Cím: Borosta a tüll alatt
fejezet: 11.
fandom: Harry Potter
korhatár: 18
műf.: humor, kaland- akció, AU, snarry, nonmagic
Figyelmeztetés: crossover, AU, snarry
Tartalom: Draco Malfoy, és Harry Potter ugyan arra a sorsra jut, mikor "megbizonyosodik" róluk, hogy homoszexuálisok. Egy átvelőtáborba kerülnek, ahol az ördögi táborvezető, és Max a reggeli tornákat vezető szadista sanyargatja őket, és társaikat. A felmentősereg, (ha nem is egyértelműen) pedig a morcos tábori szakács, aki ittas vezetés okán közmunkára ítéltetett, így mellettük kell robotolnia három teljes hétig.
A beszélgetés egész rendben zajlott le ahhoz képest, hogy Max és Hopkins végig kívülről döngették az ajtót. Harry meglátása szerint, ha az összes pap fele olyan szimpatikus lenne, mint Remus atya, akkor a katolicizmus sokkal vonzóbb vallás lehetne. Nem mintha egyébként nem lenne az, de őt magát sosem tudták meggyőzni.
Talán, mert Petúnia néni, és Vernon bácsi rendszeresen jártak templomba és kisgyerekként sehogy sem értette, hogy engedhetnek be oda olyanokat, mint ők. Vagy ha már beengedik, akkor miért nem olvadtak el a kereszttől, marja szét a bőrüket a szenteltvíz, vagy valami ilyesmi.
- Maga mégis mit képzelt? – Hopkins őrjöngve tipródott a pap előtt – Mondtam, hogy nincs szükség az előadására!
- Nem volt igazi előadás – vakarta meg Remus a tarkóját-, inkább csak beszélgetés a gyerekekkel…
Piton gyors léptekkel szelte át az ebédlőt, majd a pap mellé állt és barátian átkarolta a vállát.
- Biztosíthatom Miss Hopkins, hogy nem hangzott el semmi olyasmi, ami ellentétes lenne a tábor nevelési elveivel.
- Ettől nem fogok megnyugodni Mr. Piton! Azonnal tüntesse el ezt a fickót a tábor területéről!
- Azonnal, asszonyom! – készségeskedett a szakács.
Harrynek erősen gyanús volt a férfi ilyetén viselkedése, de nem tette szóvá senkinek. Inkább magában csöndesen mosolygott. Amikor kifelé menet elhaladt a még mindig ordibáló hármasuk mellett, titkon végigsimított Perselus kézfején.
Piton megborzongott, mikor megérezte a fiú érintését. Az agyán gyors egymásutánban átszalad a „Potter egy…” a „Kinyírlak, ha valaki észrevette!” és a „Francba is, mennyire kívánlak!” kezdetű gondolatsor.
Önkéntelenül is megszorította kissé Remus vállát.
Amilyen gyorsan csak tudta, elterelte a papot az üvöltöző Hopkins szemei elől és a szobájába irányította. Végig komoly és szigorú arcot vágott, csak akkor engedett meg magának egy szórakozott mosolyt, mikor becsukódott mögöttük az ajtó. Keresztbe fonta hosszú karjait és várakozón vendégére függesztette sötét, fürkésző szemeit.
- Remus Lupin… a Farkas. Mit keresel errefelé?
A pap szélesre tárta karjait és megvonta a vállát.
- Azoknak az időknek már vége Perselus. Régen nem vagyok már érdemes erre a névre.
Piton elégedetlenül húzta el a száját.
- Azok után, hogy leléptél a Kutyával, tényleg nem vagy már rá méltó. Házikedvenc lettél Remus.
- A Kutyának neve is van. Sirius Black! Tudom, hogy sosem kedveltétek egymást, de kérlek fogd vissza magad! – sóhajtott – Mi bajod van velünk Perselus?
- Kiszálltatok.
- Előbb vagy utóbb mindenki kiszáll. Az ipari kémkedés nem egy életre szóló munka.
- Lenyúltátok előlem a földgáz ügyletet. A Farkas és az ő háziblökije…
- Nyugdíjba vonulás előtt kellett egy kis végkielégítés – szabadkozott Remus és zavartan vakargatta a tarkóját- Egyébként nem hiszem, hogy különösképpen megrázott volna az eset.
-Mindig több dologban utazom egyszerre.
Remus szórakozottan elmosolyodott.
