rohan tanácsért.
Paulina összeesik a folyosón. Először csak kerülgetik a szobalányok, gondolván, hogy alszik, de mikor vért kezd felköhögni, azonnal felhívják a tisztítót a szőnyeg miatt, és kicsivel később a mentőket is. Sofi nagyon el van keseredve, így nem is tudja tartani magát… mikor Alehandro megcsókolja a kórházban, bevallja szerelmét a férfinek. Alehandro fel ajánja, hogy ad pénzt Paulina vakbélműtétjére, de Sofi ne fogadja el.
„Kell a pénz az esküvődre.” Mondattal utasítja el a férfit, aki mélyen megbántva visszakullog a villájába.
Sofi elhatározza, hogy ő keresi meg a pénzt, de még a borsos titkárnői fizetéséből sem tud ilyen sokat mellőzni, mert a többségét, már félretette az új Chanell kosztümjére. Az egyetlen lehetőséget választja, és úgy dönt, hogy a testét fogja árulni pénzért…
Pár nappal később Izidóra a néhai Izaura és Manuéla végrehajtják gonosz tervüket. Az Internetről leszedték a Sofi görbe éjszakájáról készült képeket, és mivel tudják, hogy a lány nem emlékszik semmire, kissé kompromittálóbbá teszik a fotókat. Az eredeti képeken az látható, hogy az Aranyliliom néven elhíresült jótevő kedvesen betakargatja a részeg lányt. De Manuéla ráveszi Mariot a szegény számítástechnikust, hogy retusálja át a képeket, úgy, hogy az Aranyliliom meztelennek tűnjék rajta. Ezután Manuéla a képeket Alehandróhoz juttatja.
Alehandro elkeseredésében felhív egy lányközvetítőt, és kér valakit éjszakára.
Sofi megkapta az első munkáját, és nagyon izgul. Kissé megalázónak érzi, hogy szűzies testét, egy vadidegen férfinek adja, de nincs más választása… meglepetésére a hotelszobában Alehandro várja. A férfi, ha lehet, még jobban megdöbben, mint Sofi. Megzsarolja a lányt, hogy ha nem mondja el neki az érzéseit, szétkürtöli, hogy mivel keresi a zsebpénzét. Sofi mindent bevall, még azt is, hogy tudta, hogy a télapó nem létezik. Alehandro megörül, mert úgy gondolja, a lány igazat mondott, és sohasem feküdt le az Aranyliliommal, hanem, még mindig őt szereti.
Mario a számítástecnikus, rájön, hogy Manuéla csak kihasználta az érzéseit, hogy befeketítse Sofit, ezért elmegy Alehandróhoz, és mindent bevall a férfinak.
Alehandro most már teljesen biztos a dolgában, és titokban kifizeti Paulina műtétjét.
Paulina segítségével ráveszi Sofit, hogy menyjen hozzá. A lány boldogan igent mond.
Eljön Alehandro, és Manuéla esküvőjének a napja. A gonosz lány, és anyja, még nem is tudják, hogy leleplezték gonosz kis titkaikat. Az oltár előtt Alehandro faképnél hagyja Manuélát, és a tömegből kiráncigálja a megszeppent Sofit, majd feleségül veszi.
Az utolsó pár jelenetben, láthatjuk, hogy milyen boldog az ifjú pár, és az a több száz mellékszereplő, akiknek már a nevére sem emlékszünk.
Manuéla, és anyja Izidóra, a néhai Izaura, pedig megkapták Sofi régi házikóját a szeméttelep mellett…
De a változás már a küszöbön állt!
Alehandro a jó nevű vállalkozó, és nagy állatgyűjtő, épp Mexico város felé tartott, hogy megkössön egy üzletet, amikor a kocsija defektet kapott a szeméttelep mellett. És lévén Alehandro igazi aristokrata, el sem tudta képzelni, hogy mit tehetne most. Kétségbeesetten próbált stoppolni, de hát errefelé, csak kamionosok jártak, akik középszerű stíljükkel csak taszították, magasabb helyről szalajtott hősünket. Előkapta a legújabb divat szerinti kamerás mobilját, és felhívta az autómentő szolgálatot. A sárga angyalosok először kiröhögték, majd közölték, hogy úgy egy órán belül érte mennek. Alehandro tehát lezserül a merdzsójának dőlt, meggyújtott egy szál cigit, és előkelően a távolba révedt.
