Borosta a tüll alatt /6

Cím: Borosta a tüll alatt
fejezet: 6.
fandom: Harry Potter 
korhatár: 18
műf.: humor, kaland- akció, AU, snarry, nonmagic
Figyelmeztetés: crossover, AU, snarry
Tartalom:  Draco Malfoy, és Harry Potter ugyan arra a sorsra jut, mikor "megbizonyosodik" róluk, hogy homoszexuálisok. Egy átvelőtáborba kerülnek, ahol az ördögi táborvezető, és Max a reggeli tornákat vezető szadista sanyargatja őket, és társaikat. A felmentősereg, (ha nem is egyértelműen) pedig a morcos tábori szakács, aki ittas vezetés okán közmunkára ítéltetett, így mellettük kell robotolnia három teljes hétig.





- Fantasztikus!
- Mármint?
Harry a hátán feküdt az egyik kereveten, és kimerülten szuszogott. 
Hermione mellette tespedt, kezei közt egy pohár koktéllal és egy fürt szőlővel.
- Mindig így képzeltem el a paradicsomot.
- Félmeztelen pincérekkel, és visító punkbandával?
A kócos lány elmosolyodott, és egy kiszámított mozdulattal csábosan hátradobta a haját. A pincér, akit már percek óta bámult, rákacsintott, és kihúzta magát, ezzel megtáncoltatva izmait bronzszín bőre alatt. 
Egyértelmű, néma társalgást folytattak.
- Hát, lehet, hogy a Walpurgis lányait kihagynám, de különben nem rossz.
- Egész éjjel azt a fickót bámulod?.
- És ő viszont engem – mosolygott Hermione, majd a fürt végéről leharapott egy szem szőlőt.
- Már akartam kérdezni… Miért kerültél ide?
A lány arcáról rögtön lelohadt a mosoly, a homlokán összeszaladt pár ránc, majd azonnal ki is simult, mikor újra a pincérre tévedt a tekintete.
- A szüleim nem tudják, hogy itt vagyok. Elutaztak két hónapra Velencébe. Második nászút… a nagyanyámhoz kellett mennem. 
- Ő küldött ide? – Harry elképzelése szerint a nagyanyák alapból jóságos természetűek, olyasfélék, mint a lekvárosüvegeken mosolygó pirospozsgás vénasszonyok, így aztán nehezen tudta elképzelni a Hermione helyzetét.
- Kifogásolta, hogy nincs barátom – sóhajtott -, szerinte, az a lány, akinek 16 éves korára nincs minden ujjára egy udvarlója, az vagy leszbikus, vagy bűn ronda – azzal Harryre mosolygott. – Én, pedig már elmúltam annyi.
- Szerintem csinos vagy.
- Mondja ezt egy meleg fiú! – vigyorodott el erőltetetten, de a szemei őszintén csillogtak a bóktól. - Igazából minden időmet lefoglalta a tanulás. Semmi bajom a férfiakkal, csak nem volt rájuk időm… hát, a nagyi most csinált épp eleget – tárta szét karjait.
- Nem hiszem, hogy itt lenne esélyed párt találni.
- Hát… neked kétségeid vannak magaddal szemben, Williamról feltételezik, hogy lefeküdt Nellel. Talán mégsem olyan egyértelműek a dolgok.
- William tutira lefeküdt az orosszal – vigyorgott a fiú, és oldalra fordult a kereveten.
Valahonnan a bútor lábai alól előhalászott egy Martinis poharat, majd szomorú arccal konstatálta annak ürességét.

Draco várt. Türelmesen. Mióta Harry, és a kócos rettenet kibontakoztak a tömegből, végig követte őket. Fától-fáig, borozgató csoporttól-hullarészeg szingliig, osonva haladt a nyomukban. 
A párocska leheveredett a nagy bulival szomszédos kisebb, csendesebb tisztásra és lassan úgy tűnt, hogy a poharukból elapad az alkohol.
Harry kicsit sokáig húzta az agyát. Nem állt szándékában megerőszakolni, vagy ilyesmi, de mi gond adódhatna abból, ha kissé feloldja a gátlásait?
A fekete hajú, zavartan csavargatta koszorúja egyik borostyánlevelét, és Hermione szavait hallgatta. Úgy tűnt, nagyon koncentrál, mert időközben alig ivott, végül, pedig a kerevet alá rejtette a poharát.
Draco szitkozódott, és összecsikorgatta a fogait. A terve tökéletes volt, minden csak azon a nyomorult időzítésen állt, vagy bukott!
A gyűrűjében rejtegetett fehér porocskát eddig még sosem kellett használnia. Látta már, az anyja hogyan alkalmazza vonakodó szeretőin, de neki még soha nem volt rá szüksége, meg persze félt is tőle egy kissé… 
A fehér „izét”, a Denem Corporation fejlesztette ki a hadsereg számára. Vallatásokhoz használták. Az alany minden gátlását sutba dobja tőle, így a nyelvén is megoldódik a zár. Keresett termékük volt, bár az orosz eladások némiképp visszaszorultak, amikor egy bemutató során az egyik tiszthelyettes lerohanta Vasziljevics tábornokot, és egy szenvedélyes csókban részesítette. Draco rémálmaiban néha látta a jelenetet, és ez eddig, eléggé határozott visszatartó erőnek bizonyult… Eddig!
Mikor Harry újra kézbe vette a poharát, és megbizonyosodott annak ürességéről, Malfoy elérkezettnek látta az időt a cselekvésre.
Kezében két teli pohárral kilejtett a fák mögül, és megpróbálta a lehető legártatlanabb arcát elővarázsolni.

- Harry! Hermione! Hát itt vagytok?!
Potter arcán átcsapott egy enyhe pánikhullám, a lány, pedig határozottan elfintorodott.
- Mit akarsz Malfoy?
- Egy hölgy nem lehet ennyire elutasító egy ilyen gyönyörű estén!
A kezében tartott poharak egyikét a lánynak nyújtotta, a másikat pedig Harrynek. 
Mindkettő azonnal kapott utána, mintha már Draco látványa is az ivásra ösztökélte volna őket.
A szőkeség letelepedett Harry kerevetének szélére, és elégedetten szemlélte, ahogy a fiú nagyokat kortyolt az italból.
- Finom?
- Isteni! – ült fel a fiú, és elégedetten megnyalta a szája szélét.
- Tényleg az – nyugtázta Hermione –, bár, ez tőled elvárható.
- Mi van?
- Gazdag vagy.
- És akkor értenem kell a piákhoz?
A lány kissé határozatlanul bólintott, majd ismét kortyolt. 
- Akkor biztosan tudok zongorázni, teniszezem, éjjel-nappal bort kóstolok, meghúztam az összes szobalányt, és aranyporral ápolom a bőröm?
Hermione vigyorgott, valószínűleg az elfogyasztott alkoholmennyiség hatására, de határozottan kezdte élvezni ezt a párbeszédet.
- Én ilyet nem mondtam. Amúgy mennyi igaz belőle?
- Hát, zongorázni nem tudok, hegedülök, a bort nem kedvelem…
- De a szobalányok megvoltak?
Draco sejtelmesen mosolygott, és ettől kivételesen vonzónak tűnt. Hermione igyekezett elnézni mellette, és a tekintetével becserkészni a pincérfiút, de az épp valahol máshol járt. Kénytelen volt ismét a szőkeségre fordítani a tekintetét, és egyszersmind kénytelen volt beismerni magának, hogy a fiú tógában, és saruban legalább annyira vonzó, mint amennyire a görög istenek lehettek hajdanán.
- Tudod Malfoy… te nem is vagy olyan ronda – közölte alkoholos meggyőződéssel.
A szőkeség elégedetten elvigyorodott. 
Mindkét pohárba tett abból a bizonyos porból, mert nem tudhatta, bíznak-e benne annyira, hogy azt a kelyhet vegyék el, amit feléjük nyújt. Szerencsére pár ital után Harryékben nem tengett túl az üldözési mánia.
- Igazából még tetszenél is… de te olyan… olyan... börtön bikája típus vagy.
- Jaja Draco… - bólogatott a fekete hajú is, és egy picit megingott ültében.
- Ezt kifejtenétek bővebben?
Hermione nagy levegőt vett, és kényelmesebb pózba helyezkedett. Valamiért furcsán örvénylett körülötte a világ, úgyhogy egy szuszra felhajtotta maradék italát.
- Ez a hely olyan, mint valami laza fogda… mint egy rácsos ablakú kollégium. Minden dutyiban van valami kanos marha, akitől mindenki félti a seggét.
- Szerinted, én egy szexuális ragadozó vagyok?
- Nem… szerintem egy kanos marha vagy! – vigyorgott a lány, majd letette a poharát. – Azt hiszem magatokra hagylak benneteket. Találtam valakit, aki nem csak szexi, de még esélyem is lehet nála… imádom az izmos testű férfiakat! – ezen a kijelentésén kissé elgondolkodott –, és teszek rá, hogy a szteroidoktól mennyire mentek össze a heréik!
Harry kiköpött egy kortyot, a koktélból és zavartan pislogott a kócos lányra. Mione azonban már egyáltalán nem foglalkozott vele. Kecses léptekkel szelte át a tisztást, igaz, a kereveteket némileg imbolyogva kerülgette, de ez nem jelentett visszaesést a személyes varázsa szempontjából. Harry egészen biztos volt benne, hogy az éjszaka jól fog alakulni a számára. Draco ellenben arról volt meggyőződve, hogy a lány az egyik kereveten végzi, hangosan horkolva és bájos nyálpatakot csorgatva a szája szélén.
Amint a lány távozott, ideje volt, hogy Malfoy végre szíve választottjára koncentráljon.
Azért gondolta megvárja, amíg a maradék ital is eltűnik Harry torkában.
Szóval tartotta, elterelte a figyelmét és nem kellett hozzá sok idő, a fekete hajú is gyanúsan kezdett kilengeni oldalirányban.
- Melegem van… 
- Tényleg?
- Ez a tóga izé túl sok anyagból áll… neked nem meleg?
- Egy kicsit – vigyorgott a szőkeség.
- Nem lesz gond abból, hogy itt vagyunk, és a csapat nagy része tökrészeg? Láttam Nevillet, amint épp egy tölgy alatt hányt.
- Tölgy? – húzta össze a szemöldökeit Malfoy.
Sosem gondolta volna, hogy a fiúnak a biológia a hobbija.
- Szereted a fákat?
- Tököm a fákba!
- Akkor honnan tudtad milyen?
Harry elgondolkodni látszott, bár úgy tűnt, ez már nem egyszerű feladat a számára. A tekintete fókuszálatlanná vált, az ajkai, pedig hitetlenkedő mosolyra húzódtak. 
Épp átélte élete első hallucinogén élményét…
Ha nem saját két szemével látja, nem hitte volna el, hogy Malfoy képes ragyogni. Márpedig a szőkeség bőrének minden kis centimétere fénylett, akár a csillagok.
- Malfoy csillog a bőröd! – bizonytalanul, óvatosan végigsimított Draco arcán, és amikor visszahúzta a kezét, meglepetten látta, hogy a „ragyogás” ragadós – Már nekem is!
A szőkeség elé tolta a kezét, de hiába várta annak meghökkenését, csak egy számító félmosolyt kapott válaszul.
- Tetszik Harry? Akarod, hogy a tiéd is csillogjon?
A kócos fiú zavartan tapogatta végig Malfoy arcát, és karját. Próbálta megállni, hogy a bőréhez dörzsölje magát, és még többet lopjon a delejes fénycsodából.
- Azt hiszem… igen… 
Draco felsegítette a kerevetről, és gyengéden végigsimított az arcán. Harry nem húzódott el az érintéstől. Az őt kényeztető tenyérhez simult, elégedett arckifejezése, pedig vetekedett egy doromboló macskáéval.
Hagyta, hogy a szőkeség magához húzza, és megcsókolja. Igazából nem is figyelt arra, mi történik, teljesen lekötötte a figyelmét, hogy a fiú csillogó bőrét, és szemeit bámulja.
Draco, pedig lassan, de számítóan haladt előre a tervezett úton. 
A dolog nem volt éppenséggel annyira kielégítő, mintha Harry igazán megadta volna magát neki, de ez az apróság már nem állhatta útját.
Élvezettel futtatta kezeit a fekete hajú derekán, és semmi ellenállásba nem ütközött.
- Harry… én bármit megadhatok neked!
A fiú csillogó, zöld szemekkel nézett fel rá, csókra hívón kipirult ajkakkal, és határozottan bólintott.
- Mit szeretnél Harry? Mit szeretnél a legjobban?
A smaragd szemek boldogan ragyogtak fel a kérdésre. 
Draco fejében előre lejátszódott már ez a pillanat. Az elképzeléseiben szerepeltek a „Téged akarlak…” az „Oh Draco…” és a „Hogy újra megcsókolj…” kezdetű válaszok.
Harry fejében viszont az elmúlt éjszakák jártak, Surya idegesítő zihálása a sötétben, a fáradt ébredések, és a megrontása miatti félelem.
- A vájlingot!
Draco megragadta a vállait kétoldalt, és eltolta kissé, hogy alaposan megnézhesse magának.
- Kifejtenéd ezt bővebben is édesem?
- Konyha, – alsószekrény, - a teknő és a pók között… - vájling.
A szőkeség reményvesztetten koccintotta homlokát Harryéhez. Belebámult annak hatalmas, csillogó íriszébe, és rohadtul elveszettnek érezte magát. Úgy fest, hogy Potter képtelen észrevenni, mint is igyekszik épp elérni.
- Mondd, voltál már valaha férfival?
- Nem.
- És mit gondolsz róla? Kipróbálnád milyen?
Harry egy pillanatig elgondolkodni látszott, de a beadott szer már győzedelmeskedett felette, így végül az bukott ki a száján, ami először eszébe jutott.
- Kipróbálnám. Nem hiszem, hogy olyan rossz lenne. Surya legalábbis élvezi a dolgot.
Draco elégedetten elvigyorodott. Harry határozatlan, és tapasztalatlan. Valószínűleg félt. Mi más oka lehetett volna, hogy még nem adta meg magát ellenállhatatlan varázsának.
- Akkor, mi lenne, ha most itt hagynánk ezt a bulit, és…
- Bedugnád a kukidat a fenekembe?
- Igen Potter – sziszegte –, szándékomban áll! De nem tudnád valahogy másképp nevezni?
- Farok, pénisz, hímtag, fallosz, kékeres… Melyik áll legközelebb a szívedhez?
- Oké, vedd úgy, hogy nem kértem semmit!
- Nem nagyon értem, hogy is megy ez. Szerintem az a lyuk túl szűk ahhoz, hogy bármit is beledugdossanak! – Harry egészen tanácstalannak látszott.
A szőkeségnek nem igazán volt kedve ott helyben szexuális felvilágosítást tartani, viszont elég visszás helyzetet eredményezhetett volna, ha anélkül kezd el tapogatózni Potter nyílása felé, hogy az tudná mit is akar. 
- Mielőtt kicsi Malfoy akcióba lendülne, hidd el, gondoskodom róla, hogy beférjen…
- Kicsi Malfoy? – nevetett fel Harry – Tudtad, hogy Neville is kicsi Neville-nek hívja? Azt hittem semmi közös nincs bennetek!  
Draco erre összecsikorgatta a fogait. Ez a „kimondom, ami a szívemen” dolog mégsem olyan szórakoztató, mint gondolta.
- Mi lenne, ha befognád, és végre nekiesnénk a dolog élvezetesebb részének!?
Újabb csókra húzta magához a fekete hajút, az, pedig engedelmesen simult hozzá.
Nem értette a szőkeség mitől ragyog ennyire, azt sem, hogy továbbra is miért akarja beledörgölni a saját bőrébe az aranyos csillogást, de abban azonban egészen biztos volt, hogy akárminek is hívja a farkát Draco, soha nem engedi a feneke közelébe.
- Nem dugod belém kicsi Malfoyt!
Draco megragadta a karját, és a fák közé ráncigálta a határozatlanul imbolygó fiút.
- Mi nem tetszik rajtam Potter?
- Egy kanos marha vagy! Ki akarná veled átélni az elsőt?
- Sokan akarták már! Rohadt válogatós vagy igaz? A legjobb pasi vagyok közel, s távol! Emellett azt hiszem roppant türelmes is voltam veled!
- Nem!.
- Nem? Lockhart jobban tetszik? Netán a Pitbullal akarsz játszani?
Harry készült valami csípős válasszal, istenigazából meg akarta mondani a magáét, de Malfoy csillogó arca kezdett elhomályosulni a szemei előtt. 
Először csak a kontúrok vesztek el, majd a ragyogás kezdte bántani a szemét. Érezte, hogy a lába megbicsaklik alatta, és a világ egyszer csak kavarogni kezdett.
Látta, hogy a fényárban úszó szőkeség fölé hajol, és megpróbálja felrázni, Harry azonban nem akart feltápászkodni. Zavartan kalimpált karjaival, és mormogott az orra alatt.
- Menj a francba Draco! Soha nem kerülsz a seggem közelébe!
- Teszek a seggedre! Jól érzed magad? Sápadt vagy. Harry jól vagy? Harry!
A fiú nem válaszolt, helyette idült mosoly terült szét az arcán, és abbahagyta a kalimpálást.
- Bazd meg Potter, ne most halj meg nekem! Hova raknám a hulládat?
Harry résnyire nyitott szemmel pislogott fel a Dracoból áradó fényességre. Furcsa surrogó robajt hallott jobb felől, és az eddig ragyogó alakot fekete vihar ragadta el a feje fölül. A sötétség felette maradt, hosszú ujjakkal finoman tapogatta, vizsgálta, és mérgesen dörmögött.
Ugyan Harry nem látta, de tisztán hallotta, ahogy Draco Malfoy éktelenül káromkodva talpra kecmergett mellette.
Mikor Perselus megérkezett úgy söpörte félre, mint valami hurrikán, és kis híja volt, hogy egy fához nem csapta.
- Mit adott neki?
- Honnan veszi, hogy én voltam?
- Mit adott neki?!
A fiú elfintorodott, lehúzta gyűrűjét, ami a port rejtette, és Piton horgas orra alá dugta.
- Csak azt, amit az anyám is használ.
Perselus egyből tudta miről van szó. Nem egyszer kellett kezelnie Lucius rémes fejfájását, és sajgó farpofáit. A sajgó fenék inkább tartozott Narcissa szexuális életének mellékhatásai közé, mint a fehér por következményei közé, ez azonban nem zavarta Luciust abban, hogy kínos kis sérüléseit ne Pitonnal kezeltesse.
- Hogy van Potter?
Harry idülten vigyorgott a felette térdelő fekete alakra.
- Nem szedtem elég hagymát? – tudakolta kissé akadozva.
Draco idegesen elhúzta a száját.
- Egész este hülyeségeket beszél.
- Kétlem, és még ha azt is tenné, akkor is jobb lenne, ha maga befogná a száját! – mondta Piton, közben, pedig Potter pupilláit vizsgálta. – Elviszem, maga meg szedje össze a többieket!
A szőkeség készségesen bólintott, és sietve iszkolt tova. Annyira igyekezett eltűnni a színről, hogy csak percek múlva ütött szöget fejében a gondolat, mit is keresett Piton az erdőben.
Perselus eközben felnyalábolta Harryt, a hátára vette és próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a teljesen elszállt tinédzser megpróbálta a nyakába fojtani magát.
- Kapaszkodjon Potter!
Piton nem akart több szót pazarolni erre az egészre. Másnap majd elkapja Dracot, és olyan fejmosásban részesíti, amiben a tulajdon apja sem tudná.
Draco sok marhaságot csinált már élete folyamán, de az ilyesmi mégis meglepő volt tőle.
Perselus nem volt biztos benne, hogy ezt el kéne mesélnie Luciusnak.
Vele ellentétben Harry nem volt éppen szótlan hangulatban.
- Az ott egy nyírfa. Az is egy nyírfa. Láttam ma egy tölgyet is!
- Értékelném Potter, ha nem akarna felvilágosítani a helyi növényvilágról!
- Maga mondta, hogy jobban oda kéne figyelnem a környezetemre. Csak megpróbálom teljesíteni.
- Azt nem mondtam, hogy kommentálja is a próbálkozásait.
- Draco beadott nekem valamit ugye? – kérdezte Harry némi gondolkodás után.
Perselus horkantott, és előhalászta a zseblámpáját. Lassan kiértek a party lámpáinak fényköréből, és a sötét erdő egy cseppet sem volt kellemes hely.
- Örülök, hogy végre eljutott a tudatáig.
- „Örülök, hogy végre eljutott a tudatáig.” – utánozta a szakácsot. – Maga mindig ilyen karótnyelt? 
- Akarja, hogy véletlenül leejtsem?
- Tévedtem. Maga mégsem karónyelt, csak egyedi a humora – vigyorgott.
- Mr. Malfoy… - nem igazán volt kedve kérdezősködni, de ezt, muszáj volt feltennie –, erőszakoskodott magával?
Harry prüszkölve felnevetett és egészen Piton hátához préselte magát.
- Nem. A pénisze elnevezéséről beszélgettünk. Nem tetszett neki, hogy nem akarok lefeküdni vele, és felvilágosított…
- Köszönöm! Ennyi részlet számomra bőven elég lesz.
- Azt hitte, azért nem akarom vele csinálni, mert nem tartom elég jó pasinak.
- Potter! Fogja be! – morgott Piton.