Mikor a halál eljött Pitonért

Cím:Mikor a halál eljött Pitonért
fandom: Harry Potter
korhatár: 16
műf.: humor, 
Figyelmeztetés: AU, slash
Tartalom: Piton meghal... vagyis inkább testen kívül kerül, a halál pedig betipeg a mamuszában





Perselus Piton, mind a 180 centijével saját élettelen teste fölé magasodott. Emlékezett rá, hogy pár perce még egy vígan rotyogó bájitalt kavargatott, most viszont a labor közepén állt, közvetlen saját lila szutymóval borított teteme felett.
Szórakozottan elmosolyodott.
Azok után, hogy túlélte Albus Dumbledore-t és Voldemortot, valami látványosabb végre számított. Elég nagy szívás azért meghalni, mert egy szuicid pók beleveti magát a mennyezetről a bájitalba. 
Az sem sokat segített a helyzeten, hogy legilimentori képességeinek hála, saját elmúlása előtt még elérték agyát a pók utolsó gondolatai, melyek ilyetén hangzottak: „LILA!”
Egy ízeltlábúhoz képest meglehetősen intelligens meglátás…
- Hello! – zengett fel egy karcos basszus a háta mögött.
Piton megperdült, majd olyasmit tett, amit életében igencsak ritkán… meglepetésében hátrált egy lépést.
Annyira elképedt, hogy az sem érdekelte, hogy ezzel a cselekedetével gyakorlatilag belegázolt saját porhüvelyébe.
Közvetlen előtte ugyan is maga a halál állt.
Itt meg kellene jegyeznünk, hogy Perselus Piton nem hitt a halál létezésében. Legalábbis, abban semmiképp, hogy az említett fogalom a túlvilágra lépéskor érzékelhető alakban manifesztálódhat.
Most viszont épp egy vele egy magas, rózsaszín kabátos, nyuszis mamusszal, és méretes kaszával rendelkező személlyel állt szemközt.
- Üdvözlöm! – mondta végül, kissé kevés meggyőződéssel a hangjában.
A Halál arca nem látszott a jókora pink kapucni takarásában, Perselus valamiért mégis biztos volt benne, hogy szélesen vigyorog.
A csuklyás matatott egy darabig a zsebeiben, végül előhúzott egy méretes könyvet, amiből színes kis cetlik meredeztek minden felé. Felcsapta a „P” betűnél, és mormogva keresni kezdett a nevek között.
- Áh! Meg is van! Perselus Piton professzor. „Született… blablabla…„oké. Meghalt pont ma… Aha, itt jön az érdekes rész! „Életében elkövetett tettei miatt 100 év pokolban sínylődésre ítéltetett. Lucifer külön rendelete szerint selymes nyuszikkal, kiskutyákkal, és lila cicákkal lesz összezárva, egy olyan helyen, ahol kék az ég, habosak a felhők, és mézeskalácsból vannak a házak.”
Perselus tartotta magát, de az elhangzottak hatására a szemei kigúvadtak, a szája pedig éles vonallá préselődött.
„Selymes nyuszik… selymes nyuszik… selymes nyuszik…” - visszhangzott a fejében.
Soha nem gondolta volna, hogy egy halott képes magán kívülre kerülni, de ezek után valahogy kiesett egy perc. Arra eszmélt, hogy közvetlen a Halál előtt áll, és érthetetlen módon megpróbálja megfojtani a hangosan röhögő túlvilági személyt.
- Öcsém! Hogy felkaptad a vizet! Meg kell rohadni!
Piton kirántott pár nyakcsigolyát, mire a halál vigyora némileg leapadt.
- Nyugi öreg! Csak szívattalak!
A professzor erre hátrált pár lépést. A Halál kinyújtott kezeibe helyezte a csontdarabkákat, és mogorván nézte, ahogy a csuklyás alak rendbe szedi magát.
A rózsaszín köpeny feketévé változott, eltűntek a mamuszok, és egy pillanatra a démoni vigyorú koponya is láttatni engedte magát a kapucni alatt.
- Komolyan kezd elegem lenni ebből a melóból! Már egy jót röhögni sem szabad? Az utóbbi száz évben az volt a legnagyobb poén, mikor elhitettük Hitlerrel, hogy a mennybe kerül, aztán meg belöktük a faterral a katlanba. Azt a sikolyt öcsém! – vigyorodott el ismét – Na de azóta alig akadt valami móka… Még csak szabira sem mehetek! Mikor legutóbb az öregem lerakta a kaszát egy percre, az a rohadt Raszputyin majdnem megúszta… én már meg sem próbálhatok kivenni pár napot - füstölgött.
- Akkor nem kerülök pokolra? – szúrta közbe a kérdést Piton.
- Nem! Igazából meg sem haltál. Ez most épp egy halál közeli élmény, aminek az a célja, hogy változtassunk az életeden. Olyan lesz, mint mikor a Karácsonyi énekben a fickót meglátogatják a múlt karácsony szellemei. Csak nekem kevésbé ciki a cuccom.
- Nem ismerem a történetet. – közölte Piton, pillantásával nyilvánvalóvá téve, hogy ezt nem érzi hiányosságnak.
- Látod ez a nagy baj a varázslókkal! Még a hasonlatokat sem értik meg rendesen… Csőlátó marhák! Lenézitek a mugli kultúrát, de ha az ember beszélni akar veletek, akkor egy rohadt szavát sem értitek… A Gyűrűk Urát legalább olvastad? 
- Nem kedvelem a meséket.
A Halál homlokon csapta magát, ilyetén fejezve ki, mennyire tele van a mamuszkája Pitonnal. Sajnos, a mozdulat meglazította a kisujját, így az negyvenöt fokos szögben kifordult a többi ujj mellől. Egészen úgy festett, mintha a csuklyás kisujja stoppolni akarna az út szélén.
Mikor észrevette mit bámul Piton, egy zavart mosoly kíséretében visszaillesztette kóricáló tagját.
- Na, szóval! Akkor ez az egész szitu elég új lesz neked.
A „szitu” szónál Perselus arca egy kissé megnyúlt.
Értékelte, hogy a Halál eljött hozzá, azonban a fickó társalgási stílusa alpáribb volt, mint amit valaha megengedtek vele szemben.
- Nem hinném, hogy akarnék változtatni az életemen. Tökéletes úgy, ahogy van.
- Télleg? 
- Igen.
A Halál elgondolkodott.
- Egy pincében élsz, bájitalokat kotyvasztasz, keddenként együtt ebédelsz McGalagony professzorral, marhákat tanítasz, és néha bájital-konferenciákra jársz… ennyi az életed. És ez neked elég?
Piton, nyugalmas ütemben hömpölygő napjaira gondolt, a tanórákra, ahol kedvére kegyetlenkedhetett, a tanári összejövetelekre, ahol Potterrel gonoszkodhatott, és az esti mentateájára, meg a hozzá tartozó kellemes könyvre. A kémkedéssel töltött évek feszültsége után nem is nagyon vágyott másra.
- Igen. Szóval, nagyra értékelném, ha visszahelyezne a testembe, hogy lemoshassam magamról a Szívfájdító főzetet, mielőtt megszárad, és három hétig úgy csillogok tőle, mint egy csillagszóró.
- Nem, nem apukám! Addig nem dzsesszelsz vissza, amíg meg nem világosodtál a változást illetőleg.
Perselus kihúzta magát, és a gyanúsan szabad szájú kaszás egyén fölé magasodott.
- Nem tarthat itt akaratom ellenére! Az ott az én testem – mutatott a földön fekvő lila trutymóhalmazra – és jogom van visszatérni! Nem akarok változtatni, nincs min változtatnom, és akármilyen földöntúli alak is ön, értékelném, ha tisztességesen beszélne a jelenlétemben!
A csuklyás megdermedt. Ha lett volna nyála, akkor most nyel egyet, de ilyen luxus sajna nem adatott meg neki.
Piton haragosan villámló szemeibe nézett, és a francba kívánta az egész világot.
- Tudja mit? A tököm kivan ezzel az egésszel! Amiben az a legszebb, hogy nekem nincs is tököm! Egy napja váltottam le a fatert, de már most utálom! Délelőtt volt egy tömegkatasztrófám, tele visító libákkal. Utána egy fickó, aki nem akarta elhinni, hogy halott, aztán egy rinyálós öngyilkos, és ha magát letudtam, vár még rám három rákos, és egy gyilkosság… A francnak van ideje magát győzködni arról, hogy szar az élete! Én a halál vagyok, nem a lelki segély szolgálat! – lihegett egy kicsit – Tudja, semmi másért nem baszom itt magával a rezet, mint hogy rájöjjön, hogy az, az idegesítő Harry Potter tökig magába van esve, és hogy sokkal jobb lenne az élete, ha berántaná az ágyába! – két szuszogásnyi szünet – Azt hittem, ez egy fontos, felemelő meló! Másokat a túlvilágra kísérni… blablabla… és ehelyett? Egy negyvenes fickó szexuális, és érzelmi életét akarom fellendíteni, aki szarik rám, és tulajdonképpen a hervadó potenciájára is! – kiabálta.
- Befejezte? – tudakolta Piton, és kérdőn felvonta fél szemöldökét.
- Nem! Azaz, hogy… igen… azt hiszem befejeztem. – bólintott a halál, és szórakozottan letörölt némi nem létező izzadtságot a nem létező bőréről.
- Úgy vélem, kezdjük előröl ezt a beszélgetést.
- Használható javaslat. – bólintott a csuklyás.
- Nem akarom sokáig feltartani, tehát a legjobb lenne, ha elmagyarázná, miért kéne Harry Pottert az ágyamba cipelnem.
- Gyanítom, hogy nem lesz nehéz megértenie. – mosolyodott el a Halál.

Három héttel Piton sajnálatos bájital balesete után, mikor végre elmúlt minden mellékhatás, hősünk úgy döntött, elkapja Harry Pottert egy körre.
Két évvel később Perselus Piton kissé feszengve, megkérte a varázsvilág üdvöskéjének kezét.
Három évvel később megszületett első kisfiuk Albus.
Kb. ugyanekkor a Halál visszatért Perselus laborjába, és azóta is rendszeresen lopja a nyugtató jellegű bájitalokat.

 

¤¤¤VÉGE¤¤¤