Azaz hogy csak réved volna, mert hirtelen egy olyan különös dolgot pillantott meg, hogy épphogy megúszta, hogy a cigaretta a szájából a méretre szabott Armanijára essen.
Az út másik oldalán egy kis viskó álldogált. Fém és papírhulladékból összeeszkábált teteje leginkább egy kubista rémálomra emlékeztetett. A legfurcsább azonban nem is a viskó, hanem annak lakója volt.
Alehandro elképedve bámulta a lassan felé közeledő koszos, szőrös, kócos teremtményt. Lelógó rongyai is épp oly mocskosak voltak, mint ő maga, így hősünk joggal hihette, hogy nem emberrel, hanem egy új állatfajjal áll szemben. Előkapott hát a farzsebéből egy doboz méregdrága bonbont, amit eredetileg a kedvesének szánt, és a csomagtartóba édesgette a különös teremtményt. Mikor bent volt, egy hirtelen mozdulattal rácsapta a tetőt, és abbéli örömében, hogy felfedezett egy új fajt, vitustáncot lejtett a kocsija körül. Aztán megemberelte magát, komoly képpel megigazította a nyakkendőjét, és újfent a merdzso oldalának dőlt. Próbált nem odafigyelni a csomagtartóból kiszűrődő hangos könyörgésre.
„ Oh uram! Kérem, engedjen szabadon, én csak egy gyönge lány vagyok, akit a csokoládé iránti szerelme taszított most az ön automobiljába. Kérem, engedje el szegény lelkem!”
Alehandro végleg meggyőződhetett róla, hogy idegen fajjal van dolga, hiszen nem hallott még embert ilyen furcsán beszélni.
Ő azonban nem tudhatta azt, hogy szegény kitaszított Sofia egy Dante összes spanyolul kötetből tanult meg beszélni. Hisz anyja már rég a túlvilágra költözött, és ezt az egy könyvet tudta kibogarászni a szemétből. Mert ez senkinek sem kellett.
A sárga angyal nemsokára megérkezett, és a munkások nagy vigyorral az arcukon jól megkopasztották a szegény tudatlan milliomost. Majd otthagyták az úton az immár megjavított kocsijával. Hogy hallották-e a kiáltozást, vagy nem, örök rejtély marad az emberiségnek…
Kb. egy nappal később, mikor Alehandro végre hazaért kicsiny, százholdas birtokára, a szolgálókra bízta vadonát, új állatkáját. A villájába benyitva azonnal a nyakába ugrott valaki. Ez a valaki nem volt más, mint kedvese a nagyon buta, és nagyon gonosz, meg pénzéhes Manuéla. Manuéla agyszintjéhez mérten hidrogénszőke fejecskéjét jövendő ura mellkasának szorította, és vidáman rikkantott:
„Üdv itthon szerelmem!”
Alehandro kedvesen mosolygott, majd lefeszegette magáról a lány karcsú ujjait. Csókot nyomott annak agyonplasztikázott arcoskájára, és szórakozott képpel megsürgette a szolgálókat, mert végre teljes valójában akarta látni új szerzeményét. Amint kitette a lábát az előszobából, Manuéla csábosan megigazgatta a melleit, majd mélyet sóhajtott. Sóhajára azonnal megjelent anyja a néhai Izaura, aki ma már elszabadulván az ültetvényről, sikerrel eladta élete történetét, egy filmgyárnak, amiből igencsak meggazdagodott. Hogy senki se tudja, hogy ő egykor egy szegény esetlen lány volt, aki csak az öregasszonyok által összegyűjtött pénzből tudott kijönni a börtönből, nevet változtatott. Ma Izidórának hívják. Szóval a jól elhízott Izidóra a néhai Izaura megjelent, hogy vigaszt nyújtson csökkent értelmiségű lányának, és ketten ördögi tervet eszeljenek ki, Alehandro szívének teljes leigázására.
