Borosta a tüll alatt /14

Cím: Borosta a tüll alatt
fejezet: 14.
fandom: Harry Potter 
korhatár: 18
műf.: humor, kaland- akció, AU, snarry, nonmagic
Figyelmeztetés: crossover, AU, snarry
Tartalom:  Draco Malfoy, és Harry Potter ugyan arra a sorsra jut, mikor "megbizonyosodik" róluk, hogy homoszexuálisok. Egy átvelőtáborba kerülnek, ahol az ördögi táborvezető, és Max a reggeli tornákat vezető szadista sanyargatja őket, és társaikat. A felmentősereg, (ha nem is egyértelműen) pedig a morcos tábori szakács, aki ittas vezetés okán közmunkára ítéltetett, így mellettük kell robotolnia három teljes hétig.




Harry iszonyúan rosszul érezte magát. Az elmúlt éjszaka, több idióta rémálommal is felért egyszerre.Először Surya oktatása, aztán az a látogatás Malfoynál… 
Mire kiszabadult abból a rohadt sátorból, addigra Hermione elfáradt a tűz mellett és kényelmesen befészkelte magát Nyuszi mellé, Harry helyére. Susanna ügyelt rájuk, így ha el akarta kerülni a kínos magyarázkodást, kénytelen volt bekéredzkedni William sátrába. Perselussal egyetlen röpke pásztorórát sem sikerült eltöltenie, mert a rózsaszín túltengésben szenvedő Susanna megivott egy egész termosznyi extra erős kávét, és bevállalta helyette is az őrséget. 
Perselus tehát a sátrában pihengetett, és sem neki, sem másnak nem volt esélye, hogy észrevétlenül kiosonjon. 
Draco ugyan megpróbált a sátorponyva alatt kikúszni, de fennakadt az egyik cölöpön. Lehorzsolta a hátát, úgyhogy az éberebb alvók, több mint fél órán át hallgathatták, ahogy egy ragtapaszért nyivákol. 
Zima a dundi fiúval aludt, egyébkén is úgy tűnt, hogy ők nagyon jól megértik egymást. Nell felszívódott valamerre, ő volt az egyetlen, akiről nem tudta senki, hogy hol töltötte az éjszakát. Max időnként végigdübörgött a sátrak között, mint valami megvadult T-Rex. Hajnalban pedig, elpöfögött mellettük egy egész sündisznó család, és ha mindez még nem lett volna elég, a szél olyan sejtelmes susogásra késztette a fákat, amitől Harryt kitörte a frász. Nem merte ugyan kimondani, de iszonyúan megkönnyebbült, amikor William álmában átkarolta. A hatalmas fekete fiú úgy húzta magához, mintha csak egy plüssmaci lett volna. 
Normál esetben ezt zokon kellett volna, hogy vegye, de a lelki szemei előtt rémektől és sustorgós lidércektől volt hangos az erdő, így inkább örömmel fogadta a biztonságot nyújtó ölelést. 
William a maga részéről tökéletesen elégedett volt azzal, hogy Harryt ölelgetheti. A fiú félelmében össze-vissza ficergett, egy perc nyugtot sem hagyva neki. Miután átkarolta egy helyben maradt, William, pedig lágy mosollyal az arcán végre alhatott. 
Mindenki örömmel fogadta a reggelt, leszámítva azt az aprócska tényt, hogy Susanna a maradék kávét is elfogyasztotta az éjszaka folyamán. 
A társaság vegyes érzelmekkel vágott neki a visszaútnak. 
- Surya! – kopogtatta meg az indiai vállát Harry. 
- Mit akarsz Potter? Remélem nem elújságolni a tegnap estédet – a hangja és a szemei olyan hidegek és metszők voltak, akár a Himalája csúcsai között cirkáló széllökések. 
- Beszéltem Malfoyjal. 
- Oh igen! – vágta csípőre a kezeit Surya – Láttam! 
- Mi? 
- Tudod mit? Eszem ágában sincs most végighallgatni a hülyeségeidet, a kifogásaidat, vagy egyáltalán téged! Baszódj meg! 
Harry lemerevedve nézte, ahogy az indiai sértett képpel magára hagyja. 
- Mi baja van? – lépett mellé Mione. 
- Fene tudja. Épp most akartam elmondani neki, hogy Dracót lekoptattam magamról, erre úgy viselkedik, mintha felszedtem volna. 
A lány Potterre hunyorított, majd Surya távolodó hátára. 
- Hol aludtál tegnap éjjel? 
- Miután elfoglaltad a helyem? 
Hermione elmosolyodott és megvonta a vállát. 
- Mentségemre legyen mondva, hogy azt hittem valaki mással akarsz aludni. 
- Nem jött össze. 
- Susanna miatt ugye? 
- Ja. Egyébként Nellt nem láttad valahol? 
- Már korán elindult. Susanna rábízta Maxot. 
- Az a nő normális? – tátotta el a száját Harry – Kinyírják egymást, mire a táborhoz érnek.
- Hát, ha az este nem tették, akkor szerintem most sem fogják, már Nevillet is együtt keresték és még élnek. Egyébként, Nell ápolta. 
- Ápolta? Azok után, hogy miatta lett rosszul? 
A lány ismét vállat vont, és roppant titokzatosan elmosolyodott. 
- „Vannak dolgok földön, s égen…” 
- Vannak, de ez nem egy antik dráma. 
- Nem is abból idéztem – öltött nyelvet Hermione. 

Hopkins asszony az íróasztala mellett ücsörgött. A szokásos kiskosztümje helyett ezúttal fekete kabátkát és zöld nadrágot viselt. A haja pedánsan bodorítva, a körmei rövidek és fényesek, a cipője makulátlan… egyszóval Hopkins asszony katonásabb volt, mint valaha. 
A kezében egy vékony fűzfapálcát lengetett idegesen. Alig várta, hogy a büdös kölkök visszatérjenek a sátorozásból. Reménykedett benne, hogy kihasználták az alkalmat és rendetlenkedtek annyit, hogy legyen indoka alaposan megleckéztetni őket. 
Alig várta már Susanna beszámolóját. 
Elégedett vigyorra húzódtak ajkai, mikor kopogtattak az ajtaján. 
- Szabad! 
- Asszonyom! – mosolygott félősen Susanna, mikor belépett. 
- Nos? Mi történt? 
- Semmi. 
- Hogy érted azt, hogy semmi!? – fortyant fel Hopkins, hogy az összes kis bongyor megremegett a frizurájában. 
- Nem csináltak semmi rosszat. Volt egy sérülés, és Mr. Johnson végighányta az éjszakát. 
- Megmérgezték? – kérdezte a táborvezető és a hangjából zavaró reménykedés hallatszott ki. 
- Nem, csak megártott neki a ragu. 
- Biztosan csináltak valamit! – elgondolkodott. – Mindenki ott aludt, ahova beosztottam? 
Susanna arca megvonaglott. Bármennyire is tisztában volt vele, hogy mikor, kinek kell engedelmeskednie, de a táborvezető annyira nem tűnt beszámíthatónak, hogy vonakodott felelni erre a kérdésre. 
Végül mégiscsak kénytelen volt… 
- Nem, nem mindenki ott aludt, ahol kellett volna. 
- Kik mentek máshová? 
- Harry Potter, Hermione Granger… de nem történt semmi. Rendben végig durmolták az éjszakát igazán semmi szükség… 
Kopogtatás szakította félbe a nevelőt. Összerezzent, mintha csínytevésen kapták volna, Hopkins pedig idegesen horkantott. 
- Szabad! 
Surya lépett be, a kezében egy cetlit lobogtatott, az arcán pedig valamiféle gúnyos elégedettség trónolt. 
- Azt hiszem valamit látnia kell asszonyom! 

* * * 

Még ebéd előtt összeterelték őket az udvarra. Hopkins pattogva sorakozót parancsolt és őrmester módjára masírozott fel s alá előttük. 
- Van valami, amit el akarnak mondani nekem? 
Síri csend volt a válasz. A többség bután vigyorgott, és a semmibe meredt. Piton felvont szemöldökkel ácsorgott a sor mellett és egy enyhén gúnyos grimasszal az arcán figyelte Hopkinst. 
A nő lassan becsavarodni látszott. Sosem volt normális, de mióta Lockhart faképnél hagyta, rángatódzott a fél szeme és idegesítőbb dolgokat művelt, mint valaha. Kritizálta Perselus főztjét, mocskosnak nevezte a konyháját, és minden hisztériája tetejébe még ki is zavarta az erdőbe a kölykökkel együtt. 
Persze, ha az éjjel sikerült volna elkapnia Harryt egy körre, akkor nem lenne morcos az utóbbi miatt, de elaludta a derekát a sátorban, hajnalban bemasírozott hozzá egy sün és két szatócsbogár vert tanyát a cipőjében, a tücskök egész éjjel a sátor sarkában ciripeltek, hogy azt a milliónyi szúnyogot már ne is említse, amik megtámadták a szakács horgas orrát. 
Piton szerette a természetet, az pedig általában csendes viszolygással fogadta a füveket és gyógynövényeket gyűjtögető férfit. Még sosem indított ellene ilyen ádáz támadást az állatvilág. 
- Nos? – tette csípőre a kezeit Hopkins. 
Továbbra is csak bárgyú mosolyokat kapott válaszul. Erre aztán felbőszülten előrántott egy papírdarabot a zsebéből. 
A többség arcára ráfagyott a döbbenet, mikor megpillantották a Hermione által írt színdarabot. 
- Szóval? Azt hitték, nem fogok rájönni, hogy szabotálni akarják a táborzáró darabot? Azt hitték itt mindenki teljesen hülye? – sipította – Potter! Malfoy! Granger! Maguk az értelmi szerzők lépjenek előre! 
Harryék nem tehettek mást, mint kiléptek a sorból. 
- Köszönhetően az egyik kedves társuknak, a kezembe jutott ez a papír, valamint azt is megtudtam, hogy ki nem aludt a saját ágyában az éjjel! Biztosíthatom a díszes társaságot, hogy a szüleik tudni fognak minderről! – gonoszul elvigyorodott – Bár azt hiszem Mr. Pottert megkímélem ettől, hiszen őt amúgy sem várják már haza. Irigylem a családját, amiért ilyen könnyen ki tudták rakni! Egem sajnos köt a szerződés, úgyhogy egy hétig még kénytelen leszek élvezni a társaságát, ahogy mindegyikükét – gúnyosan Potter arcába fröcsögött. 
Halk pusmogás, és hitetlenkedő hangok hallatszottak mindenfelől. Harry sosem beszélt arról mi várja majd otthon. A helyzetük sokkal valóságosabbnak tűnt így, mint addig bármikor. 
Hirtelen szerencsésnek érezték magukat. Bármennyire is elítélte az életmódjukat a családjuk, sosem zavarták volna el őket. 
A fekete hajú fiú kihúzta magát és Hopkinsra emelte smaragdszín szemeit. 
- Az egész az én ötletem volt. 
- Ezzel nem etet meg Potter! Itt kollektív büntetés lesz! –húzta ki magát Hopkins. 

************ 

- MÁS ÁGYÁBAN ALUDTAM! MÁS ÁGYÁBAN ALUDTAM! MÁS ÁGYÁBAN… 
Harry, Hermione és Nell egymás mellett álltak a tábor udvarának közepén és ütemre skandáltak. Harrynek szoknyát kellett húznia, a két lányra, pedig szakállat ragasztottak, kezükben fakanál és egy lábos, azzal verték a taktust. 
A többiek a fiúk barakkjában ücsörögtek, és az orrukat lógatták. 
Zima és Neville egymás hátának támaszkodtak, William közvetlen mellettük ücsörgött. Nyuszi és Surya a földön feküdtek és a plafont bámulták morcosan. 
- Hogy a fenébe jött rá? – fortyant fel Zima. 
- Talán Susanna meghallott valamit – vont vállat Nyuszi, de nem volt igazán határozott a hangja. 
- Kétlem. Sosem emlegettük a darabot a jelenlétében. 
- Akkor? 
- Akkor közülünk valakinek eljárt a szája! – sziszegett mérgesen Zima. 
Nyuszi és Surya is felültek. A kis csapat tagjai egymásra bámultak némán, összehúzott szemekkel. 
Pár perc múlva Nyuszi megunta a dolgot. 
- Fikszírozás helyett talán gondolkodhatnánk. 
- Abban Mione a profi, és ő épp kinn áll az udvaron – morrant fel Surya. 
- Akik kinn vannak, azokat ki is zárhatjuk. Árulónak maradtam én, Neville, William, Surya és Nyuszi. 
- Susannát kigolyóztad? 
- Ki – morrant fel Zima – Szóval… Neville végig velem volt tegnap és ma is, mi kezeskedünk egymásért. 
- És ha ketten csináltátok? – szurkálódott az indiai – Nem láttuk egymást minden percben. Akárki lehetett. 
- Nincs értelme egymásra mutogatni – legyintett William. 
- Miért, akkor mit kéne csinálnunk? Már az előadás átírásával is felcukkoltuk volna a szüleinket, képzeld el, mi lesz, ha Hopkins felhívja őket és elpanaszkodja milyen rossz kisfiúk voltunk. 
Mind lehorgasztották a fejüket Neville szavaira. Jól tudták, hogy igaza van. 
A büntetésben lévők pont ezt a pillanatot választották, hogy abbahagyják a kalapálást és pánikszerűen bemeneküljenek a barakkba. 
- Kész! Letelt az egy óra. Ha csak egy perccel is tovább kell odakinn maradnunk, Pansy karjai közé vetem magam! 
- Ki a franc az a Pansy? – ráncolta a homlokát Harry, miközben megpróbált lerángatni magáról egy rózsaszín kendőt. 
- A menyasszonyom. 
- Lassan túl sok információt kapok a csodás életedről – közölte Mione. 
- Némely dolgok érdemesek a figyelemre – vigyorgott rá a szőkeség. 
Nell letépte magáról az állszakállt, majd idegesen összecsikorgatta a fogait. A csapat csendben üldögélő tagjai felé fordult és úgy vicsorgott, mint valami feldühödött gorilla. 
- Melyik parasztnak tépjem le a tökét? 
Dermedten bámultak rá. 
- Ha nem adja elő magától, hogy ki volt az a rohadt huj, aki beárulta a bandát, akkor egyenként szarrá verek mindenkit. 
- Eh… miért vernél meg mindenit? – akadt ki Zima. 
- Mert a mindenkiben benne lesz az áruló is. 
- És a többiek? – csuklott Neville 
Az orosz lány némileg bűnbánó arccal tördelni kezdte az ökleit. 
- Az élet igazságtalan… majd utána bocsánatot kérek. 
Amíg a barakkban eluralkodott a totális káosz, Harry kisurrant. Még hallotta, ahogy William ráveti magát Nellre, Neville pedig visítva menekül, mint valami rémült kismalac. 