- Ahogy látom, mostanság krumpliban és sült húsban. Nem jellemző rád, hogy pesztrának állj. Mi hozott ide?
- Gyorshajtás.
A pap lemerevedett. Nagyon jól emlékezett még Piton kis fekete autójára és az elképzelés, hogy a gázba taposva robog át vele a városon, leginkább a „Kicsi kocsi újra száguld” című film jeleneteit idézte lelki szemei elé. Igyekezett visszafojtani a nevetést, de végül kibuggyant belőle.
- Értékelném, ha nem vihognál, mint valami hiéna. Lucius Malfoy is velem volt.
- Lucius? Mit csinált ő melletted? Azt hittem a vécére is limuzin viszi.
Piton úgy döntött nem fűzi hozzá a történethez, hogy a szőkeség megkínálta némi felöklendezett vodkával a kárpitozást. Lupin már így is a kibuggyanó könnyeit törölgette a szeme sarkából.
- Legalább nem unatkoztál. –kis gondolkodás után hozzátette – és azt hiszem itt sem fogsz.
- Nem értem mire gondolsz – vonta fel a szemöldökét érdeklődőn Piton.
Remus úgy érezte végre egyenlíthet kicsit azért a sok éves cukkolásért, amit addig el kellett viselnie.
- Csinos, nyurga, fekete hajú, zöld szemű…
- Jobb lenne, ha nem sorolnád tovább a külső tulajdonságait. Bajba kerülhetek, ha valaki rájön.
- Meg sem próbálod tagadni?
- Élvezted volna, ha megpróbálom? Mellesleg, minek veszekedjek valakivel, akinek pszichológiai végzettsége is van?
A pap mosolya kiszélesedett.
- Ravasz szörnyeteg! Egy kicsit se változtál, hogy is hihettem, hogy felcukkolhatlak?
Piton elengedte füle mellett a komolytalan szemrehányást. Előkotort két poharat, meg egy üveg bontatlan wiskyt.
- Iszol velem egy kortyot… atyám?
Remus elfogadta a felkínált italt.
- Tudod, hogy nem vagyok igazi pap.
- Persze. Csak az homályos, hogy hogyan kerültél ide. Azt hittem valahol a Carib szigeteken sétáltatod a blökidet.
- Volt pár elvarratlan szál az életünkben, amit le kellett rendeznünk. Közben összefutottam Dumbledoreral, meghalt az előző pap, nekem meg van egy teológiai diplomám is… úgyhogy egy kisebb kavarodás után idekerültünk. A falusiak azt hiszik, hogy a püspökség küldött, úgyhogy el leszünk egy darabig.
- A Kutya?
- Sirius a kastélyban dolgozik. Tisztességes útra tértünk… leszámítva persze, hogy nem vagyok igazi pap.
- Úgy emlékszem régebben szeretted a modern Robin Hood szerepét. A jó útra térés mindkettőtöktől rendkívül szokatlan, élveztétek, hogy komiszkodhattok.
- Igen, már amennyiben, a munkásait kizsákmányoló cégek romba döntögetése komiszságnak számít. –biccentett, majd nagyot kortyolt. – Azonban a kis fekete hajú fiúval kapcsolatban… hogy is hívják?
A szakács mérgesen összehúzta a szemöldökeit.
- Harry.
- Megleptél. Nem vagy az a fajta, aki tejfeles szájú kamaszok után koslat.
- Fordítva történt a dolog.
- Úgy érted, hogy rád akaszkodott? – Remus nem nagyon tudta eldönteni, hogy meglepődjön, vagy ismét könnycsepptörölgetős vihogásba kezdjen.
- Bevackolta magát az edényeim közé.
Remus Lupin ajkán elégedett mosollyal hagyta ott a tábort. Egyrészt, mert kimondottan a kedvére volt, hogy az ellenszenves Hopkins asszony feje miatta vöröslik, másrészt pedig, el tudta képzelni Sírius milyen fejet vág majd mikor elmeséli neki Perselus Piton csinos szeretőjét. Szórakozottan ringatózó léptekkel elindult, hogy megkeresse Dumbledoret és persze a kedvesét. - Harry! – suttogott valaki a sötétben
– Harry! Alszol?
- Igen. Alszom.
- Van kedved kisurranni?
- Előbb add elő ki vagy.
- Hermione! Ki más?
- Akkor van kedvem. Öt perc és kint talizunk.
- Jó.