Mindeközben odakint Hugo a sofőr egy slag segítségével leverette Sofiáról a rengeteg koszt, és ennek hatására rájött, hogy egy emberi lénnyel áll szemben. Rettenetesen megrémült, és a víztől csöpögő lányt az első arra járkáló szobalány gondjaira bízta. A lány megmosdatta, és a Manuéla szobájából elcsórt kiskosztümbe öltöztette. Majd vigyorogva megállapította, hogy egy kis sminkkel sikerült igazi szépséget varázsolnia ebből a csúnya lányból. Hugo félve kopogtatott ura ajtaján, majd mivel onnan egy hang sem szűrődött ki, óvatosan beslisszolt, és ellopott pár cigit a dolgozóasztalról. Mire Alehandro felfedezte a lopást, a szerencsétlen sofőrt már régen kórházba szállították nikotinmérgezéssel.
Sofia kissé kínosan érezte magát az újruhájában, így gyorsan sírt pár órát régi kis koszfészke után… Alehandro, miután értesült róla, hogy egy embert hozott haza, elhatározta, hogy megnézi a jövevényt. Szelíd nemtörődömséggel kivágta a lány kijelölt szobájának ajtaját.
Amint meglátta a pityergő Sofit, azonnal beleszeretett, hiszen nem találkozott még olyan nővel, akinek nem szőke a haja, nem tökéletes az alkata, nem hosszúak a combjai, és ilyen intelligens arccal tud sírni.
Elhatározta, hogy megteszi titkárnőjének a lányt.
Sofi pár nap után belejött a munkába, és már rutinosan segített Alehandronak a sikkasztásban, és némi adócsalásban. Alehandro ezért nagyon hálás volt, és azonnal megkérte a lány kezét.
Azonban Sofi nem fogadhatta el azt, mert jó barátságba került az álnok Manuélával, és anyjával, Izidórával, a néhai Izaurával, akik beetették vele, hogy ha Manuéla nem tud hozzámenni Alehandrohoz, akkor az utcára kerülnek…
Az elkeseredett, és kikosarazott férfi persze Manuéla karjaiba rohan, és egy átszeretkezett éjszaka után elgondolkodik az életén.
Manuéla reggel közli Alehandroval, hogy terhes. A férfi nem nagyon érti a helyzetet, hiszen most feküdt le először a nővel, ráadásul, már évekkel ezelőtt elköttette az ondóvezetékét. Minden esetre belemegy a házasságba, amit a pénzéhes Manuéla egy hónap múlvára tervez.
Sofi egész éjjel sírt a kedvese után, de megértette, hogy fel kell áldoznia szerelmét a jó ügy érdekében. Mikor másnap összefut Alehandroval igyekszik hűvösen viselkedni a férfival, de az észreveszi a nő szemeiben csillogó tengernyi bánatot…
Fiatal és elkeseredett hősnőnk, épp hazafelé sétál a munkából, mikor egy étterem wc-jébe betérve megpillant egy takarítónőt, aki nagyon emlékezteti valakire… Kb. fél óra múltán, rájön, hogy a szorgos hölgyemény, pont úgy néz ki, mint ő.
Boldogan a karjaiba omlik, és azonnal felmondat a lánnyal, mert mérhetetlenül örül, hogy megtalálta elveszettnek hitt ikertestvérét. A bajok akkor kezdődnek, mikor Sofi rájön, hogy a testvére sehogyan sem tudja aláírni a felmondólevelét. A probléma még nyilvánvalóbbá válik, mikor húga teljes nyugalommal nekimegy az ajtófélfának.
Sofi rájön, hogy húga Paulina vak!
Borzalmasan elkeseredik, és miután aláhamisította a szignóját a felmondólevélre, taxiba pakolja, zsebkendőnyi cókmókjával együtt, majd magával viszi Alehandro birtokára.
Alehandro nem tudja még, hogy Sofi kit hozott haza, így mikor este feldúltan beront a lány szobájába, Paulinát csókolja meg a szerelme helyett. Bertha a gonosz, és igencsak fiatal konyhalány mindent lát, és azonnal elmeséli a dolgot Izidórának, a néhai Izaurának…
Mikor Manuéla értesül minderről, azonnal Alehandróhoz rohan, és közli a férfival, hogy ikreket vár.
Sofi elkeseredetten próbálja túltenni magát Alehandrón, így miután megnyeri a férfi beleegyezését, a húga ott tartásához, azonnal beleveti magát az éjszakába.
Reggel másnaposan, és nyúzottan, de időben beér a munkahelyére. Nem emlékszik semmire az előző estéről, egy ismeretlen hotelban ébredt ruhák nélkül, de nem merült fel benne, hogy valami rémséget csinálhatott volna. Pár héttel később, Alehandro halogatja az esküvőt, amitől Manuéla teljesen bedühödik, és az anyjához rohan tanácsért.
Paulina összeesik a folyosón. Először csak kerülgetik a szobalányok, gondolván, hogy alszik, de mikor vért kezd felköhögni, azonnal felhívják a tisztítót a szőnyeg miatt, és kicsivel később a mentőket is. Sofi nagyon el van keseredve, így nem is tudja tartani magát… mikor Alehandro megcsókolja a kórházban, bevallja szerelmét a férfinek. Alehandro fel ajánja, hogy ad pénzt Paulina vakbélműtétjére, de Sofi ne fogadja el.
„Kell a pénz az esküvődre.” Mondattal utasítja el a férfit, aki mélyen megbántva visszakullog a villájába.
Sofi elhatározza, hogy ő keresi meg a pénzt, de még a borsos titkárnői fizetéséből sem tud ilyen sokat mellőzni, mert a többségét, már félretette az új Chanell kosztümjére. Az egyetlen lehetőséget választja, és úgy dönt, hogy a testét fogja árulni pénzért…
Pár nappal később Izidóra a néhai Izaura és Manuéla végrehajtják gonosz tervüket. Az Internetről leszedték a Sofi görbe éjszakájáról készült képeket, és mivel tudják, hogy a lány nem emlékszik semmire, kissé kompromittálóbbá teszik a fotókat. Az eredeti képeken az látható, hogy az Aranyliliom néven elhíresült jótevő kedvesen betakargatja a részeg lányt. De Manuéla ráveszi Mariot a szegény számítástechnikust, hogy retusálja át a képeket, úgy, hogy az Aranyliliom meztelennek tűnjék rajta. Ezután Manuéla a képeket Alehandróhoz juttatja.
Alehandro elkeseredésében felhív egy lányközvetítőt, és kér valakit éjszakára.
Sofi megkapta az első munkáját, és nagyon izgul. Kissé megalázónak érzi, hogy szűzies testét, egy vadidegen férfinek adja, de nincs más választása… meglepetésére a hotelszobában Alehandro várja. A férfi, ha lehet, még jobban megdöbben, mint Sofi. Megzsarolja a lányt, hogy ha nem mondja el neki az érzéseit, szétkürtöli, hogy mivel keresi a zsebpénzét. Sofi mindent bevall, még azt is, hogy tudta, hogy a télapó nem létezik. Alehandro megörül, mert úgy gondolja, a lány igazat mondott, és sohasem feküdt le az Aranyliliommal, hanem, még mindig őt szereti.
Mario a számítástecnikus, rájön, hogy Manuéla csak kihasználta az érzéseit, hogy befeketítse Sofit, ezért elmegy Alehandróhoz, és mindent bevall a férfinak.
Alehandro most már teljesen biztos a dolgában, és titokban kifizeti Paulina műtétjét.
Paulina segítségével ráveszi Sofit, hogy menyjen hozzá. A lány boldogan igent mond.
Eljön Alehandro, és Manuéla esküvőjének a napja. A gonosz lány, és anyja, még nem is tudják, hogy leleplezték gonosz kis titkaikat. Az oltár előtt Alehandro faképnél hagyja Manuélát, és a tömegből kiráncigálja a megszeppent Sofit, majd feleségül veszi.
Az utolsó pár jelenetben, láthatjuk, hogy milyen boldog az ifjú pár, és az a több száz mellékszereplő, akiknek már a nevére sem emlékszünk.
Manuéla, és anyja Izidóra, a néhai Izaura, pedig megkapták Sofi régi házikóját a szeméttelep mellett…
The End
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése