Borosta a tüll alatt /9

Cím: Borosta a tüll alatt
fejezet: 9.
fandom: Harry Potter 
korhatár: 18
műf.: humor, kaland- akció, AU, snarry, nonmagic
Figyelmeztetés: crossover, AU, snarry
Tartalom:  Draco Malfoy, és Harry Potter ugyan arra a sorsra jut, mikor "megbizonyosodik" róluk, hogy homoszexuálisok. Egy átvelőtáborba kerülnek, ahol az ördögi táborvezető, és Max a reggeli tornákat vezető szadista sanyargatja őket, és társaikat. A felmentősereg, (ha nem is egyértelműen) pedig a morcos tábori szakács, aki ittas vezetés okán közmunkára ítéltetett, így mellettük kell robotolnia három teljes hétig.





Vannak találkozások, amik megváltoztathatják a világot.
Ilyen volt az ősember és a tűz, Newton és az alma, az első bringás és az országút…
Nos, Perselus Piton találkozása a körfűrésszel talán nem volt annyira egetrengető, mint ezek, de mindenképp megváltoztatott egy-két dolgot.
Elsősorban zaklatott hősünk lelkiállapotát lényegesen feljavította. Másodsorban elindított egy olyan apokaliptikus eseménysort, aminek a vége Hopkins asszony totális földbetiprása, egy igazi orgia, és egy abszolút lehetetlen esküvő lett.
Persze, ne szaladjunk ennyire előre…

Perselus ingerült volt. Nem is akármennyire! A kastélyban elcsattant csók óta Harry Potter mindenhol ott volt… a bögréje fölött figyelte reggel, belebotlott az udvaron, „véletlenül” végigsimította a kezét, mikor ebédkor leadta a koszos tányérokat, és ha mindez még nem borította volna ki eléggé, még az álmaiban is felbukkant egy pimaszul villogó zöld szempár.
Pincéje magányában minden bizonnyal jobban tudta volna kezelni a helyzetet. Egy korty whisky, egy forró fürdő és egy kellemes könyv… másnap reggelre Harry Potter tényleg nem lett volna más, mint egy bosszantó kis folt a perifériája szélén.
Egy táborban viszont nincs lehetőség forró fürdőt venni, egy jó ital pedig csak álomkép lehet.
Mikor két krumpli módszeres meggyilkolása közben végiggondolta a dolgokat, rá kellett jönnie, hogy csak saját magát hibáztathatja a történtekért.
Ellökhette volna magától, amikor olyan esetlenül a szájára szorította a sajátját. Megfoghatta volna a vállainál, és a falhoz kenhette volna azt az ostoba kis mitugrászt.
De ehelyett mit tett? Úgy viselkedett, mint egy kiéhezett pedofil… és a francba is…rohadtul élvezte!
A fejében kuncogó elégedett hangocska is erről biztosította.
- Ugyan Piton! Régóta kijárt már neked a szórakozás! Mikor próbáltak meg utoljára leteperni? A rendőrségi fogdában? Az fele ilyen kellemes végkifejlettel sem kecsegtetett.
Ha morogva is, de kénytelen volt beismerni, hogy a hangnak igaza van. Legalább húsz éve nem volt olyan ember, aki csak úgy meg akarta csókolni.
Nem mintha kimondottan hiányát érezte volna a dolognak…
A konyha ablakán kinézve ismét megpillantotta Pottert, ahogy a nagydarab orosszal, meg Miss Mindentudóval rohan át az udvaron. A csorda többi tagja is követte őket, de Pitont lefoglalta, hogy elkapja Harry félénk pillantását, ami végigfutott a konyha, és az ebédlő épületén.
Nem volt több pár másodpercnél, de úgy tűnt, a fiú keres valakit, és ettől Pitonnak összeszorult az állkapcsa.
Megmarkolt egy kést, megperdült, és laza mozdulattal a konyha túlvégében lógó deszkák egyikébe hajította.
Kellett pár pillanat, mire észrevette a rezgő vágószerszám mellett ácsorgó Lockhartot.
A férfi szemei riadtan meredtek rá, az ádámcsutkája pedig úgy emelkedett, és süllyedt, mintha most látta volna meg a saját halálos ítéletét.
Mikor felmérte, hogy a szakács közelében épp nincs több kés, kis sóhajjal nyugtázta életben maradási esélyeinek növekedését.
- Már ne is haragudjon Mr. Piton. Nem hiszem, hogy bármelyik konyhán alkalmaznák, ha ennyire újszerűen bánik a konyhai eszközökkel! Én biztosan nem venném fel! De azért szép dobás volt…
- Elvétettem. – sziszegte a szakács.
Lockhart agyonhidratált homlokán megjelent pár verejtékcsepp, Perselus gyomrában az idegesség mellé pedig betársult némi elégedettség is.
- Miben segíthetek?
- Hátul a műhelyben elromlott a körfűrész. Nézze meg!
- És mit nézzek rajta? – húzta fel a szemöldökét Piton.
- Nem működik, és holnap délelőtt szükség lesz rá a fiúk foglalkozásán.
- Gondolja, hogy mivel tudok lasagne-t sütni, körfűrészt is javítok?
- Nem az én dolgom megjavítani! –replikázott a szőke híresség – Egyébként pedig el kellene beszélgetnünk az ételek zsírtartalmáról! Tegnap feta sajtot találtam a salátámban!
- Mivel görög saláta volt. – morogta Piton.
- Biztosan van olyan görög, amelyik nem ilyen hizlaló sajton él! Legközelebb az ő recepjeiket használja.
- Inkább megbeszélem a tehenekkel, hogy egyből zsírszegény tejet adjanak.
Lockhart tudta, hogy ez most valószínűleg sértés akart lenni, így inkább bele sem gondolt a dologba. Tartotta magát elég intelligensnek ahhoz, hogy ne vegyen magára minden kis semmiséget.
- Tökéletes! Azt hiszem megértettük egymást! A fűrészt pedig minél előbb nézze meg!
Azzal megfordult, és öntelt arccal kimasírozott a konyhából.
- Rémes, mekkora paraszt… - dünnyögte távozóban az orra alatt, és elégedetten kihúzta magát.
- Herélt kandisznó! – morogta Piton, majd megtörölte a kezeit, és elindult megkeresni a műhelyt.

A körfűrész merőben szokatlan tárgy volt Piton számára. Mindazonáltal eléggé egyszerű szerkezet ahhoz, hogy egy rövid mustra után tisztában legyen a működési mechanizmusával, és felfedezze a Lockhart által emlegetett működésképtelenség okát.
A bongyorhajú híresség egészen egyszerűen elfelejtette bedugni a konnektorba.
Ha nem lett volna ideges, Piton még el is vigyorodik, de így csak egy elégedett grimaszra futotta tőle.
Még sosem látott ilyen készüléket működés közben, így rövid gondolkodás után arra az elhatározásra jutott, hogy berúgja egy próbakörre.
A műhely egyik sarkában halomba rakott fadarabok sorakoztak, csupa olyasmi, amit az elmúlt hét folyamán vágattak össze a fiúkkal.
Megragadott egy méretes darabot, a fűrészhez lépett, és elfordította az oldalán lévő gombot.
A beindításkor keletkező hang leginkább egy halódó Wolksvagen utolsó hörgéséhez volt hasonlatos.
Ez a felismerés, Pitont vérszomjas vigyorra késztette.
Eszébe jutott az a végzetes éjszaka, ami miatt a táborba került. A totál részeg Lucius Malfoy, ahogy behanyatlik az anyósülésre, majd egy szolid „hű bazdmeg” felkiáltással lehányja a kárpitozást.
Piton sem volt éppen józan, ahhoz viszont épp eléggé tiszta, hogy e jelenet láttán a szőke arisztokrata lábára vágja a Wolksvagen ajtaját, majd a férfi rókabundájával terítse le az összegányolt üléshuzatot.
Persze, az sem lenne rossz, ha a fadarab helyett magát a szőkét vághatná apró darabokra, de azért az sem volt utolsó feszültséglevezető, ahogy a körfűrész vajként szelte a fahasábot. Illatos fűrészpor szállt a levegőben, Piton pedig újabb fadarabot ragadott magához.
Felettébb tipikus dolognak tűnik, de imádta a kocsiját. Külön-külön minden egyes darabját. Olyan volt, mint ő maga. Régi, kopott, zajos, makacs, de a legnagyobb lejtőknek is elszántan berregő motorral ugrott neki. Komoly sérelemként élte meg, mikor elvették a jogosítványát, és bár nem vezethette, de a kocsiban terjengő szagnak még az emlékétől is idegesen rángani kezdett a szeme.
Erre gondolva apró darabokra szeletelt még vagy nyolc rönköcskét.
Aztán jött a Potter téma…

Harry egész délelőtt nyugtalan volt. Vívódott rajta, elmondja-e Hermionénak mi történt közte és Piton között.
Látszott a lányon, hogy kíváncsi, de képes volt visszafogni magát addig, amíg Harry úgy nem dönt, hogy magától elmondja a dolgokat.
Egyébként is sejtette a történteket. A fiú gyanúsan csillogó szemei, a sebesre harapdált alsóajka, és álmodozó tekintete mindent elárult, amit csak tudni akart. Mégis jobb lett volna, ha Harry mondja el.
Várta, hogy mikor húzza majd félre valamelyik sarokba, de egészen ebédig nem mutatott rá hajlandóságot.
- Hermione! - vonta el a lányt a többiektől – Le kell lépnem egy kis időre. Gondolkodni.
- Oké! – bólintott – Bárki keres, a mosdóban vagy.
A lány kissé csalódott volt, de megértette, hogy nem muszáj mindent az ő fitos orrocskájára kötni.
- Pontosan! – vigyorodott el Harry.
Amíg Mione visszament a többiekhez, és elújságolta, hogy a fiúra rájött a szapora, addig ő elsunnyogott a konyha mögött, hogy keressen egy nyugalmas helyet, ahol elgondolkodhat.
A fiúműhely pont tökéletes lett volna erre a célra, viszont onnan serény fűrészelés zaja hallatszott ki.
Harry az ajkába harapott. Nyugalmas zugot találni egy ilyen helyen legalább olyan nehéz volt, mint parkolót szerezni egy Bon Jovi koncert előtt.
Gondolt rá, hogy beveszi magát az erdőbe, de mivel az éjszaka szemerkélt némi eső, egy sártenger közepén találta volna magát.
Némi hezitálás után lekucorodott a műhely oldalánál, átkarolta a térdeit, és rájuk támasztotta az állát.
Miközben a cipője orra körül ugrándozó szöcskéket figyelte, a környék zajait hallgatta, és megpróbálta kiüríteni a fejét.
Nem messze tőle, sejtelmesen susogtak a fák, bogarak neszeztek a fűben, madarak rikoltoztak… és valahol a műhelyben a fűrész zaja mellett, sátáni kacaj hangzott fel.
Harry zavartan kapta fel a fejét.
Semmi különösebb oka nem volt azt hinni, hogy odabennt Piton tartózkodik, de valami a lelke mélyén mégis azt súgta.
Sosem hallotta még a férfit kacagni. Ilyen ördögi módon pedig végképp nem.
A hátán minden apró szőrszál felágaskodott, de cseppet sem érezte kellemetlennek. A mélyhangú, karcos nevetés egy hihetetlenül szexi férfit sejtetett a fal mögött.
Piton nem volt ugyan egy tipikus szívtipró, de Harry kénytelen volt elismerni, hogy a kisugárzásában van valami… valami vonzó…
A nagy orra nevetségesen szigorúvá és keménnyé tette a vonásait, a szarkazmusa pedig néha egészen idegesítő volt. És a legfelháborítóbb tulajdonsága az, hogy vadítóan jól csókol… 
Hogy lehet utálni valakit, akinek a csókjától remegő pacnivá olvadsz?
Pedig semmit sem szeretett volna jobban annál, minthogy utálni tudja a férfit. Vagy legalább ódzkodhatna tőle!
Azonban minél többet gondolt rá, annál kevésbé akart távol maradni a pasastól. Önkéntelenül is kereste a szemével, beleszagolt a levegőbe mikor elment mellette, és az udvar minden pontjáról szemmel tartotta a konyhát.
A műhely bejáratához lopakodott, és bekukucskált a résnyire nyitott ajtón.
Odabenn egy derékig érő aprított fahalom mellett Piton állt, elégedett félmosolyra húzott ajkakkal.
Előtte veszettül berregett, és szikrákat hányt a körfűrész, ahogy megpróbálta áttolni rajta egy kalapács nyelét.
A fadarabokat még csak megértette volna, de azzal a ténnyel nem tudott mit kezdeni, hogy a férfi láthatólag nagy örömmel rövidítette meg a fanyelű szerszámokat.
legalább négy kalapácsnak, és szekercének sikerült már tönkretennie a fogóját és a mellé készített ép szerszámkupacból ítélve, nem akart megállni ennyinél.
Harry megtámaszkodott az ajtón, és előrébb dőlt, hogy jobban láthassa, mekkora pusztítást vitt végbe idáig a szakács. A fakupac teljes méretét így már tisztán láthatta, de nem sok ideje maradt szemrevételezni, mert az ajtó megadta magát a súlyának.
Szélesre tárult, és Harryt is magával rántotta. Egyszerűen beesett a műhelybe.
Piton ugyan eléggé el volt foglalva ördögi pusztító tevékenységével, de cseppet sem volt süket. Azonnal leállította a körfűrészt, és a szemüvegét igazgató kamasz elé lépett.
- Potter! Gondolhattam volna… Mi a fenét keres maga itt?
Harry felpislogott a szakácsra, és pimasz vigyorra húzta a száját.
- Nem bírok meglenni maga nélkül!
A férfi elfintorodott.
- Kénytelen vagyok megállapítani, hogy maga még mindig idióta.
- Gondolom, mert ismeri a saját fajtáját.
- Ezzel arra akar célozni, hogy én is gyengeelméjű volnék?
Harry, Piton elfelhősödő arcára tekintett, majd az orra előtt gyanúsan megcsikorduló cipőjére, és úgy döntött, jobb ha ebben a helyzetben nem pimaszkodik többet. Majd ha felállt folytatja…
- Nem. Csak hülyeségeket dumálok össze vissza.
- Az magánál normális.
A szakács nyugodtan végignézte, ahogy a fiú felkecmereg, és leráz magáról egy adagnyi faforgácsot.
- Rengeteg dolgom van. Értékelném, ha most távozna.
- És gondolom jó lenne, ha nem szólnék róla, hogy épp tönkreteszi a szerszámkészletet.
- Felőlem beszámolhatsz róla Potter. Persze, akkor számolnod kell a következményekkel is.
Harry a szakácsra meredt, és utánozta annak „fél szemöldököm megemelem, és nagyon szarkasztikusan nézek” mozdulatsorát.
Mikor elszakadt a többiektől, azt azért tette, mert ki akarta üríteni a fejét, elfelejteni a múlt délutánt. de hogy összeakadt Pitonnal hirtelen felötlött benne a vágy, hogy felcukkolja.
Mivel a családja kitette a szűrét, a testi fenyítést pedig megszokta, nincs olyan szadista módszer a világon amivel a férfi el tudná tántorítani.
- Mifélékkel?
Perselus arcizmai alig érezhetően megvonaglottak.
A pimasz kölyök packázik vele!
És sokkal kívánatosabb, amikor villog a szeme… - suttogta a hangocska a fejében.
A férfi kivételesen egyet értett vele, azonban annyit még hozzátett, hogy Potter akkor érné el szexuális vonzereje csúcsát, ha megnémulna.
- Gondolom, alapos oka van rá, hogy itt maradt, és nem épp a tábor túloldalán vackolja el magát abban a reményben, hogy elfelejtem a feleselését.
- Miért rövidíti meg a kalapácsok nyelét?
- Úgy tűnik, sokadszorra kell felvilágosítanom, hogy egynémely dolgokat nem egészséges tudni.
Harry elgondolkodva szemrevételezte a fűrészt.
- Ugyanannyira utálja Hopkins asszonyt, amennyire mi. Igaz?
