Néma játék /2

Cím: Néma játék
Fandom: Avengers /film, rajzfilm, képregény
Szereplők: Tony Stark/Loki … és a többiek.
Tartalom: Új háború fenyeget, és az összeütközések érdekes mintát adnak ki. Thor visszahozza Lokit a földre, hogy segítsen megoldani a problémát, csakhogy ő néma. Tony pedig álmodni kezd... kivételesen nem pucér nőkről.
Figyelmeztetés: slash, és mániákus ragaszkodás egy régi legendához és Vincze Lillához. Szexjelenet található benne és némi kínzás, már amennyiben nem szereted Britney-t. Csúnya beszéd (utalás farkakra és célpontjaikra)
műf: humor, dráma, slash,
Bétázásért örök köszönet Liának! (Hős vagy!)
A fic ihletője és mozgatója Vinzce Lilla- Nem kell a zászló című száma





“Miért tanultunk így meg ölni?
Miért nem félünk semmitől?”

Tony végigslattyogott a folyosókon. Olykor beszállt a liftbe, máskor a lépcsőn mászott lejjebb egy emeletet. Amennyire lehetett, kiürítette a fejét, a meztelen lába egyenletes csattogását hallgatta, ahogy a padlóhoz ütődött minden lépésekor.
Mindig sokat álmodott, és mindig sokat ivott. Amíg Pepper vele volt, mindkettő mérséklődött. A rémálmokat édes csókok és csitító ölelés kergette szét, és reggelente már nem volt ingere rá, hogy heveny piálással töltsön minden szabad percet.
Ő elment... Tony nem is akarta visszahívni. Akkor mégis miért nyomta rá a bélyegét minden napra a hiánya?
A feje sajgott, mintha másnapos lenne, de mivel 15 éves kora óta nem volt rá jellemző ilyesmi, azonnal el is vetette az ötletet. Az állkapcsa lüktetett. Nem is emlékezett rá, mikor szorította össze utoljára annyira, hogy ennyivel később is érezze egyenként az izmait.
Az ezüstszínű folyosók a padlófűtés ellenére is hidegnek tűntek, a lábujjai lassan elfagytak caplatás közben.
- Le kell festetnem a falakat. Valami meleg színnel - dünnyögte magának.
- Uram, figyelmeztetnem kell, hogy a cellasoron megerősített biztonsági intézkedéseket foganatosított. - Jarvis nyugodt hangja széttépte a viszonylagos csendet, ahogy visszhangot vert a hófehér falak között. Tony csillagokat vélt pattogni a szemei előtt.
- Kösz... Jegyezd fel, hogy át kell festetni a falakat. Aszpirin?
- Minden emelet elsősegélycsomagjában, valamint külön készlet a lakosztályában - sorolta kötelességtudóan Jarvis a fellelhetőségi helyeket.
- Halkabban, Jarvis! Szétmegy a fejem.
Monotonon csipogta be a nyolc számjegyű jelszót a falikonzolon, majd hajolt le a retinavizsgálathoz, bár ez utóbbi ismét a rosszullét határára sodorta.

Csend...
A szikrázóan hófehér falak között még a levegőztetők is tompított hangon mentek. Vegytiszta nyugalom, akár egy használaton kívüli műtő.
A helyiség vetekedett egy focipálya méreteivel, mégis zsúfoltnak tűnt a három egymás mellett álló tömlöctől.
Tony a középső üvegkalitka elé húzott egy széket, és lerogyott. Ahogy a S.H.I.E.L.D-nek készülő szupercella prototípusain járatta a tekintetét, nem tudott elszakadni a gondolattól, hogy hatalmasra növesztett tupperware dobozokat nézeget, amik majd szépen frissen tartják az elítélteket. Vagy jelen esetben épp Lokit.
Az asgardi vele szemben üldögélt a cellája közepén, és igencsak várakozón bámulta Tonyt.

Loki... az a fajta elkényeztetett kis rohadék, aki minden hatalma és varázslatos képessége ellenére súlyos kissebbségi komplexusban szenved. Semmi más, csak egy szerencsétlen kis nyomoronc, aki túl akar nőni apucin, vagy adott esetben, pótapucin.
Tony túlságosan is jól ismerte az érzést, mikor a saját faterod kvázi egy isten, és akkor sem érhetsz a lába nyomába, ha hajlandó vagy körbenyalni az említett csülköket.
Mennyivel másabb úton járnának, ha tisztességesen megdícsérték volna bármelyiküket. Az a fajta szülői magatartás, miszerint a gyerek tehetséges, tehát többet várunk tőle, mint bárkitől a világon... defekteket eredményez.

Tony fáradt mosolyt villantott az asgardira.
Szerette volna ráfogni a rémálmait.

- Antony, Antony, Antonyantonyantony....
Fátyolos suttogás, erőtlen sziszegés az éjszakáját megkeserítő kaján hanghoz képest, mégis tudta, hogy egy és ugyanaz.

Egyszerű lett volna.
Megjelenik Thor, a némaságra kárhoztatott kis görccsel, és neki hirtelen durvább rémálmai támadnak, mint valaha.
Egyszerű magyarázat. Túl egyszerű.

- Antonyyyyyy....

- Basszus, kussolj! - nyögte, és megdörgölte a fejét, mintha  a haja felismerhetetlenné kócolásától bármi is rendbejöhetne.
Mire ismét képes volt felnézni, Loki egészen a tupperware szerű cella falánál állt, és olyan önelégülten vigyorgott, hogy majdnem mind a 32 foga Tonyra csillogott.

- Te?
A másik kissé megdöntötte a fejét, mintha gondolkodna, majd végül leereszkedően biccentett.

- Thor megesküdött mindenre, ami szent, hogy minden erőd oda, amíg képtelen vagy beszélni.
Loki arckifejezésén előbb harag, majd valami egészen meghatározhatatlan érzelem vonult át. A férfiak egyébként is sokkal kevésbé képesek megkülönböztetni az érzelmeket pusztán arckifejezések alapján, de Tony még az átlagot is alulmúlta ebben a mutatványban.
Pepper milliószor feltette a kérdést: “Szerinted mégis hogy érzem magam?” És Tonynak többnyire gőze sem volt.
Létezett a mérges Pepper, a boldog Pepper és Pepper orgazmus közben. Soha nem értette a nagy felhajtást az arckifejezések vizsgálgatása ügyében, ahogy azt sem, minek kérdez ilyesmit egy nő, ha nem létezik rá jó válasz.
Loki arckifejezése tehát egyértelműen a “fura fejet vág” kategóriába vonult, és Tony kezdte úgy érezni, hogy megbolondul.

- Őrült vagy, Antony, Antonyantonyantony...

- Én? Ugyan már! - és vigyorgott.
A hang továbbra is erőtlen volt, mint egy sarokból fenyegetőző sikló. Tony pedig semmi másra nem vágyott, mint hogy befalazza abba a rohadt sarokba, még mielőtt ismét éjszaka lesz, és a kis nyomorék teljes erővel visszakúszik a fejébe.
Az asgardi pimaszul felemelte az állát és felvonta a szemöldökét, olyan önelégült pofát vágott, mintha épp sakkot adott volna Lékó Péternek.

- Őrült vagy, Antony, Antonyantonyantony...

- És most te is megzakkansz, violám! Jarvis!
- Igen, uram?
- Végtelenítsd Britney Spears Oops! I did it again című számát. 9-es hangerő.
A hangszórókból azonnal felcsendült az ezeréves nóta, és Loki arca fájdalmasan megvonaglott. Kivételesen Tony helyesen ismerte fel az arckifejezését, és győzedelmes kis táncba kezdett.
- Oops! ... I did it again. I played with your heart - dúdolta, és sasszé. - Got lost in the game. Oh, baby; baby. Oops! Jeah! Oops ám, babám! Ha jól viselkedsz, holnap lejövök, és berakom a Toxic-ot.
Halk szisszenéssel záródott be mögötte a biztonsági ajtó. Már nem láthatta, amint az azgardi némán tátogva ütlegeli az üvegfalat.

- ANTONYYYYY!


“Nézd, hogy milyen könnyű nem gondolni Rád.
Célpont vagy nekem, egy bábú semmi más.
Eltalállak, ügyes voltam. De ne dicsérj meg, nincs miért!”


- Beszélnünk kell!
A hangsúlyban annyi erőltetett határozottság bujkált, hogy Tonyt leginkább egy morcos óvónéni szigorítási kísérletére emlékeztette.
Bruce keresztbefont karral állt a hálószobája előtt, mintha el sem mozdult volna, mióta ugyanitt faképnél hagyta.
- Ajjaj! Ígérem, nem öntöm többé a reggeli kakaóm Kissólyom nyakába - emelte fel védekezőn a kezeit a milliárdos. - És most megengedi, Banner néni, hogy bemenjek a szobácskámba?
- Nem. Tényleg beszélnünk kell! Megnéztem Jarvis adatait az éjszakáról, és ha már ott voltam, az előzőekről is. Valami nagyon nincs rendben veled.
- És?
- Nincs semmilyen “és”, Tony! Ez komoly.
Stark fanyarul elmosolyodott, majd egész egyszerűen arrébb tolta a tudóst.
- Be..
A bejárat olyan gyorsasággal záródott, hogy a doktornak esélye sem volt befejezni a mondatot.

Elementális erő kell egy biztonsági ajtó bedöntéséhez. Elementális erő és elborult elme. Meg zöld kéz...
Hulk hatalmas vehemenciával látott neki a berendezés aprításának, Tony épp csak félre tudott lendülni az első ökölcsapás útjából, amivel szilánkokra törte az éjjeliszekrényt.
- Hé! Hagyd abba! Bru... HULK!
A következő pillanatban minden levegő kiszorult a tüdejéből, ahogy az ablaknak vágódott.
Az első gondolata az volt, hogy megérte plusz pénzt kiadni az extravastag üvegek érdekében, különben hála Bruce barátféltésből kialakult őrjöngésének, már vérmocskos aprólék lenne az utcán. Aztán rájött, hogy segítséget kellene hívnia... meg hogy valószínűleg eltört egy bordája.
Tényleg, miért is nem képes haragudni erre a kétlábon hörgő tesztoszteronkupacra?
Ha eltekintett a törés-zúzástól, azt azért be kellett vallania, hogy Hulk roppant szisztematikusan dolgozott. A szoba egyik végéből a másikba hajigált dolgokat, majd átrohant és mindent visszadobált, még apróbbra és apróbbra redukálva Tony személyes emlékeit. Az ágy alatt felhalmozott olvasatlan postát egyetlen mozdulattal tépte ketté, majd a falba passzírozta a maradványokat... azaz hogy paszírozta volna, de az ökle nyomán nem maradt fal.
- Jarvis! Thort! Azonnal! - nyögte Tony.
Rögtön tudta, hogy kár volt megszólalni.
- Bármit megteszek! Most azonnal megvizsgálhatsz! Agyonvizsgálhatsz! DUGHATSZ SZONDÁT A SEGGEMBE! - üvöltötte, ahogy a csupaizom zöld rém felemelte a lábánál fogva, és egy velőtrázó üvöltés közepette összeismertette a fokozott nyáltermelés hátulütőivel.
- Ereszd el, szörnyeteg!
Thor érkezett, és távozott. Alig két másodperc alatt, de vele ment a szuperbiztonságos ablaküveg és Hulk gatyája is.
Érdekes, mennyi mindent kibírt már rajta az a szakadt sztreccsfarmer. Kibírta az átváltozásokat, a zúzást, olykor a csatornákban mászkálást is, de mikor az azgardi belekapaszkodott, úgy foszlott le a smaragdszín testről, akár a papír.
Romanoff ügynök háttérben felhangzó sikolya világosan lefestette mindegyikük véleményét a látványról. Főleg Tonyét, aki még mindig fejjel lefelé lógott, és premier plánban kapta az élményt.

Hogy Thor visszaszökkent az ablakon, és kipofozta Hulkot, aztán elefántnyi nyugtatót tömtek a szervezetébe... nos, az igazán részletkérdés volt a nap szempontjából.

Bruce olyan nyugodtan feküdt a gyengélkedőn, mintha épp csak ledőlt volna egy délutáni szundira.  Az arca kisimult, és mosoly bujkált volna a szája sarkában, de ezt lehet, hogy csupán az őt figyelő férfi álmodta oda.
Stark hirtelen baromi fáradtnak érezte magát. Bármit megadott volna egy tisztességes alvásért, amikor nem kísértik sem emlékek, sem a hang.
A szomszédos betegágyon egy cipősdoboz hevert, benne minden, amit sikerült megmenteni Hulk zúzása után.
Egy levél, egy tépett fénykép, karóra és egy gyűrű.
Steve eleinte szótanul figyelte a műszereken zongorázó milliárdost, de minduntalan a dobozra vándorolt a tekintete.
- Meg akartad kérni Pepper kezét?
Tony megrezzent. Addig észre sem vette a magas szőke férfit maga mögött. Beleveszett a saját gondolataiba.
- Nem. Sosem hittem a házasságban. Csak egy flancos béklyó. Hogy jutott ez most eszedbe?
- A gyűrűről.
Stark megvonta a vállát.
- Biztos a postában volt, amit Hulk széttépett. Még sosem találkoztam vele. Megesik, hogy lelkes hölgyek megkérik a kezem.
- Szörnyű lehet, hogy mindenki a bőröd alá akar jutni - dünnyögte Rogers és a szavaiban egy cseppnyi gúny vagy szarkazmus nem volt. Tényleg őszintén szánta barátját.
- Csak a pénztárcámba. A bőröm senkit nem izgat.
A csend hosszúra nyúlt, csak a műszerek csipogása törte meg néha.
Steve az ágy vasára markolt és idegesen ráncolta a homlokát. Az örökké bizonytalan Bruce, aki szinte lábujjhegyen éli közöttük napjait, mintha élete minden percében Hulk létezéséért vezekelne... utálta így látni. Nyugtatózva és kiterítve akár egy laborszökevény, akit végre elkaptak az alkotói.
Az izmok, a szívósság... mi lett volna, ha nála siklik félre valami?
- Mi a fenén húzta fel magát? Fél éve nem változott át így spontán - túrt szőke fürtjei közé Steve, és aggodalmasan bámulta a számára teljesen érthetetlen képernyők és műszerek egyenletes fényjeleit a betegágy mellett.
- Veszekedtünk egy kicsit. Ennyi az egész. Mostanában nagy a nyomás rajta. Thor folyton a nyakán lóg, hogy segítsen feloldani az öcsike némaságát - dünnyögte Tony.
Rogers  elhúzta a száját.
- Te mire jutottál?
- Mivel mire jutottam? - hagta abba a műszerek tanulmányozását végre.
- Loki szájzárával.
Stark beletörődőn sóhajtott.
- Fogok. A tupperware dobozkáim elvonták a figyelmem - vallotta be.
- A SHIELD hálás lesz az áldozatos munkádért, de ez fontosabb, mint a szuperbörtönük, nem? Loki az egyetlen, aki segíthet...
- Nem! Az a rohadék csak a saját céljait hajkurássza, akár beszél, akár néma! Frászt fog itt tenni, nem segíteni.
- Szükségünk van rá! Natasha és Thor nyomra bukkantak Párizsban. Biztos, hogy az esetek összefüggnek. Jól láttuk a mintát, Tony! - A hangja határozott volt, kétségektől mentes. Akár egy öreg bölcs a hegytetőn.
- Brucenak ki kell pihennie magát - biccentett a milliárdos. - Nekiesem, amint ittam egy extranagy kávét.
Rogers szótlanul mérte végig. Azok az idegesítően üvegkék szemek mintha egyenesen a lelkéig láttak volna, és Starkot kiverte a víz.
- Nem tudom, mit találhatnék az ügyben, amit Bruce eddig nem talált - nyögte, mert teljesen felesleges megállapításokat tenni is jobb volt, mint állni Rogers kínosan tiszta tekintetét. A fickóból remek vallatótiszt vált volna. Csak beül, ránéz a gyanúsítottra azokkal a nyilvánvalóan sok mindent látott szemekkel, kitárja a kétséget nem ismerő szívét, és megtáncoltatja ártatlanok vérétől örökké tiszta ujjait az asztalon. Ki ne vallana, ha leülne vele szemben az igazság istennőjének férfi megfelelője?
- Addig még én is eljutottam, hogy a szájbevarrást képletesen kell érteni - mosolyodott el Steve. - Loki nagyon meggyőzően vigyorog, bármilyen kérdést is teszek fel neki. Enni is tud, csak néma.
- Kösz a segítséget, a vigyorgás fel se tűnt - ironizált nem túl meggyőzően Tony.
Egy percig megkísértette a gondolat, hogy talán beszélnie kéne a hangról... de egy ember, akinek valaki beszél a fejében... hát nem az idegen technológia vagy mesterkedés, ami először a többiek eszébe jutna. Inkább elindult egy kávéért, magára hagyva Bruce-t és Rogerst.

Sok mindenhez volt kedve, csak az alagsorba visszamenni nem.
Végül mégis kénytelen volt rászánni magát.
Főleg, miután Thor erőteljes hümmögések közepette betért a laborba, és puszta kíváncsiságból összetört két lombikot.
Viking isten és a nyálminta...
Szóval Tony kénytelen volt lemenni, és vételezni még egy adagot a kedves fogolytól. Ennek örömére megörvendeztette a szerencsétlent a teljes Britney Spears diszkográfia lejátszási listába vételével, és elégedetten látta, hogy az első felcsendülő hangok hallatán Lokinak megnyúlik az arca.

A későbbiekben Tony nem aludt.
Nem aludt, mikor vöröske és Legolas üvöltve veszekedtek a huszadik emeleten.
Nem aludt, amikor Thor a falhoz vágta és fröcsögve, hörögve próbálta megtudni, miért kínozza az öccsét.
Nem aludt, amikor Bruce felébredt, és Svédországba távozott Amerika kapitánnyal.
Még akkor is ébren volt, amikor visszatértek.

Valahogy úgy volt vele, hogy minél előbb szabadítja ki Loki hangját a valós térbe, annál hamarabb söpörheti majd ki az álmaiból, még akkor is, ha ez a feltételezés, ismerve az azgardit, nem volt túl realista.
De hiába tett meg mindent, nem talált semmit.
Jarvis adatait összevetve a chitauri támadása alatt rögzítettekkel, annyit sikerült megállapítani, hogy Loki ismeretlen energiát sugároz, amit, jobb híján, Tony mágiaként azonosított, bár szeme rángatózni kezdett, mikor hangosan kiejtette ezt a szót a többiek előtt.

- Úgy nézel ki, mint egy járkáló hulla - állapította meg Clint.
Stark épp az utolsó koffeintablettát igyekezett kicsalogatni a doboz aljáról.
Már a harmadik tégelynyit fogyasztotta el, és a szervezete lassan komoly mérgezési tüneteket produkált.
Még szerencse, hogy Bruce kénytelen volt a SHIELD repülő erődjébe menni, különben valószínűleg bealtatózta volna egy óvatlan pillanatban.
Mindenki mást igyekezett kerülni, ahogy jobbára ők is a labort, szóval nem okozott különösebb nehézséget az alvás mellőzése.
És a hang nem jött. Nappal amúgy is ritkán szólalt meg a fejében, ha mégis, akkor pedig suttogó, erőtlen, idegesítő sziszegés volt a perifériáján, de mióta elkezdte zenével terrorizálni Lokit, teljesen elmaradt.
Thor ugyan kikapcsoltatta vele a Britney albumokat, és helyette tengerzúgást és hasonlókat kellett játszania, de a zaj az végül is zaj.
- Segítsek kiszedni azt a vackot? - kérdezte szinte óvatosan Clint, és Tony vállára csapott. Csak úgy barátian... ő volt a legjobban meglepődve, amikor a milliárdos úgy dőlt el, akár egy kivágott fa.
Még az előtt elaludt, hogy arccal előre megérkezett volna a padlóra és darabokra tört az orra. Hiába fordították meg, hiába beszéltek hozzá, hiába bugyborékolt véresen, képtelen volt felébredni.
Csak a végtelen feketeség és a fejében harsogó, undorítóan boldog hang volt vele.

- Isten hozott, Antony!