Harry belepislogott az éjszakai félhomályba és csalódottan állapította meg, hogy Hermione épp egy kimondottan kellemes álom közepén zavarta meg. Ami azt illeti, tényleg tartozott némi magyarázattal a lánynak, főképp, hogy tartotta érte a hátát. Belebokszolt a párnájába, majd egy könnyű sóhajjal feltápászkodott és belebújt a cipőjébe. Magára húzta még a pulóverét és álmosan kibotorkált. Odakint az árnyékban a magányosan kucorgó Hermione helyett, három alak várta. Nell összetéveszthetetlen hangja csapta meg először a fülét. Suttogás közben még durvább volt az akcentusa. Mellette Hermione és Malfoy kuporgott. Úgy tűnt teljes egyetértésben pusmognak valamit, mert a szőkeség lelkesen bólogatott a többiek szavaira. Kissé meglepődött ugyan, de mosolyra húzta száját az összeesküvők látványa.
- Itt vagyok! Mi volt olyan nagyon sürgős? – kocogtatta meg az orosz vállát.
- Na végre Potter! Tíz perce tollászkodsz! – morgott Malfoy.
- Lassan ébredő típus vagyok – ásított Harry – Szóval?
- A holnapi gerilla akciókat vesszük át.
- Holnap nagyrészt külön leszünk. Háztartástan és házastársi viselkedés óráink lesznek – mormogta Hermione.
- Mi a fenét csináltatnak veletek ilyenkor?
- Hopkins megpróbálja a fejünkbe verni, hogy engedelmesek legyünk leendő férjünkkel és tekintsük a porszívót legjobb barátunknak! – forgatta a fejét Nell, úgy hogy összecsörrentek a fülbevalói.
- Nem vagytok túl jó tanulók igaz?
- Jobb ha nem pimaszkodsz, mert lekeverek neked még egyet! – morgott az orosz, Malfoyra.
- Visszafogom magam kisasszony. – szabadkozott amaz és színpadiasan bűnbánó arcot vágott.
Harry lekucorodott melléjük.
- Nekünk tánc óráink, lesznek és autót szerelünk. Bár nem értem pontosan minek.
- Mert az olyan férfias – vont vállat Hermione.
- Az állva hugyozás is férfias, abból mégsem tartanak korrepetálást.
- Pofa súlyba Malfoy! – közölte Harry – Még vissza akarok dőlni egy kicsit, szóval…
- Tulajdonképpen a részletek már megvannak. Mi tönkretesszük a porszívókat, zavarba ejtő kérdéseket teszünk fel, és összekeverjük a diákat a „szexuális felvilágosítás” dobozban lévőkkel.
- Miért van olyan?
- Francba veletek! Csak én olvastam el a tájékoztatót, amit az első nap kaptunk? – puffogott Hermione.
- Jah! Szerintem csak te.
- Hát engem sem hajtott a vágy, hogy végigböngésszem – csatlakozott Draco az előtte szólóhoz.
Nell morogva bólintott, hadovált valamit oroszul, amit senki sem értett rajta kívül, de ami minden bizonnyal valami olyasmit jelentett, hogy ő sem olvasta.
- Az első hétre vannak kiírva az alap előadások. Felvilágosítás a homoszexualitás negatív mivoltáról, meg ilyesmik. A második héten vannak a főbb gyakorlati órák, a harmadik héten a szexuális viselkedés a téma. Előadások, és gyakorlati óra.
- Gyakorlati? – pislogott Harry.
- Ugye nem kell végignéznünk, amint Hopkins fajtalankodik Pitonnal?
- Hülye vagy Malfoy! A kígyóbőr cipődbe fogadom, hogy nem kell ilyesmit elszenvednünk! – mormogott Hermione – Gondolom kotont húzatnak velünk egy banánra, meg ilyesmi…
- És azt minek? – pislogott Potter.
- Tévedtünk Malfoy, Harry hülyébb nálad. – biccentett az orosz lány.
- Térjünk vissza a tervre! Gilderoy tartja az autószerelést ugye?
- Hát, ha ő fogja, akkor mindent csinálunk majd, csak szerelni nem fogunk. A márkás ruhácskáiban nem lesz hajlandó az alkatrészek közelébe jönni.
- Kenjétek össze egy kicsit!
- Erre már mi is gondoltunk okoska! Egyéb világrengető ötlet?
A csapat két fiútagja erősen elgondolkodott, majd Malfoy gonosz vigyorra húzta ajkait.
- Megoldjuk!
