Két pucér egy cseresznyefán /7

Cím:Két pucér egy cseresznyefán
fejezet: 7.
fandom: original 
korhatár: 18
műf.: humor, kaland- akció, scifi, biszexualitás, gyilkosság, trágár beszéd, manipuláció
Figyelmeztetés: agybaj ^^
Tartalom:  Mi a fenét esznek a cseresznyefák? 
Dorka és űrkalóz bandája megválaszolja a kérdéseket és még sok másikat is. Közben pedig a kihalás szélére sodornak pár fajt, idegileg leamortizálnak egy komplett sivatagi törzset, legendásan verekszenek és családi kapcsolatokat ápolgatnak. De valahogy mindig kerül valaki a cseresznyefára...

Dorka a szakács ölében feküdt a kanapén. Mellettük az egyik fotelben Liebling olvasott, és e művelet közben néha érdeklődve ráncolta a szemöldökét, mint aki igazán nagy odafigyeléssel emészti a leírtakat. Norvég az asztalnál rakosgatott valamit.

A nagydarab, vörös hajú fickó olyan volt, mint egy szellem. Alig lehetett hallani a hangját. Mimóza először nem tudta eldönteni, hogy olyannyira fennhordja-e az orrát, hogy nem akar a többiekkel kommunikálni, vagy valami más van a háttérben. Később rájött, hogy a férfi egyszerűen csak hallgatag.

A testőr hátradobta fonatait a válla felett, és újra a kezében tartott kis képernyőre meredt. Nemsoká megérkeznek, és nem töltheti minden idejét azzal, hogy a kalózokat elemezgeti.

Ekkor azonban Dorka nyöszörögve megfordult, és motyogott valami süteményről, ami ismét elvonta a figyelmét a várható hőmérsékleti viszonyok grafikonjáról. Acél úgy vigyorodott el a kapitány szavaira, mint valami főszakács, akit épp lovaggá ütnek a legjobb omlettjéért. Óvatosan kicsusszant alóla, és miután betakarta a kötényével, eldöcögött a konyha irányába.

Mimóza csendes érdeklődéssel bámult utána.
Egyáltalán nem értette, mi tartja össze ezt a csapatot, és legfőképp miért engedelmeskednek egy olyan nő parancsainak, aki képes a heti diagnosztika futtatása közben egyszerűen hanyatt vágódni és ráaludni a beosztottja lábára. Inkább tűnt valami közösen elkényeztetett kölyöknek, mint felelősségteljes kapitánynak. És mégis követték…

Kalózokkal eddig csak tárgyalásokon találkozott, vagy ha máshol is, hát nem kötötték az orrára, hogy ezt a „foglalkozást” űzik.

Nah meg ott volt még az a bosszantó tény is, hogy mindenki marha nyugodtnak tűnt ahhoz képest, hogy a Pötty oldalából még mindig jó darab hiányzott. Alszanak és olvasnak, miközben az egyik legveszélyesebb banda üldözi őket teljes erőbedobással. Mintha semmi különös nem történt volna!

Próbálta megérezni a levegőben a várakozás feszültségét, a kezdődő vihar szelét, vagy bármi mást, ami arra utal, hogy minden nyugodtnak tűnő porcikájuk a várható veszedelmet lesi.

Összefutottak homlokán a ráncok. Az asztalra dobta a jelentést, és követte a szakácsot a konyhába.

Még kifelé a társalgóból jól látta, amint Piktor felbiggyeszti a Lieblingről készült ceruzarajz fölé a címet: „Orgyilkos és a Káma Szútra”.

Meglepően jó kép volt.

A konyhában halk szisszenéssel csusszantak szét az ajtó lapjai, majd mögötte ismét össze. Meleg volt és valami furcsa, lila massza bugyborékolt a láng felett.