Perselus mogorva arccal ácsorgott és jobb híján szúrós szemekkel fikszírozott egy hagymát. 
Egyszerűen nem tudta mit kezdhetne Potterrel. Bár a fiú nem emlegette, hogy a családja végleg kirakta… de… 
- A fenébe is! – morogta maga elé és egy határozott mozdulattal kettécsapta a szerencsétlen zöldséget. 
Nem tudta mi játszódhat le pontosan a fiú fejében, de valószínűleg tartotta, hogy miután kalandba bonyolódik egy olyan idős férfival, aki az apja lehetne… nos, talán elvár érte valamit. Talán azt hiszi, hogy majd magához veszi, vagy hogy segít beindítani az életét… vagy a francba is, lehet hogy egyszerűen apakomplexusos! 
Újabb dühös mozdulatok után a hagyma kezdett pépes állagot ölteni a vágódeszkán. 
Bosszantotta, mennyire nem lát a fiú indítékai mögé, és az is, hogy eddig mennyire nem is akart mögéjük nézni. 
Egész életében óvatos és körültekintő ember volt, mint valami félős szűzlány, aki hatvan szemszögből is megvizsgál egy szál vörös rózsát. 
Hopkins nyilvános hisztirohama alatt azonban rá kellett jönnie, hogy ebben a helyzetben leginkább a gondjaira bízott kanos tinédzserekhez hasonlóan viselkedett. 
Mikor kopogtattak a konyha ajtaján, sóhajtott egyet és marokra fogta a kését. A kalapálás és skandálás ugyan még hallatszott az udvarról, de attól még megeshet, hogy Potter áll odakinnt 
- Szabad! 
- Perselus! 
Max nyitott be. Még soha nem merészkedett a konyhának erre a részére. Önmagához képest kissé szeppentnek tűnt, amit vagy a szakács kezében szorongatott kés látványa váltott ki belőle, vagy Hopkins úgy leüvöltötte a fejét, hogy megrettent. 
- Mit akarsz? 
A tornatanár gondosan becsukta maga mögött az ajtót, majd elszánt arckifejezést öltött. 
- Tudom, hogy te fűrészelted le a szerszámok nyelét. 
- Nagyszerű Mr. Johnson. És most mit készül tenni? – vonta fel, fél szemöldökét Piton, és a vágódeszkába állította a kést. 
- Mikor a kis dagi kölyök megszökött, én engedtem el. 
- Nem értem hova akar ezzel kilyukadni. Felkeltette az érdeklődésem, de roppant szűkre szabott az időm ebédig, úgyhogy jobban tenné, ha kertelés helyett egyenesen előadná mit akar – fordult felé és összevonta karjait a mellkasán. 
- Üzenetet hoztam Dumbledoretól. 
- Maga? 
Perselus őszintén megdöbbent. Ha Max, a hóbortos milliomos embere, akkor legalább olyan jól titkolózik, mint Piton maga. 
- A kastélyban előkészítettek pár lakosztályt, és hajlandó befogadni a gyerekeket. Ott tölthetik a tábor fennmaradó hetét. 
- És mégis hogy képzelte? Éjszaka kilopódzom velük és a hátamon felviszem őket Roxfortig? 
- Hopkins nem tudta kifizetni a tábor jövő heti bérleti díját, és aggasztóan viselkedik. Egyébként meg tudja, milyen az öreg, úgy is csak akkor derül ki, mit hogyan gondolt, amikor ő azt akarja. Holnap éjjel Dobby ide jön a busszal. Szóval jó lenne, ha szólna Potternek, hogy pakoljanak össze a fiúkkal. Én majd figyelmeztetem Nellt. 
- Nellt? A végén még kiderül, hogy maga nem is akkora állat, mint amilyennek hittem Mr. Johnson. 
A tornatanár elővette a legszadistább vigyorát és a szakácsra villantotta. 
- Tévedsz Perselus! Sokkal nagyobb állat vagyok, mint képzeled! 
Piton arca megvonaglott a krónikus tegezés hallatán. 
- Azt azonban elmondhatná, mégis hogy a fenébe került kapcsolatba Dumbledorral, és engem miért nem világosított fel senki, hogy maga is az ő embere. 
- Az öreg, másod unokaöccsének a fia vagyok, de egészen véletlenül kerültem ide – megvonta a vállát – egyes iskolák nem tudták értékelni a tanári módszereimet. 
- Hopkins viszont felvette. 
Az izomagyú pasas erre már nem felelt, csak vigyorogva biccentett, majd elhagyta a konyhát. 
Odakinn elült a kalapálás. 
Mikor pár perccel később bátortalan kopogás remegtette meg a konyha ajtaját, Piton előtt már négy, pépesre aprított hagyma feküdt csinos kis kupacban.

- Gyere be Potter!...