- Mi a nagy ötlet?
- Tollak és kenőolaj!
- Mi? Nem te vagy Denis a komisz!
- Ki az a Denis? – értetlenkedett Malfoy.
- A kacsalábon forgó gyémántpalotádban nincs tévé?
- Tudod Hermione tévém van, csak jobb dolgom is akad, mint előtte dögleni! Egyébként is a Holle anyóra gondoltam.
- A Holle anyóban szurok van, nem olaj és toll.
Malfoy morcosan nézett, de nem fűzött hozzá semmit.
- Akkor a foglalkozásokat megoldjuk. A fő kérdés azonban az, hogy mit kezdjünk Pitonnal.
- Miért kéne bármit is kezdenünk vele? – értetlenkedett Harry.
- Mert a tanárok sleppjéhez tartozik!
Harry próbált segélykérőn Hermionéra nézni, de nem tűnt valószínűnek, hogy a sötétben észreveszi. Érdekes módon Malfoy volt az, aki végül a szakács pártját fogta.
- Piton tabu! Nem hiszem, hogy bármiféle slepphez tartozna, ráadásul olyannak tűnik, aki mérget rak a kajánkra, ha kekeckedünk vele.
- Oké. Igazad van – hajtott fejet Nell.
- Harry?
- Szerintem is hagyjuk a szakácsot. Szeretnék még élni pár évig. Ráadásul állati jól főz. A töltött tésztája valami fenséges! – csettintett a nyelvével.
- Szó ami szó, kiváló az étel. – bólintott rá Draco is.
- Most komolyan ezért kíméljük meg? – tudakolta Nell.
- Naná, hogy ezért!
Perselus hanyatt feküdt az ágyán és halkan szuszogva bámulta a plafont. Harry rózsaszín ajkaira gondolt, az édes kis hangjára, amin azt bizonygatta mennyire nem élvezi, amit csinál vele. Tulajdonképpen elsőrangú szórakozás volt. Olyannyira, hogy komolyan szerette volna megismételni. Abból azonban csak gond származhat, semmi más. Harry Potter egy kamasz. Forróvérű, kívánatos, de akkor sem más, mint egy kölyök. Nemsokára hazamegy majd, azt hazudja anyucinak és apucinak, hogy heteró és boldogan él, míg meg nem hal. Így lesz szép vége a mesének. Kellemes nyári flört. Nehezen vallotta be magának, hogy kellemesen érintette a dolog. Elvégre még sohasem volt ilyesmiben része. Nem kapkodtak utána sem a férfiak, sem a nők. Viszont veszélyes belefeledkezni valamibe, ami ilyen rövid ideig tart. Csalódottnak érezte magát. Végre történt valami kellemesnek mondható az életében, és még csak elegendő ideje sem lesz rá, hogy tisztességesen kiélvezze.
Valaki halkan megkocogtatta az ajtaját, majd anélkül, hogy várt volna az engedélyre, óvatosan benyitott.
- Perselus? Alszol? – hallatszott kissé bizonytalanul.
- Mi a fenét keresel itt? Max ügyel!
- Elaludt az őrségben. Nell kimerítette, ma legalább egy órát veszekedtek. – suttogta Harry és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.
- És te miért nem alszol? – tudakolta morcosan.
Harry átszelte a szobát és egy mozdulattal rávetette magát Pitonra. A férfi felnyögött, ahogy a zörgőcsontú fiú a veséjébe állította a könyökét.
- Gondoltam belopódzom hozzád és figyelmeztetlek, hogy holnap reggeltől igencsak paprikás hangulat lesz a táborban.
- Elkezdtek szemétkedni a tanárokkal?
- Honnan tudod?
- Nem kell zseninek lenni, hogy átlássak pár kölykön. Ha ezért jöttél, akkor a dolog tárgytalan.
A fiú belepislogott a koromsötétbe majd csókot nyomott Piton csupasz mellkasára.
- Azért volna még itt valami.
- Mi is pontosan? – kérdezte Perselus és bár még mindig igyekezett morcosnak tűnni, nem volt eléggé meggyőző.
- Gondoltam feleltethetnél a múltkori leckéből – duruzsolta a szakács forró bőrébe – gyakorlati vizsga… vagy ilyesmi.
- Még nem vettünk át elég leckét ahhoz, hogy kikérdezzelek. Szóval… - megragadta a fiút és maga alá fordította – készülj fel Harry!
- Egész nap erre készültem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése