Borosta a tüll alatt /13

Cím: Borosta a tüll alatt
fejezet: 13.
fandom: Harry Potter 
korhatár: 18
műf.: humor, kaland- akció, AU, snarry, nonmagic
Figyelmeztetés: crossover, AU, snarry
Tartalom:  Draco Malfoy, és Harry Potter ugyan arra a sorsra jut, mikor "megbizonyosodik" róluk, hogy homoszexuálisok. Egy átvelőtáborba kerülnek, ahol az ördögi táborvezető, és Max a reggeli tornákat vezető szadista sanyargatja őket, és társaikat. A felmentősereg, (ha nem is egyértelműen) pedig a morcos tábori szakács, aki ittas vezetés okán közmunkára ítéltetett, így mellettük kell robotolnia három teljes hétig.





- Óh hogy! Hogy az a… Hogy az a… - Hopkins asszony káromkodni próbált, de nem jöttek ajkára a szitokszavak.
Annyi éven át csodásan ment minden, de Lockhart távoztával elvesztette az utolsó valamirevaló támogatóját. 
Hihetetlenül ideges volt.
Megverte az ég ezzel a nyomorult bagázzsal, akik szépen szisztematikusan tönkreteszik az életét.
Nem akarta beismerni magának, hogy a dolog nem ezzel a társasággal kezdődött. Évekkel korábban át kellett volna térnie arra, hogy fogyitáborokat, ezo- csoportokat, meg nudista üdüléseket szervezzen. Abban még mindig van pénz, vannak támogatók és egyetlen pimasz kölyköt sem kellene elviselnie, nem hogy kilencet!
A fél délelőttöt azzal töltötte, hogy sorra felhívogatta a szülőket és megpróbálta rábírni őket, hogy fizessenek valamivel többet drága gyermekük átneveléséért.
Lucius Malfoy emlékeztette az aláírt szerződésükre és felkérte, hogy a további észrevételeit az ügyvédjével vitassa meg, mert nem hajlandó erre többet áldozni, mint az eredeti megállapodás.
Neville nagyanja úgy tett, mintha elromlott volna a hallókészüléke, William anyja elküldte a jó fenébe. Az Ikiv házaspárnak egy szavát sem értette, Oleg Nasgarov pedig előbb motyogott valamit oroszul, majd kilátásba helyezte, hogy eltöri a táborvezető lábait és aztán megszórja ólommal a seggét. Ez utóbbi kifejezést nem igazán értette, minden esetre az ólomról valamiféle fegyverre sikerült asszociálnia, amitől csak még jobban felháborodott.
- Szívességet teszek nekik! Tisztességre nevelem az beteges, elfajzott gyerekeiket! Hogy képzelik mégis, hogy megfenyegetnek? 
Dühösen lesöpört pár papírt az asztaláról, majd az ablakhoz lépett.
Odakint épp a délutáni szabadfoglalkozás folyt.
William, Hermionéval diskurált, Potter Longbotomot boldogította, miközben Malfoy körülöttük őgyelgett. A többiek az árnyékban ültek, dinnyét ettek és pusmogtak.
Hunyorogva szemügyre vette őket.
Tudta… minden sejtjében érezte, hogy készülnek még valamire, hogy nem nyugszanak, amíg teljesen tönkre nem teszik. Szinte érezte a felé hömpölygő gyűlölethullámokat, a levegőben áramló elfojtott agressziót.
Lelki szemei előtt már nem őgyelgő fiataloknak látta őket, hanem settenkedő titkos ügynököknek, gonosz kis besurranóknak, akik bombákat fognak az ágya alá helyezni, vagy álmában levágják a haját…
Összecsikorgatta a fogait, és ökölbe szorította szépen manikűrözött ujjait.
Ez egy háború! Hopkins egészen biztos volt ebben, mint ahogyan abban is, hogy szövetségesekre van szüksége, a komisz kölykök és a mindene beleavatkozó milliomosok legyőzéséhez.
A szakács erőteljes, tekintélyt parancsoló figura, de nem hajlik meg igazán senki akarata előtt. Nem a legjobb fegyvertárs.
Max kellőképpen szadista, de nem túl okos. Gilderoy lelépett… gyakorlatilag senki nem maradt, akit maga mellé állíthatna. Hacsak, …
Egy rózsaszín folt vonta magára a figyelmét. Susanna annyira jelentéktelen és tekintély nélküli volt a kölykök szemében, hogy nem is foglalkoztak azzal, hogy a közelükben őgyeleg. Szinte észre sem vették. Hopkins elégedett vicsorra húzta ajkait. Ez már majdnem olyan, mintha lenne egy beépített embere köztük.
- Szép… Meg fogjátok még bánni, hogy keresztbe tettetek nekem! – felvonta fél szemöldökét és lesöpört pár nem létező porszemet a kosztümjéről.
Az idegesség helyét tömény bosszúvágy foglalta el. Tudta, hogy nyerni fog, elvégre ő a felnőtt, a tapasztalt… és amikor a kölykök összebújnak majd, mint rettegő fejtetvek az égő parókában… nos, az lesz a nyara csúcspontja.

Piton brillírozott az ebéd elkészítésekor. Fokhagymaleves, burgonyakrokett és kapormártás. 
Harry halványan mosolyogva állapította meg, hogy minden együtt töltött éjszakájuk utáni napon, sütemény is szerepelt az étlapon. Aznap például epertorta.
Úgy tűnik, hogy amíg ő vigyorgott, mint egy beszívott neohippi, addig Piton különböző cukrászati-remekek létrehozásába temetkezett.
Megpróbálta a levesbe fojtani az arcára kívánkozó széles mosolyt, míg a többiek tányérjuk fölé hajolva pusmogtak egymással.
Hermione már elkészült a darab átírásával és azt tervezték, hogy éjszaka összegyűlnek a fiúk barakkjában, és átveszik a szerepeiket. Persze előtte még túl kellett élniük a délutáni kirándulást… Max vezetésével.
A férfi ragadozószerű vigyorából legalábbis arra számíthattak, hogy krokodilokat és mérges kígyókat importált a tölgyek közé, csak hogy ijesztgethesse vele őket. 
Mikor megtudták, hogy túrára mennek, Malfoy azonnal Nell mellé rendelte Williamet és Zimát, hogy megakadályozzák az oroszt Max felhergelésében. Terveik voltak estére, szóval nem hiányzott senkinek, hogy némi érthetetlen káromkodás miatt plusz tíz-tizenöt kilométert kelljen gyalogolniuk. Max biztosan jól érezte volna magát tőle, de a táborlakók nagy része nem osztotta a véleményét.

A kellemes kirándulásként beharangozott esemény nem egészen úgy alakult, ahogyan várták. Hopkins vérszemet kapott, és első gyerekkínzó intézkedései között volt, hogy szabad kezet adott a tornatanárnak a túraszervezésben.
Indulás előtt mindenki kapott egy méretes hátizsákot, ami kajával, innivalóval, hálózsákkal és tiszta zoknikkal volt megpakolva. Minden másodikra rá volt szíjazva egy sátor.
Hopkins kivételével mindenki útra kelt, még a kelletlenül száját húzó Piton is.
Hermione a csoport közepén haladó, Malfoyhoz és Harryhez csatlakozott.
- Fiúk! Azt hiszem, baj van.
- Micsoda? – tudakolta a szőke fiú.
- Van valami a cipőmben, párás a levegő, minden tele van bogarakkal és ráadásul ez a kirándulás nem szerepel a tábor, rendes menetében!
- Úgy gondolod, Hopkins bekattant és ezt csak szívatásból szervezte?
- Határozottan! – bólintott Hermione.
- Pimaszság, hogy teljes ellátást és szállást ígértek, erre sátorral a hátunkon kizavartak minket az erdőbe… ha hazaérek, leperelem az utolsó csipke kombinéját is! – szitkozódott Malfoy.
Harry nem fűzött megjegyzést a dologhoz, de sokatmondón megforgatta szemeit és próbált nem arra gondolni, mit fog csinálni a szőkeség, ha megszerezte a kombinékat.
Megálltak, amíg a lány kiszedte a lábát nyomó kavicsot. Mikor végre sikerült neki, megragadta a fiúk pólóját és közel rántotta őket magához.
- Mi van, ha tud a tervünkről? – suttogta.
- Honnan a fenéből tudna?
- Talán spicli van köztünk!
- Hermione kezded egy kicsit paranoiásan látni a dolgokat – veregette meg a hátát Harry.
- Egyet kell értenem – bólintott Malfoy – ne kezdj el mindenkiben kémet látni. A dadusom is ebbe halt bele.
- Ezt hogy érted?
A szőke fiú vállat vont.
- Azt hitte az inasunk Pettigrew, éjszakánként patkánnyá változik, belopakodik a zuhanyzóba és utána leskelődik.
- Nem igazán értem ebbe hogyan lehet belehalni, pszichiátriai eset nem több – vont vállat a lány.
- Hát, egyszer, poénból tényleg bedobtam egy patkányt a fürdőszobájába és mikor meglátta, úgy megijedt, hogy hanyatt esett, beverte a fejét és meghalt.
- Úgy érted, megölted a dadusod? – hápogott Harry.
- Tudtam, hogy nem fogjátok megérteni… - emelte magasba az orrát Malfoy és mintegy tüntetőleg elindult a többiek után.
Hermione és Harry egymásra pislogtak.
- Ugye ez most csak egy nagyon rossz vicc volt?
- Nyugalom Harry! Csak megcsúszott. Szerintem ha Draco egyszer tényleg meg akarna ölni valakit, akkor szívfájdalom nélkül ledobná egy emeletes ház tetejéről, vagy leszúrná egy éles késsel.
- Gondolod ezzel most megnyugtattál? Nemrég még csak azt tudtam róla, hogy képes volt bedrogozni, de most már gyilkos is!
A kócos tudorka vállat vont.
- Én nem Malfoytól félek a legjobban.
A szőke fiú már eltávolodott tőlük, Piton pedig valahol hátul kullogott, de azért Harry halkabbra fogta hangját.
- Hát kitől?
- Nézz már körül! Velünk van egy orosz maffiózó kislánya, egy szakács, aki egyszer kiütötte az összes tanárt, William, aki alig szól pár szót és Nyuszi.
- Nyuszi mióta veszélyes? Cuki kis vörös csaj.
Hermione jelentőségteljesen kihúzta magát, majd komoran összevonta szemöldökét.
- A cuki kiscsajok mindig veszélyesek!
- Igaza van a görénynek… kezdesz paranoiás lenni.
- Akkor is azt hiszem, hogy Hopkins sejt valamit! Nem olyan idióta az a nő, mint amilyennek kinéz.

A táborvezető morbid kis meglepetései nem merültek ki ott, hogy mindenkit kizavart az erdőbe. Részletes utasításokkal látta el Susannát és Maxot.
Miután végiggyalogolták a délutánt, a tornatanár megkönyörült rajtuk és engedte, hogy tábort üssenek.
A fiúknak kellett felvernie az összes sátrat és tüzet rakniuk. A lányok Piton rosszalló tekintetétől és csípős megjegyzéseitől kísérve ragut főztek. Vegyes párosokba osztották be őket. Minden sátorban egy fiú és egy lány kapott helyet. Mintha Hopkins titokban abban bízott volna, hogy így esetleg kedvet kapnak az ellenkező nemre. Undorító kis húzás.
Harryt, Nyuszi mellé osztották be. Egyáltalán nem bánta, bár érdekesnek találta az elképzelést, hogy valaha is megkívánná a lányt.

A tábortűz vígan égett a sátrak közötti kis szigeten, a táborlakók pedig zajos boldogsággal vették körbe a pattogó hasábokat.
Harry bedobta a cuccait a sátorba, majd fáradtan nyújtózkodott. Nem kötötte volna a többiek orrára, de szeretett túrázni és jó volt egy kicsit kiszabadulni a tábor egyre fojtogatóbb légköréből is. Nem tudta a többiek miért nem érzik, de neki a hideg futkározott a hátán valahányszor át kellett mennie a barakkok közti udvaron.
- Lépj hármat hátra! – érkezett egy mélyhangú utasítás a fák közül.
A fiú szinte érezte, hogy Piton ében szemei a hátába fúródnak a sötétből. Elégedetten vette tudomásul, hogy a harmadik lépés után erős karok fonódtak a dereka köré, majd egy kis csomagot nyomtak a kezébe.
- Ezt neked hoztam – közölte a szakács.
- Nekem? Azt mondtad nem fogok tőled romantikus ajándékokat kapni. – suttogta Harry, miközben lázas sietséggel bontotta ki a remélt meglepetést – Ez… ez…
- Ez egy szendvics.
A fiú lemerevedett kissé. Amennyire lehetett szemügyre vette a kezében szorongatott dolgot és rá kellett jönnie, hogy igen, az tényleg az.
- Akkor tisztázzuk… - sóhajtott Potter és gyanakvóan megszagolta a két kenyérszelet közül kilógó salátát – kaptam tőled egy szendvicset?
- A lányok főztek.
- És?
- Hagyták, hogy az orosz fűszerezzen, jobban teszed, ha szendvicset eszel.
- Hát ez… ez igazán… kedves.
Piton szórakozottan felmorrant.
- A legkevésbé sem az. Csak szeretném, ha éjjel nem a gyomorrontásoddal kellene foglalatoskodnom, hanem valami sokkal élvezetesebb elfoglaltságba vezethetnélek be.
- Egy újabb lecke? – vigyorgott bele Harry a sötétbe.
- Inkább röpdolgozat… Ajánlom, hogy átmenj!
- Talán még meg is lephetem a tanár urat!
- Ezt erősen kétlem. – dörmögte a férfi, majd lefejtette hosszú kezeit a derekáról.
Harry utána akart kiáltani valami roppant vulgárisat, de mikor megfordult, már csak a sötéten ásító rengeteg nézett vissza rá. Elég hülyén vette volna ki magát, ha nekiáll egy csoport fának bizonygatni, mekkora ász is az ágyban.
- Szóval nem tudom meglepni? – suttogta maga elé bosszúsan – majd meglátjuk…

Sajnos kiderült, hogy Pitonnak igaza volt a fűszerezéssel kapcsolatban. A ragu olyan borsosra sikeredett, hogy szinte égette az ember torkát.
- Ez ehetetlen cseszdmeg! – morogta Malfoy.
- Szerintem finom. Csak egy olyan béna huj nem képes megenni mint te! – fintorgott az orosz lány.
- Bocs Nell, de egyet kell értenem vele – nyelt egy hatalmasat Hermione, majd veszett tempóban tapogatózni kezdett a kulacsa után.
A többiek mormogva követték a példáját. Csak Max volt az, aki tekintetét mélyen az oroszéba fúrta és még egy nagy kanállal merített magának.
- Nem kell megerőltetnie magát – biccentett Nell.
- Alig érzem a nyelvemen – vont vállat a tornatanár, majd magába gyűrt egy újabb adagot a borsos rettenetből.
Az orosz úgy tett, mintha nem érdekelnék a férfi erőfeszítései és előhúzott egy üvegnyi chili paprikát. Gondosan megszórta vele a raguját és élvezettel belekanalazott. Egyetlen grimasz nélkül nyelte le a kotyvalékot.
Max kihívásnak tekintette a dolgot, megszerezte a paprikás üveget és színpadias mozdulatokkal kétszer annyit szórt a saját tányérjába.
- Ez most megint az a „kirakni és megmérni” dolog? – suttogta Nyuszi, Zima fülébe.
- Az.
- És ki áll nyerésre? Nem igazán értem.
- Épp forró, agyonpaprikázott, borsos löttyöt lefetyelnek – csatlakozott Surya a beszélgetéshez – szerintem addig nem állnak le, amíg valamelyikük egy marék gilisztával meg nem spékeli.
Hermione és Harry felvont szemöldökkel, ámulatba fagyott arccal figyelték a vacsora alakulását. Csak akkor kezdtek el aggódni, mikor a rengeteg paprika miatt a tornatanár arca vörösbe váltott. Alig pár perc múlva a férfi berohant a fák közé, hogy visszaadja a természetnek, ami a természeté…
Minden szem a vidáman kanalazgató Nellre szegeződött. A lány szórakozottan lenyelte az utolsó falatot, majd a kérdő tekinteteket látva vállat vont.
- Én vodkán nőttem fel, ez a kiszkaaa meg egy kis chilitől rosszul lett… Hát tehetek én róla?
Végül arra jutottak, hogy megosztoznak a megmaradt szendvicseken és almákon.

Az éjszakai próbát alapvetően meghiúsította, hogy a tornatanár tízpercenként kirohant a sátrából a fák közé. Senki nem tudja mit csinált ott és senki nem is akarta megtudni, a hangok elég szörnyűek voltak ahhoz, hogy ne akarjanak kérdezősködni. Na meg abban sem voltak biztosak, hogy a férfi egyáltalán engedné-e, hogy segítsenek neki. 
Hermione suttyomban szétosztogatta a szövegeket, de az esti énekelgetés és tábortűz mellett gubbasztás teljesen lefoglalta őket. Gyakorlatilag bele sem olvastak.
Éjfél felé, Zima a tudorka vállán hortyogott, Nyuszi az ölükbe hajtott fejjel laposakat pislogott a tűz felé. Egyedül Nell volt az, aki semmiféle hajlandóságot nem mutatott az alvásra. Sunyi mosollyal az ajkain Maxot figyelte, és úgy tűnt, mintha magában számolná, hányszor rohan ide-oda a fák között.
Surya az oroszt bámulta álmosan guvadt szemekkel és azon merengett, hogy vajon rosszindulat, vagy szimpla szórakozottság bujkált-e a lány fejében. Piton a sátrában matatott, igyekezett tüntetőleg kivonni magát az egész faszénszagú romantikából. Susanna felügyelt, egy nyársra húzott almát tartott a tűzbe és Neville fura kis történeteit hallgatta. William néha összenézett az orosszal, amolyan „tudom, hogy te tudod” módon. Malfoy magában vigyorogva állapította meg, hogy azok ketten aligha feküdtek le egymással. Sokkal valószínűbb, hogy egy igazi barátság kialakulását követi most figyelemmel, mint egy tábori románc csetléseit.
Surya a szőkeség oldalának dőlt, mintha csak álmos lenne, de Draco fanyalogva elhúzódott mellőle.
Az indiai fiú már épp fontolgatni kezdte a sértődés lehetőségét, amikor egy pimasz kavics csapódott a hátának és megzavarta a merengésben.
- Mi a…
- Sss! – sziszegett valaki a háta mögött.
Megfordult és némi hunyorgás után sikerült kivennie a bokrok mögött kucorgó Harryt.
- Potter! Minek bujkálsz ott? – suttogta.
- Gyere ide! – érkezett a válasz némi türelmetlen kalimpálás kíséretében.
Ami azt illeti Surya jobb esti programot is el tudott képzelni magának, mint hogy a susnyásban beszélgessen a tábor legirritálóbb szépfiújával. Nem értette, mit eszik Malfoy azon a csupa csont és bőr csenevész kölykön. A haja nem áll sehogy sem, a ruhái ocsmányak és egyáltalán nem figyel magára. Valahányszor feladatot kapnak Potter az, akinek a végén fűrészporral van tele a haja, kormos az arca és földesek a kezei. A nyomába sem érhet Draconak.
Mindazonáltal megtudni, hogy mi a frászt akar Potter, sokkal szórakoztatóbbnak tűnt, mint még órákig figyelni, ahogy Susanna a kövér fiúval társalog.
Fanyalogva csatlakozott hát Harryhez.
- Mi a fenét akarsz?
- Tudod, engem rohadtul nem érdekel Malfoy! – szögezte le a fiú.
Surya érdeklődőn felvonta szemöldökeit.
- Fasza! Akkor most mi lesz? Nem fogja csak azért feladni, mert te a kezembe adod a kicsi szíve kulcsát. 
- Ezt gondoltam.
- Azért kösz – biccentett megenyhülten az indiai.
Összefonta karjait a mellkasán és várakozó álláspontra helyezkedett.
- Hát öhm… - Harry mélységes zavarban volt. 
Az egész „kérjünk Suryától tanácsot” dolog már nem is tűnt annyira jónak.
- Nyögd ki Potter, vagy itt hagylak!
- Te ugye sokszor csináltad Malfoyjal… és hát szükségem lenne a…
Az india fiú arcán olyan gyorsan szaladt szélesre a mosoly, hogy Harry egy pillanatra megrémült tőle. Egészen úgy festett, mint aki meg akarja harapni az eszeveszett vigyorgás közepette. Megragadta a vállainál, beljebb lökte a bokorba, majd mellé térdelt és egészen közel nyomta arcát az övéhez.
- Tudtam, hogy nem vagy olyan béna kis pöcs, mint amilyennek tűnsz!
- Feltűnt már, hogy farok komplexusod van? Pöcs, fasz, fasza… más szavakat nem ismersz?
- Nem ezek a legfontosabbak? – pislogott Surya és ha fizikailag lehetséges, akkor még jobban vigyorgott – Kit szedtél fel? William-et? Nevillet? – kis gondolkodás után – Ugye nem Nevillet? Csalódnék benned.
- Nem kötöm az orrodra!
- Ki van felül?
- Mi még nem… szóval érted…
- Oké, még nem dugtatok, de ha arra kerül a sor, ki lesz felül?
- Ő – jelentette ki Harry és szemernyi kétsége sem volt.
- És milyen?
- Hogy, hogy milyen?
- Szenvedélyes, hideg, erőteljes, kívánatos, sima bőrű? Gyorsan elveszi, amit akar, vagy sokat foglalkozik veled? Hosszan ölel, vagy a falhoz szorít és megragad? Oh… vagy tapasztalatlan és totojázós? Esetleg… esetleg… Öcsém! Arra még nem is gondoltam, mi van, ha az egyik csajt cserkészted be. Közülük csak Nell és Hermione nyeregbepattanós fajta. Ugye nem csaj?
- Mi? Nem, nem lány! Hermione meg a legkevésbé! Bakker! Most egy hétig nem tudok majd aludni ettől a gondolattól.
- Az a te bajod, de nekem még nem válaszoltál. Szóval, egy helyes pasi és…?
- Nincs vele semmi gond – közölte Harry és úgy elpirult, hogy az még a sötétben is nyilvánvalóvá vált.
- Szóval szenvedélyes… - közölte elégedetten az indiai fiú – Ha ilyen nagyszerű, mégis mit akarsz tőlem kérdezni? Úgy is megtanít majd mindenre. Bevezet a testi szerelem rejtelmeibe… - suttogta sejtelmesen.
- De mégis milyen? 
- Alul lenni?
Harry bólintott, az indiai fiú, pedig hátrébb húzódott tőle és a sarkára ült.
- Egyezzünk meg oké? Elmondok neked bármit, ha szemtől szemben közlöd Dracoval, hogy van valakid és fikarcnyit sem érdekel.
- Nagyon jól tudja, hogy nem akarok tőle semmit.
- Az agya tudja, de az infó még nem jutott el a farkáig! – fortyant fel.
- Rendben – húzta a száját Harry – de akkor kimerítő válaszokat kapok.
- Oh, abban nem lesz hiba… - tért vissza a kéjes vigyor Surya arcára.

Harry zakatoló és vöröslő fejjel lépett ki a bokrok közül. Surya beszámolói valóban kimerítőek voltak, kissé talán túlzottan is…
Azok után, amiket Malfoyról mondott, meg a fürge kis ujjairól… már attól is lángra gyulladt az arca, ha csak rágondolt, hogy a szőkeség szemébe kell néznie. De ígéret szép szó…
Morcosan belerúgott egy fadarabba és elkívánta a fenébe a közmondásokat, meg a saját nyüves adott szavát.
Draco és Hermione egy sátoron osztozott. A kis görényt már nem látta a tűz mellett, de a lány még ott ücsörgött. Nagyon úgy festett, hogy Nellel és Nyuszival együtt elpilledt.
Tökéletes alkalom kínálkozott, hogy elkapja Dracót és pát perc alatt lerendezze vele a dolgokat. Sóhajtva vette hát az irányt a ficsúr sátra felé.
Pár perc múlva Surya is kilépett a dzsindzsásból. Igazán elégedett volt magával. Vigyorogva morzsolgatott egy illatos levelet az ujjai között és szórakozottan rugdosta a lába elé kerülő fűcsomókat. 
Ha jól számolta… - márpedig számolni mindig is jól tudott – akkor pár órán belül már Malfoy sátrában múlathatja az időt. Elrendezettnek érezte a dolgokat, de furdalta a kíváncsiság. Látni akarta a szőkeség arcát, amikor kiderül, hogy valaki más kapja meg Potter feszes kis fenekét.
Dacolva a milliónyi bogárral és szúrós fűvel, a sátrak mögé settenkedett. Már korábban kifigyelte, hogy a tűz fénye átvilágítja őket, így aztán ha az arcát nem is, de az árnyékát legalább láthatta. Egy-egy mozdulat néha többet mond, mint a szavak.
Elhelyezkedett hát és várt. Látta, ahogy Draco keresgél valamit a saját hátizsákjában, néha megigazgatja a haját és vállvonogatva dobál hátra dolgokat.
Egy másik alak - kócos fejéből ítélve Potter – csatlakozott hozzá. Surya elégedett vigyorra húzta ajkait és igyekezett figyelmen kívül hagyni a lábára kúszó hangyákat.
Draco megragadta Pottert és magára rántotta.
Az indiai fiú várta a hatást, várta, hogy Harry majd felpattan és bemos egyet Malfoynak, vagy legalább fékevesztett tempóban távozik a sátorból, de az árnyékok nem mozdultak többet.
Potter hosszú percekig csak feküdt a szőkeségen. Úgy tűnt, mintha kalimpálnának valamit a karjukkal, de nem mozdultak egymásról.
Surya leült. Bogarak másztak fel a lábán, denevérek köröztek a feje felett, ágak nyomódtak a veséjébe, egy császárkóró bökte a fenekét és ő csak ült a nyüves bokorban leesett állal.
- Erre még rákúrsz Potter!