OHF/2

LordDracul enapi törije ITT
CÍM: Ismétlés a tudás anyja
KULCSOK: tankerhajó, bróm
SZAVAK SZÁMA: passz... nem tom a google docs hol mutat ilyesmit.
MŰFAJ: kaland, fantasy...
KORHATÁR: 18
FIGYELMEZTETÉSEK: erőszak, gyilkosság, szex, a későbbiekben még több, slash... és grafikus leírások olyasmiről ami 18 éven felül ajánlott.
Megjegyzés: Béta nem látta, előre is bocsánat!



Teát iszik.
A sírba visz a kis pöcs.
Elhiszem hogy a puccos lakosztályában még nem hallott a brómos teáról, de igazán odafigyelhetne rá hogy a körötte lévők nagy része kiönti. Kénytelen leszek megint kiverni a kezéből.
Ez a szar egyedül arra jó hogy az ember félhullaként végezze az út végére. A farka pedig soha többé nem fog felállni, mindegy micsoda szépség illegeti majd rajta a csunyáját.

Idegesen köpök ki oldalra.
Az étel szokás szerint ehetetlen, de mi a fenét is vártam egy rabszállító szekéren döcögve?
Már egy hete a várban kellene lennünk, de úgy néz ki ennek a kombojnak adták ki parancsba hogy az összes útbaeső kistelepülésről beszállítsa a rabokat.
Egy kocsival indultunk és már néggyel döcögünk, de így is meg lehet dögleni. Valahányszor felszállunk fogom a hülye ficsúrt és a rácsoknak paszírozom az arcát. Folyton ellenkezik. Szerintem nem vette még észre hogy máshogy alig kapna levegőt.

Annyira kiborít!
Utálok pesztra lenni. Valahogy soha semmi nem úgy sül el ilyenkor ahogy kellene.

Megtaláltam a kis szerecsétlenséget...
Épp úgy néz ki ahogy leírták. Hosszú fekete haj, enyhén loknis... kinek van loknis haja? Vagy göndör, vagy nem göndör! Ha kijutottunk csutkára levágom a fejéről, az fix! Férfiember... nah mindegy.
Vékony és inas, ami nem lenne gond, láttam én már ilyet bérgyilkosban is, de nem tűnik kifejezetten erősnek. Minden bizonnyal táncórákra cserélte a vívást, mert ritmusosak a léptei, de két centivel a föld felett jár. Sosem volt még semmi a kezében ami nehezebb egy lovaglópálcánál.
Tiszta kék szemek... szinte lilásak. Be kell látnom legalább a neve illik hozzá. Legalábbis az eredeti, de hogy ezt a Frisilt honnan a francból vette arról gőzöm sincs. Miért nem jó álnév mondjuk a Jon? Abból szaladgál vagy hatezer az egész királyságban, de neki olyan álnevet kellett választania ami legalább olyan egyedi mint a sajátja.

Azért be kell valljam, kellemesen meglepett mikor kinyírta azt a méretes barmot.
Vagy két teljes percig baromi jól szórakoztam... aztán kezdhettem takarítani utána.

Mindenki úgy él túl ahogy tud... rég halott lenne a kis nyamvadék ha nem vagyok itt.
Hányszor is utaltam rá, hogy legyen kurva? Legalább háromszor! Reméltem hogy megteszi. Sokkal könnyebb lenne az életem... erre az a marha kinyírta a barbárt. Most ahelyett hogy nagy becsben tartanák a feszes kis seggét és pátyolgatnák az út végéig, mindenki ki akarja nyírni, nehogy a melák sorsára jussanak.

Sokkal hamarabb meg kell lépnem vele mint terveztem.

Az éjszaka ugyan úgy zajlik mint előtte vagy tíz másik. Ellenőrzik a bilincseket, összekapcsolnak minket és kikötnek egy fához.
Egy kocsinyi ember, egy láncon.
Ha más előnye nincs is annak hogy az ember szutykos, mocskos és büdös, hát annyi azért akad, hogy jóval könnyebb meglépni mint szépen és tisztán. Fele annyira sem néznek át alaposan ha már a látványodtól is undorodnak.
Ezért dobattam én anno tóba a rabokat, de ez az alaposság azt hiszem velem hal ki az őrség soraiból.
Megvárom amíg mind alszanak és elpattintom a láncot.

- Mi? Mivan? - eszmél fel a ficsúr mikor megragadom a karját, de a szájára tapasztom a kezem mielőtt nekiállna felverni nekem az egész gyilkos bandát.

- Szökünk Frisil! - súgom azért, mert kis termetét meghazudtoló elszántsággal kalimpál és nehezebb lesz az egész eltűnősdi ha le kell ütnöm.
Azért nem mondanám hogy ez a lehetőség megnyugtatja.


- Itt vagyunk Nyanya!
- Nyanya ám a nénikéd térde kalácskája, hogy a hollók... - elakad a szava mikor megpillant. - Mindennek szent rügyére! Hogy nézel ki? És ki a fene lóg a hátadon?
Csupán egy meleg mosollyal válaszolok neki és ledobom Harangvirágot. Nyöszörögve terül el a padlón, de nem tud meghatni. Ha nem hisztériázott volna annyit akkor nem kellett volna leütnöm.
Miért nem képes megérteni hogy nem az erdő közepén fogok részletes felvilágosítást adni az életemről?
Bosszantó kölyök.
- Ő Frisil - még mindig nem tudom fintor nélkül kiejteni ezt a nevet. - Tiszta ruha kell neki, meg némi étel. Ha már itt tartunk akkor nekem is. És ha kérhetlek ne próbáld meg előadni neki a nagy jóslataidat a tankerhajókról, meg repülő fémmadarakról amikkel a városi idiótákat eteted. Épp eléggé zavart a feje így is, nem kell ráadás.
Nyanyára lehet számítani. Nem kérdez sokat, teszi a dolgát és borsos árat számít fel.
Még jó hogy a megbízóm nem fukarkodott.
Egy apró zsákot veszek elő a nyakamba tekert mocskos sál alól és az asztalára hajítom. Nincs is szükség több magyarázkodásra.
- Bűzlesz Dharr! A szokásosnál is jobban. Minden alkalommal amikor ideesz a rosseb vagy vérben ázol, vagy annyi rajtad a mocsok hogy kinő a moha a válladon.
- Miért kárálsz folyvást ha úgy is tudod hogy legközelebb is így lesz?
- Ismétlés a tudás anyja... - vágja csípőre a kezeit amíg szemlét tart kettőnk felett. - … de te sosem tanultad meg hogy kell használni a szappant. Ez, valami ficsúr mi? Tejfeles szájú kis görénynek tűnik. Mi a fene az a fején?
- A haja - próbálom röhögés nélkül végignézni amint Nyanya két ujja közé csippent egy hosszú loknis fürtöt, majd idegesen visszaejti a fiú homlokára. - Ha egy mód van rá vágd le mire visszajövök.
- Csak ha megfürdesz. A lovam mellé sem fekhetsz be így. Megriadna.
Bólintok és magára hagyom a kölyökkel.
Egy kis magány baromi jól fog jönni... nah meg a fürdés is.

A magány olyasmi ami sosem tart elég ideig hogy az ember kiélvezze. Főleg ha idegesítő kölykökre kell vigyáznia.
- A banya levágta a hajam!
- Jah.
- Levetkőztetett!
- Jah - nyugtázom.
Vajon feltűnt neki hogy derékig állok egy tóban, és a levetett rongyaimon tapos?
Rohadt hideg van. A víz is rohadt hideg. És ha tovább hisztériázik, a fejét markolászva akkor bele fogom nyomni az arcát.

Két perccel később már ketten állunk a vízben. Ő liheg, kapkodva igyekszik ellenállni a hideg okozta légszomjnak én meg elégedett vigyorral az arcomon figyelem.
A világfa összes ágára mondom, rég voltam már ennyire vidám.
- Örülnék ha rendszeresítenénk ezt az állapotot.
- Hogy vizes vagyok?
- Hogy befogod a szád.
- Ki a fene vagy te?
Kikászálódom és magamra rángatom a Nyanyától kapott tiszta ruhákat. Kissé nagyok, de annyi baj legyen. Az öv azért van hogy tartsa a gatyát.
- Dharr vagyok, ezt már mondtam, és ha nem visítottad volna végig az erdőt egy nyamvadt kis seb miatt akkor azt is közöltem volna hogy elviszlek a szomszédos királyságba, hogy feleségül vehesd Arathea hercegnőt. Meg ne kérdezd miért akar a férjének, ez nem az én dolgom. Csak odaviszlek.
Most elkerekednek a szemei, még az álla is lejjebb esik egy ujjnyit.
- Te? Odaviszel?
Miért kell mindig mindent megismételnem? Fogja a fene a szájába rágni, csak bólintok.
- Az a dolgod hogy odavigyél?
Kényszeredetten bólintok ismét. Remélhetőleg nem kérdezi meg még egyszer.
- Engem majdnem megerőszakoltak! - kiáltja iszonyodó tekintettel.
- Sugalltam hogy add oda magad önként - vonok vállat.
- Majdnem meg is ölt az az állat!
- Meg még vagy hat másik akiket eltettem láb alól útközben. Megvédtelek, ha esetleg ezt akarod számonkérni.
- Számonkérni?! - sipítja.
Esküszöm az asszonyokat könnyebben viselem mint ezt a ficsúrt.
- Elnézted volna amint kitágítják a seggem, miközben fizetnek neked, hogy megvédj? Nem, nem kérek számon. Nálad szarabb testőrrel még életemben nem találkoztam!
- Nem a testőröd vagyok. Az a dolgom hogy élve odavigyelek. És nem könnyíted meg a dolgom.

- Látom nem bírta befogni a száját. - fintorog a Nyanya, mikor immár tisztán átlépem a küszöbét és Harangvirág ismét ájultan lóg a vállamon.
- Pedig elmondtam neki párszor mi a következménye a dolognak.
- A helyedben vigyáznék, nehogy megsérüljön a feje mire odaérsz vele.
- A sérült áru is áru - dünnyögöm, mire boldog mosoly ragyog fel a kócos vénasszony arcán.
- Mégis csak tanultál valamit tőlem!
Próbálok meghatott fejet vágni.
- Szorulásod van?