- A gondolatmenete igencsak csapongó Mr. Potter. Várom mire akar kilyukadni…
- Elintézte, hogy elmehessünk Dumbledore bulijára, kalapácsokat tesz tönkre, nem jelentette, mikor megtalált a szekrényében… és ha jól sejtem, akkor Neville-t is maga engedte ki, hogy megszökhessen.
Piton összefűzte kezeit a mellkasán, és várakozásteljesen felvonta a szemöldökét.
- Még mindig várok Potter! És kezd fogyni a türelmem…
- Azért rongál szerszámokat, mert szabotálni akarja a holnapi programot?
- Gratulálok! Azt szűrte le, hogy a morcos külsőm mögött egy imádnivalóan gyerekbarát férfi vagyok, aki gerillaakciók keretében próbálja megvédeni magukat? Gondolom, azt is lejátszotta a kis fejében, hogy a viselkedésem csak álca, és alig bírom megállni, hogy a karjaimba kapjam, megcsókoljam, és táncolni vigyem a szivárvány tövébe.
Harry nem mert bólintani.
- Nagyjából…
- Akkor iszonyatosat téved Potter! Nem vagyok kedves. Ami azt illeti, hihetetlenül gonosz vagyok, és egyetlen ujjammal nyolcféleképpen tudnám megölni.
- Nekem nem tűnik olyan rémesnek. 
Perselus felhorkantott.
- Szóval nem fél tőlem?
- Nem.
Harry szinte nem is látta mikor mozdult a férfi, csak arra ocsúdott fel, hogy a hátán fekszik, a kezei a feje fölött egymáshoz szorítva, a lábai pedig csapdába estek.
Piton a mellkasára nehezedett, és közel hajolt hozzá.
A fiú látóterét egészen kitöltötték a szakács szurokszín szemei. Érezte ajkán a férfi lélegzetét, a szívverését, és az arcába hulló fekete tincseinek simítását.
- Nem vagyok a testi megfélemlítés híve Mr. Potter, de kezd egy kissé elegem lenni magából! Követ… Bámul… Idegesít!
Harry határozatlanul tátogott. A férfi közelsége elevenen visszaidézte azt az egy csókot, amin osztoztak. Valahol, a lelke mélyén reménykedett benne, hogy ha eléggé felcukkolja a férfit, akkor majd megismétlődik, de Piton szemeiben olyan veszedelmes fény lüktetett, hogy úgy tűnt előbb harapja ketté a torkát, mintsem megkívánja.
- Mégis mit tegyek magával, hogy végre békében hagyjon és visszarohanjon a társaihoz? Nagy hiba volt, hogy nem jelentettem Miss Hopkinsnak, mikor a szekrényben kuksolt. Most egy problémával kevesebb lenne az életemben.
- Szóval már gond vagyok? Gondolom, akkor ez azt jelenti, hogy foglalkozik velem?
- Kénytelen vagyok.
- Hú. Azt hiszem megtiszteltetésnek veszem.
- Megtenné, hogy befogja a száját?
- Fogja be maga! Én épp mással vagyok elfoglalva!
- Mivel ha szabad tudnom? – hökkent meg Piton.
Elég nehezen tudta elképzelni, hogy, hogyan lehet elfoglalt valaki, akit épp a földhöz szögezve tartanak sakkban.
- Próbálok kiszabadulni egy elmebeteg szexuális zaklató karmaiból.
- Ismét nincs tisztában azzal amit beszél.
- Mert? Nincs igazam?
- Amennyiben elmebeteg lennék, már leharaptam volna a fülét.
- Tehát a szexuális zaklatót nem tagadja?
- Ugyan Potter! Annak még a közelében sem vagyok.
- Pedig szerintem igen! Ez már zaklatás!
Piton kezdett komolyan ingerült lenni.
- Nem ez még nem az! De amennyiben igényt tart rá, pusztán tanulmányi szempontból szemléltetem magának, milyen egy igazi szexuális zaklatás.
Harry alig tudta visszafojtani az arcára kívánkozó vigyort.
- Rendben. Ha pusztán tanulmányi szempontból…
- Abból –értett egyet Piton – Hogy legközelebb tudja mit beszél, mikor ilyesmivel vádol.
- De csak hogy értsem ugye?
- Természetesen…