- Puding – közölte Acél anélkül, hogy megfordult volna, hogy megnézze, kihez is beszél. Egy vastag damilból készült hálót feszített szét az ujjai között, majd pont akkor húzta rá a lábaska tetejére, mikor a „puding” épp kiugrani készült belőle. A rúgkapáló édességet alaposan körbekötötte, majd elvette alóla az edényt, és pőre valójában a tűz fölé kötötte.

Mimóza kénytelen volt megállapítani, hogy vannak dolgok az univerzumban, amiről sosem akart tudni.

- Megengedi, hogy feltegyek egy kérdést?

- Amennyiben leszoksz végre a magázódásról.

A testőr biccentett. Nem volt egyszerű félretennie a szokásos rutint, de ezen a hajón, úgy tűnt, majd mindenki ideges lesz tőle. Egyedül Liebling rebegtette zavarbaejtően a pilláit, mikor „kisasszonynak” hívta.

- Hogyan lettetek Dorka emberei? – kérdezte Mimóza, és bosszankodva ráncolta a homlokát, mert valahogy nem érezte pontosnak a kérdést.

Acél rávigyorgott a kezében tartott húsvágó bárdra, aztán laza mozdulattal kettécsapott vele valami fagyott, téglaszerű dolgot.

- Én már akkor is kalóz voltam, amikor megszületett – közben a tégla egyik darabját visszalökte a fagyasztott alapanyagok közé, a másikat pedig a lábosba dobta, ahol eddig a „puding” fickándozott. – Egy nyílt napon találkoztunk a börtönben, akkoriban ugyanis az anyja vezette. Volt valami program az elítéltek szocializálására, aminek keretében olykor előadásokat, fesztiválokat tartottak a jó magaviseletűek közreműködésével. Utolsó lettem a főzőversenyen. Egyedül ő meg a húga voltak képesek megenni a főztöm, de ami azt illeti, kettesben elpusztították az egész lábas tartalmát. Iszonyú ideges voltam. Addig üvöltöztem, hogy én leszek a világegyetem legjobb szakácsa, amíg kábítólövedékkel le nem lőttek.

Acél tekintete egészen ellágyult mesélés közben, mintha élete legszebb napjaira emlékezne vissza éppen.

- Magánzárkát kaptam. Mikor kiengedtek, a tábornokasszony… akkor még csak ezredes… szóval átadott egy rémes firkálmányt. Állítólag képeslap akart lenni, de úgy nézett ki, mintha egy kövér pálcikaember kukacokat gyömöszölne rajta egy hordóba. Mint megtudtam, az én lettem volna, amint főzök. Az ezredes átadta Dorka üzenetét is, miszerint kalózkapitány lesz, és ha tényleg én leszek a legjobb szakács a világegyetemben, akkor hajlandó alkalmazni.

Mimóza pislogott. Gyorsan és kettőt. Úgy érezte, ez valami nagyon furcsa vicc.

A tégla közben kiolvadt, és immár kocsonyás állagúvá válva lassan szétfolyt a lábasban. A „pudingból” olykor kövér cseppek estek bele, mintha egy lila szőlőfürt lassan belefacsarná magát a süteményalapba.

Acél szórakozottan megbökdöste egy hosszú hústűvel, hogy gyorsabban engedje ki a levét, majd megkavarta a kocsonyát.

- És?

Az emlékeibe merült szakács feleszmélt és rámosolygott. Az embernek az a furcsa érzése támadt ettől a mosolytól, hogy bizonyítottan közveszélyes pszichopata a gazdája.

- Pár év múlva eljött értem. Azóta én vagyok a hajószakács a Pöttyön. Bár az univerzum legjobbja talán sose leszek, de nagyvonalúan megbocsátotta.

A testőr kezdte magát kínosan épelméjűnek érezni. Az a nő veszélyes. Érezte a zsigereiben, hogy nem egy angyal, de valahogy mégsem tudta olyan szemmel nézni, mint Acélt, Norvégot vagy a többi kalózt. Már azt sem igen értette, mit akart kérdezni, de nem is kellett, mert Acélt elragadták az emlékek.

- Norvég volt a következő. Vele jött vissza valami vásárlásból, de egyikük sem beszél róla, hogy miként alakult így – keverés balról jobbra és kopogás az edény oldalán, mintha csak a fakanállal nyugtázná az étel optimális állapotát. – Dáriuszt egy kísérleti telep kirablása után hoztuk el. Fene tudja, mit csináltak ott vele, de egészen olyan volt, mint egy ember méretű macska. Dorka gyakorlatilag úgy is hozta el, mint valami kivert házi kedvencet, akin megesett a szíve. Vicces, hogy vagy kétszer annyi idős a kis nyikhaj, mint én. Szerintem ő sem tudja, pontosan mennyi.

Liebling időnként eltűnik, ha kap valami zsíros megbízást valahol, de egyébként visszajár. Azt hiszem, eredetileg azzal a szándékkal jött, hogy megölje Dorkát. Egy időben mindketten gyanúsan sokszor sérültek meg, de mára a dolog abbamaradt. Vannak még ilyen visszajáró alakok a hajón. Időnként megjelennek, mintha el sem mentek volna. Munkát hoznak a világ minden tájáról, vagy épp menekülnek valaki elől, és akkor mi is felkapjuk velük a nyúlcipőt.

Vállat vont, és fűszereket kotort egy dobozban.

Mimóza számára az egész olyan volt mintha egy halmozottan rosszéletű család történetét olvasná fel a helyi elítéltek tévémacija.

Acél kizökkent a gondolatmenetéből. Először megfeszült, kezét a kötényébe törölte, aztán pár mozdulattal lekérte a Pötty víz- és alapanyagkészleteinek jegyzékét.

- Nah… egy kis galiba, egy kis galiba… - dúdolgatta, és lezárta a tüzet az edény alatt. Utolsót kevert a kocsonyán, aztán az egész forró, immáron sötétlila ételt egy gyümölcsökkel gazdagon teleszórt tálba öntötte. A „puding” szottyadt, hálóba ragadt külső részeit leakasztotta és kidobta. – Ez mindjárt kész – dörmögte, amíg mindent elpakolt, és szögre akasztotta a kötényét. – Viszont sürgősen fel kell keltenünk a kapitányt és Dáriuszt is…

Épp csak a folyosóig jutottak, amikor Pötty belső szirénái felvijjogtak, és a kormányos hangja betöltötte a teret:

- Kapitány! Kapitány! A vezérlőbe! Itt vannak a rohadt dögök!

Ez alatt minden bizonnyal a Skorpiókat értette.

Mimóza azonnal elrohant a szállások felé, hogy fülön csípje a herceget és a lehető legbiztonságosabb pontra citálja. Acél felgyorsította lépteit, de mire megérkezett, Dorka már távozott a társalgóból.

A testőr alig fél perccel később zúgott be, karján a herceggel. A ficsúr lihegett és felháborodottnak tűnt, de amint mögöttük a folyosó megremegett egy találattól, némileg lelkesebben nyomta be az ajtó vészzáró gombját.

- Norvég az ágyúnál, Dáriusz a másodlagos rendszereken, Kapitány a volánnál! – hallatszott Dorka pattogós jelentése a rádióból.

- Vigyorog? – kérdezte Mimóza és a kanapéhoz akarta szíjazni a herceget.

- Vedd le rólam a kezed, te köcsög! – ordította a férfi és ingerülten lerázta magáról az „óvó” karokat.

- Dorkáék elintézik a Skorpiókat, nekünk el kell kapnunk egy potyautast, mielőtt olyan helyen kapunk találatot, ahol épp héderel.

- Potyautasunk van? – Egy rázkódás eredményeképp a festő szinte közéjük esett. Acél kapta el, mielőtt fejjel belezuhant a szobanövény ölébe.

- Közvetlenül fért hozzá a fagyasztóhoz, szóval szerintem az egyes raktárban vackolhat. Csak az az egy helyiség maradt odalenn, ahol meghúzhatta magát. Az összes többi fagyasztókamra.

- Kapitány! Lőnek! Találat a jobb oldali pajzson.

Dorka beharapta az alsó ajkát, és rövid megfontolás után levágta a stabilizátorokat. A hajó egyből döcögni kezdett, mintha egy részeg fickó lenne, aki a kocsmából igyekszik haza, kaptatónak lefelé.

- Ez most mi a fenére volt jó?

- El kell érnünk a bolygót. – Egy apró, ámde növekvő pontra mutatott a képernyőn. – Már nem kell sok hozzá. Ha ártalmatlanabbnak hisznek, mint vagyunk, akkor nem fognak lőni. Nekik is jobb egy ép hajó zsákmányként, mint pár roncs és egy rakat fagyott hulla.

Fumo összeráncolta a szemöldökét. A Pötty haladása leginkább Norton első görbe éjszakájára emlékeztette.

- Jelentést, kormányos!

- Eltalálhattuk a stabilizátorokat, főnök.

- Kétlem. Nem jutottunk a pajzsuk mögé. Ez csak trükk. – Elvigyorodott, hogy a fogai csak úgy csikorogtak a tajtékpipán. – Számold ki, hogy nagyjából merre tartanak és add ki az ágyúsoknak, hogy folyamatosan tüzeljenek, de el ne trafálják teljesen. Úgy döntöttem, megnézzük, mi olyan eszméletlen fontos.

- Kapitány, bejött! – recsegett Norvég hangja a rádión.

- Jött egy fenét! Körénk lőnek – sziszegte Dáriusz.

- Nem baj, addig sem közvetlen ránk. A Csípőfogó egy perc alatt kinyuvaszthatna most minket. Gondolom, kíváncsiak, hová megyünk. – Visszakapcsolta a stabilizátorokat és teljes sebességre nyomta a meghajtókat.

- Aztarohadt! Engedj el, te barom!

- Beszéljen némileg konszolidáltabban, herceg. Én csak a feladatom teljesítem. Úgy védhetem legjobban a testi épségét, ha velem marad.

A remegő hajótest miatt ide-oda vágódtak a folyosón, mintha lefelé görgő köveken mennének. Acél intett, és eltűnt az egyes raktár ajtaja mögött.

- Ittmarad! – irányozta a testőr.

- Marad a hóhér!

- Ittmarad!

- Nekem te…

A raktár ismét nyílt, a szakács pedig a hóna alatt cipelt ki egy kis, kerek arcú férfit. Úgy tűnt, egy szmoking rég megfáradt maradványait viseli, és reszket a félelemtől, de ez leginkább a hajó ingadozásának volt betudható, mintsem Acél feltűnésének, ugyanis úgy kapaszkodott a férfi karjába, hogy egészen belefehéredtek az ujjai.

- Tamás? – pislogott a potyautasra Mimóza, és nem hitt a szemének.

A volt komornyik ideges tekintete rá rebbent, majd közvetlen a mögötte álló álbajszos alakra.

- George! George! Istenem! Azt hittem, soha többé nem láthatlak!

Fülöp arca eltorzult. A testőr pillanatnyi megrökönyödését kihasználva kikapta az egyik pisztolyát az övéről és előbb Mimózába, majd az átszellemült mosollyal felé rohanó komornyikba eresztett egy lövést.

Üvöltés és szitkok áradata töltötte be előbb csak a folyosót, majd a teljes étert, ahogy Dorka felnyomta a rádió hangerejét.

Találat oldalról. A hajó megdőlt, akár egy szárnyaszegett albatrosz, és amint a bolygó gravitációs terébe ért, csinos zuhanópályát vett fel.